Az Út

“Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. S mily kevesen követtek engem…Miért kerülitek útjaimat, miért fordít- játok el tekinteteket az Igazságtól, s miért nem kell az Élet? Túl szűk az Út? Túl fájdalmas az Igazság? Nem eléggé cirkuszi az ígért Élet? Pedig ez az egyetlen valóság. Nincs több, csak ez.” (egy apokrif gondolat)

Milyen messze van ma már a keresztény „hívő” Jézus tanításától. Már maga a név sem azt jelenti, amit egykor: Krisztus követője. Kereszténynek lenni sokszor olyan, mintha párttag lennék. Mintha különféle keresztény pártok lennének, akik valamiféle bizonytalan erkölcsi és jószolgálati csoportosulást alkotnának az emberek között. Már nincs igazi küldetés, nincs mélység, csak lelkesedés. Isten Országa? A Mennyek Országa? Kit érdekel már. Örök Élet, öröklét? Nem is hisznek már benne. Újjászületés? Átértelmezés? Minek? Még Nikodémosz is jobban hitt Jézusnak, mint ma egy keresztény. Hit, ezért kérdezte. Isten Szellemébe belemerítkezni? Beavatódni a szent titokba? Isten szeretetébe? Felismerni a bűnt, amikor a bűn már polgárjogot nyert?

Igen, a dolog az ugyanis, hogy ezt kell tennünk, ha élni akarunk. Fel kell ismerni a bűnt, mert lehúz a sötétségbe és elnyel a mélység. Át kell értelmezni eddigi életünket, gondolkodásmódunkat, értékrendünket, hogy felismerjük: Újjá kell születni! Újjá kell születnem Isten szellemében, hogy része lehessek az Isten Országának. Újjá kell születni a vízből és a szélből. Az érzelmeinkben és értelmünkben egyaránt. Ha csak az egyiket tesszük aláássa a másik, ami elmaradt. Újjá kell születnünk ,hogy az Útra léphessünk. Az Úton járva aztán miénk lesz az Igazság, ami elvezet az Életre, az örök Életre.

Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

Ami húsból született, az hús, és ami szellemből született, az szellem.

Ami húsból született, az hús,

és ami szellemből született, az szellem.”

Jn 3,6: Ami húsból született, az hús, és ami szellemből született, az szellem.

Jn 3,6: τὸ γεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστιν, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ πνεύματος πνεῦμά ἐστιν.

Örök érvényű igazság – kellene, hogy legyen. De elrejtették szemeink elől, azt állítva, hogy nem úgy van, ami úgy van. A húst nekünk testnek állítják, a szellemet pedig léleknek.

János evangéliumában szerepel ez a mondat, amikor Nikodémosszal beszél Jézus. Az ember újjászületésének mikéntje a kérdés. Már Bemerítő János is a valódi, tehát a teljes embert átjáró megújulást hirdette a tanítványainak, azonban Jézus itt ebben a rövid párbeszédben tovább mélyíti ismereteinket és a lényeget, a forrást is megnevezi. Vízből és szélből kell megújulni, ha szó szerint vesszük, amit ez előtt a mondat előtt olvashatunk. Vízből és szélből. A víz a hideg, a szél a meleg a görög felfogásban. A víz a lélek természeti megfelelője, ahogy a Hold, ahogy az árnyék és sok minden más. A szélnek a szellem, a tűz, a Nap. A napszél, ami a meleget jelenti bolygónkon, s ami nélkül lehetetlen lenne az élet.

Csakhogy a görögök számára sem volt magától értetődő, hogy a pneuma a pszükhénél fontosabb. Még a nagy filozófusok is, mint Platón vagy Arisztotelész a pszükhé részeként értelmezte az értelmet, az elmét. Ezért folytatódik Jézus beszéde Nikodémoszhoz, hogy aláhúzza az állítását. Mivel a hús – azaz a hústest – önmagával azonos, így ami abból származik, nem haladhatja meg szülőjét. Így a szellemből született dolog lehet csak szellemi. A mennyiség önmagától képtelen minőséggé válni. A hús romlandó része az embernek, így ami abból származik – mint a lélek is – romlandó és nem örökkévaló. Ez a mondat ezért rendkívüli fontosságú, hiszen átvezet a következő pontosító állításhoz: „A szél ott szellen, ahol akar, hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön és hová megy”. Megalapozza ezt. Ez semmiképpen sem lehet a lélek fogalma, ami az emberben a lélegzet. A lélegzet pedig nem létezik az ember hústeste nélkül. A lélegzetet a tüdő izmainak ütemes mozgása hozza létre. Ha ez leáll – mert meghal az ember – eláll a lélegzet is. Nincs tovább. A szél viszont tovaszáll akkor is. Az evilági életünk előtt és utána is. A szél tőlünk független. Ez a mindenen átfújó szél. A szellem. Ez a gondolkodás, ami átjár minket, pedig nem látható. Csak megszólaltatható a beszéd útján.

Ami húsból született, az hús, és ami szellemből született, az szellem.

Ne a húst és annak kívánságait kövessük, hanem a bennünk is meglevő életfa leveleit megrezegtető szellőre hallgassunk, mert az nem a húsból van és nem is a lélekből, hanem Istentől, aki bennünk akarja munkálni a jót.

Hallgassunk rá.

Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

A gazdag ember és a koldus Lázár


Lk 16, 19-31

19 Ἄνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον εὐφραινόμενος καθ᾽ ἡμέραν λαμπρῶς.

19 „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözködött napokon keresztül lakomázva.

20 πτωχὸς δέ τις ὀνόματι Λάζαρος ἐβέβλητο πρὸς τὸν πυλῶνα αὐτοῦ εἱλκωμένος

20 Volt egy Lázár nevű koldus, aki a kapuja elé volt vetve, tele fekélyekkel,

21 καὶ ἐπιθυμῶν χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τοῦ πλουσίου· ἀλλὰ καὶ οἱ κύνες ἐρχόμενοι ἐπέλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ.

21 és kívánt volna jóllakni a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, hanem csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.

22 ἐγένετο δὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχὸν καὶ ἀπενεχθῆναι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων εἰς τὸν κόλπον Ἀβραάμ· ἀπέθανεν δὲ καὶ ὁ πλούσιος καὶ ἐτάφη.

22 Történt, hogy meghalt a koldus és a hírnökök által Ábrahám kebelére vitték; de meghalt a gazdag is és eltemették.

23 καὶ ἐν τῷ ᾅδῃ ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, ὑπάρχων ἐν βασάνοις, ὁρᾷ Ἀβραὰμ ἀπὸ μακρόθεν καὶ Λάζαρον ἐν τοῖς κόλποις αὐτοῦ.

23 És alvilágban felemelte a szemeit kínokban gyötrődve és messziről látta Ábrahámot és Lázárt az ő kebelén.

24 καὶ αὐτὸς φωνήσας εἶπεν Πάτερ Ἀβραάμ, ἐλέησόν με καὶ πέμψον Λάζαρον ἵνα βάψῃ τὸ ἄκρον τοῦ δακτύλου αὐτοῦ ὕδατος καὶ καταψύξῃ τὴν γλῶσσάν μου, ὅτι ὀδυνῶμαι ἐν τῇ φλογὶ ταύτῃ.

24 És kiáltva ezt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küld el Lázárt, hogy ujjai hegyét bemártva a vízbe, hűsítse le a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!

25 εἶπεν δὲ Ἀβραάμ Τέκνον, μνήσθητι ὅτι ἀπέλαβες τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου, καὶ Λάζαρος ὁμοίως τὰ κακά· νῦν δὲ ὧδε παρακαλεῖται σὺ δὲ ὀδυνᾶσαι.

25 Ábrahám ezt mondta: Gyermekem, emlékezz, hogy te életedben elvetted javaidat, hasonlóképpen Lázár is a bajait, most ez vigasztalódik. Te pedig gyötretel.

26 καὶ ἐν πᾶσι τούτοις μεταξὺ ἡμῶν καὶ ὑμῶν χάσμα μέγα ἐστήρικται, ὅπως οἱ θέλοντες διαβῆναι ἔνθεν πρὸς ὑμᾶς μὴ δύνωνται, μηδὲ ἐκεῖθεν πρὸς ἡμᾶς διαπερῶσιν.

26 Mindeközben közted és közöttünk nagy szakadék fekszik, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, nem tehetik, sem azok, onnét hozzánk nem jöhetnek.

27 εἶπεν δέ Ἐρωτῶ σε οὖν, πάτερ, ἵνα πέμψῃς αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου,

27 De az mondta: Akkor, hát arra kérlek téged, Atyám, hogy küld el őt az apám házához.

28 ἔχω γὰρ πέντε ἀδελφούς, ὅπως διαμαρτύρηται αὐτοῖς, ἵνα μὴ καὶ αὐτοὶ ἔλθωσιν εἰς τὸν τόπον τοῦτον τῆς βασάνου.

28 Mert van öt testvérem, hogy tanúságot tegyen nekik, arról, hogy ide ne jussanak ők is.

29 λέγει δὲ Ἀβραάμ Ἔχουσι Μωυσέα καὶ τοὺς προφήτας· ἀκουσάτωσαν αὐτῶν.

29 Ábrahám így szólt: Van nekik Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!

30 ὁ δὲ εἶπεν Οὐχί, πάτερ Ἀβραάμ, ἀλλ᾽ ἐάν τις ἀπὸ νεκρῶν πορευθῇ πρὸς αὐτοὺς μετανοήσουσιν.

30 Az pedig mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, ha a halottak közül jár valaki náluk, átértelmeznek mindent!

31 εἶπεν δὲ αὐτῷ Εἰ Μωυσέως καὶ τῶν προφητῶν οὐκ ἀκούουσιν, οὐδ᾽ ἐάν τις ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ πεισθήσονται.

31 De az ezt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgattak, annak sem fognak hinni, aki a halálból kelt fel.”

Az elbeszélt és például állított történet itt arról szól, hogy a jómódú ember – bár egyébiránt akár még jó ember is lehetett –, nem vette észre, hogy egy testvére, egy a sajátjaiból, a kapui előtt szenved hiányt, s úgy távozik a világból, hogy bajaira nem kap írt. S mikor ő is követi, már későn eszmél rá az észre nem vett feladatára, sőt, mikor megpillantja Lázárt Ábrahám kebelén, először saját baja jut eszébe. Megtudva pedig az okát saját mostani szenvedésének elküldetné Lázárt a testvéreihez – akik eszerint hasonlóképpen élnek, mint élt ő a Földön –, hogy őket megsegítse. Ábrahámot viszont ekkor így beszélteti Jézus: Van nekik Mózesük és prófétáik! Tehát nem azt, hogy nekünk, hanem nekik vannak. Miért? Hiszen itt Ábrahám neve alatt, nyilván Jézus mond ítéletet Isten Fiaként. S végül, hiába is erősködik a – névtelen – gazdag ember, végezetül is azt a választ kapja, mint előbb: Hallgassanak Mózesre és a prófétáikra!

Kik voltak Mózes és a próféták? Isten akaratának élő közvetítői. Nem Törvény-magyarázók, akik az emberek írásaiból magyarázták Istent, hanem élő Isten kapcsolattal rendelkező emberek. A történet időtlen, nem egy adott történelmi helyzetről szól. A levonandó tanúlság is ennek megfelelően időtlen: Az írások magyarázói mindig meg fogják találni azt a szellemi kiskaput, ahol becsempészhetik vágyaikat, akaratukat, elképzeléseiket az Isten szavaiba. Ezek azok, akik nem rendelkeznek élő kapcsolattal Istenhez. A kettő egymást kiegészítő elv, a lejegyzett ismeret és a megtapasztalt ismeret, együtt adja meg a kapcsolatot Istennel és teszi élővé a létünket. S ez az, ami megóvhat majd attól, hogy elkerülje a figyelmünket életünk során a feladatunk, ami mindig ott van a kapunk előtt, ahol ki-, s bejárunk.

Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

Megszívlelendő gondolatok a Didakhéból

A Didakhéból
II 1. A tanítás második parancsa így szól: 2. Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj,ne lopj, ne varázsolj, ne keverj mérget, ne öld meg a gyermeket az anyaméhben, sem pedig a megszületett gyermeket ne pusztítsd el, ne kívánd azt, ami felebarátodé! 3. Ne esküdj, hamis tanúságot ne tégy, ne rágalmazz, ne emlékezzél a rosszra! 4. Sem kettős gondolkodású, se kettős nyelv ne legyél; a kettős nyelv ugyanis a halál csapdája. 5. Az Igéd ne legyen hazug, se üres,hanem tettekkel teljes! 6. Ne légy kapzsi, rabló, képmutató, se gőgös,se gonosz! Ne forralj gonosz tervet felebarátod ellen. 7. Ne gyűlölj senkit, de egyeseket feddjél meg, másokért könyörögj, ismét másokat pedig tulajdon lelkednél jobban szeress.
II1. Δευτέρα δὲ ἐντολὴ τῆς διδαχῆς· 2. οὐ φονεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐπαιδοφθορήσεις, οὐ πορνεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ μαγεύσεις, οὐφαρμακεύσεις, οὐ φονεύσεις τ́κνον ἐν φθορᾷ, οὐδὲ γεννηθὲν ἀποκτενεῖς,οὐκ ἐπιθυμήσεις τὰ τοῦ πλησίον. 3. οὐκ ἐπιορκήσεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις,οὐ κακολογήσεις, οὐ μνησικακήσεις. 4. οὐκ ἔσῃ διγνώμων οὐδὲ δίγλωσσος·παγὶς γὰρ θανάτου ἡ διγλωσσία. 5. οὐκ ἔσται ὁ λόγος σου ψευδής, οὐκενός, ἀλλὰ μεμεστωμένος πράξει. 6. οὐκ ἔσῃ πλεονέκτης οὐδὲ ἅρπαξ οὐδὲὑποκριτὴς οὐδὲ κακοήθης οὐδὲ ὑπερήφανος. οὐ λήψῃ βουλὴν πονηρὰν κατὰ τοῦπλησίον σου. 7. οὐ μισήσεις πάντα ἄνθρώπον, ἀλλὰ οὓς μὲν ἐλέγξεις, περὶδὲ ὧν προσεύξῃ, οὓς δὲ ἀγαπήσεις ὑπὲρ τὴν ψυχήν σου.
Feltűnő mennyire időszerűek az intések. Igaz, hogy pillanatnyilag nem számítanak “trendinek”, de aligha lehet kétséges, hogy közel már az idő, amikor ismét ezen elvek szerint fog rendeződni a világ. Erre egyre erősebb nyomatékot ad a jelen durvuló légköre, a tobzódó erőszak. Az Isten hívők tudják: ezek jelek. Jelei egy elközelgő változás szükségességének. Jel, ahogy egy gépjármű is letér a Jó Útról, s rátér a Rossz Útra elkezd az egész szerkezet rázkódni, s mennyivel messzebb kerül a Jó Úttól, annál nagyobb bajok következnek. Addig is legyen tudomásunk róla, hogy már réges-régen tudják az emberek, miként kellene élni, így senki sem hivatkozhat arra, hogy ő nem tudta, nem hallott róla. Íme itt van. S jönni fog még több is.
Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

1Kor 15,35-49

I. Kor 15,35-49

35 Azonban kérdi valaki: Hogy támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?

35 Ἀλλ᾽ ἐρεῖ τις, Πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται;

35 sed dicet aliquis quomodo resurgunt mortui quali autem corpore veniunt

36 Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal.

36 ἄφρων, σὺ ὃ σπείρεις, οὐ ζῳοποιεῖται ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ

36 insipiens tu quod seminas non vivificatur nisi prius moriatur

37 Mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét.

37 καὶ ὃ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον εἰ τύχοι σίτου ἤ τινος τῶν λοιπῶν

37 et quod seminas non corpus quod futurum est seminas sed nudum granum ut puta tritici aut alicuius ceterorum

38 Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét.

38 ὁ δὲ θεὸς δίδωσιν αὐτῷ σῶμα καθὼς ἠθέλησεν, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων ἴδιον σῶμα.

38 Deus autem dat illi corpus sicut voluit et unicuique seminum proprium corpus

39 Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más az állatok húsa, más a madarak húsa, más a halaké.

39 οὐ πᾶσα σὰρξ ἡ αὐτὴ σὰρξ ἀλλ᾽ ἄλλη μὲν ἀνθρώπων, ἄλλη δὲ σὰρξ κτηνῶν, ἄλλη δὲ σὰρξ πτηνῶν, ἄλλη δὲ ἰχθύων.

39 non omnis caro eadem caro sed alia hominum alia pecorum alia caro volucrum alia autem piscium

40 Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.

40 καὶ σώματα ἐπουράνια, καὶ σώματα ἐπίγεια· ἀλλ᾽ ἑτέρα μὲν ἡ τῶν ἐπουρανίων δόξα, ἑτέρα δὲ ἡ τῶν ἐπιγείων.

40 et corpora caelestia et corpora terrestria sed alia quidem caelestium gloria alia autem terrestrium

41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége.

41 ἄλλη δόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ.

41 alia claritas solis alia claritas lunae et alia claritas stellarum stella enim ab stella differt in claritate

42 Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban,

42 Οὕτως καὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν. σπείρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ

42 sic et resurrectio mortuorum seminatur in corruptione surgit in incorruptione

43 elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.

43 σπείρεται ἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει

43 seminatur in ignobilitate surgit in gloria seminatur in infirmitate surgit in virtute

44 Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi is.

44 σπείρεται σῶμα ψυχικόν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν. εἰ ἔστιν σῶμα ψυχικόν, ἔστιν καὶ πνευματικόν.

44 seminatur corpus animale surgit corpus spiritale si est corpus animale est et spiritale sic et scriptum est

45 Így is írták meg: “Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

45 οὕτως καὶ γέγραπται, Ἐγένετο ὁ πρῶτος ἄνθρωπος Ἀδὰμ εἰς ψυχὴν ζῶσαν, ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζῳοποιοῦν.

45 factus est primus homo Adam in animam viventem novissimus Adam in spiritum vivificantem

46 De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.

46 ἀλλ᾽ οὐ πρῶτον τὸ πνευματικὸν ἀλλὰ τὸ ψυχικόν, ἔπειτα τὸ πνευματικόν.

46 sed non prius quod spiritale est sed quod animale est deinde quod spiritale

47 Az első ember föld porából, a második ember a mennyből eredő.

47 ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκός, ὁ δεύτερος ἄνθρωπος ἐξ οὐρανοῦ.

47 primus homo de terra terrenus secundus homo de caelo caelestis

48 Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.

48 οἷος ὁ χοϊκός, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοϊκοί, καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι

48 qualis terrenus tales et terreni et qualis caelestis tales et caelestes

49 Amint hordoztuk a por képét, úgy fogjuk hordozni a mennyei képét is.

49 καὶ καθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου.

49 igitur sicut portavimus imaginem terreni portemus et imaginem caelestis

     Ez a rész is fontos tanulságokat hordoz számunkra, arról, hogy mennyire fontos a pontos fordítás. Micsoda és mekkora képmutatás kell, ahhoz hogy emberek a Szentírás szavait felülbírálják, pusztán saját önös nagyon is időben létező látszólagos érdekeik szerint. Csak ennél a résznél is látszik, hogy gyakorlatilag lenullázza a Tanítás erejét az, aki a hamis hagyománytisztelet – főleg, hogy ez nem is igazán nagyegyházi, hanem kisegyházi – nevében kilöki Pál apostol szavai alól a támaszt. Van lelki és van szellemi test is. Ehelyett nem átallják alacsonyabb szintre hozva az embert érzéki és lelki testté silányítani az apostol tanítását. Ezzel lényegében kizárják a magyar embereket az Isten Országából. Hogyan?

     Egy tanítás mindig szavakon keresztül jut el az emberek tudatáig. Ott akkor tudja kifejteni a legjobb hatást, azaz akkor tudja az illető ember a legpontosabban a Tanítás tartalmát megvalósítani az életében, ha pontosan fogalmaznak neki, azok, akik ismerik a Tanítást, a közvetítők. Az gondolom világos, hogy ezzel felértékelődik az egyes szavak fontossága. A tanítás szempontjából olyan fontosak az egyes szavak, mint egy iparos számára az eszközei. Ha nem pontosak az eszközei, ő maga sem tud pontos munkát végezni. Ahogy egy földműves sem tud szántani, ha eke helyett boronát adnak neki hozzá. Fontos eszköz a borona is, de szántani nem lehet vele. Különösen igaz ez akkor, ha a Tanítás sarkalatos pontjain változtatnak a fordítók. Az ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy szellem az Isten vagy lélek az Isten. Ha ugyanis szellemi akkor az emberben is kiemelkedik az értelem fontossága, ha viszont lelki, akkor elegendő csak nagyokat érezni. Viszont ez utóbbival már együtt járnak az érzelmek pusztító vonulatai is. A gyűlölet, az irigység, a félelmek, a hiúság és társaik. Mivel a lélek egy, ezért nem is lehet csak a jó érzelmeket kiválogatni, az egyik mindenképpen húzza magával a többit is, ahogy a fény, itt a földön együtt jár az árnyékkal. A test feltámadását sem lehet megérteni az indoeurópaiak kettős világképe, létértelmezése mentén. Ott ugyanis értelmetlen. Hogyan is lehetne? Hiszen, ha egyszer elpusztul és tudjuk, hogy a földben a testek elenyésznek, akkor ebből a világképből lehetetlen azt állítani, hogy mégis feltámadnak, amik elpusztultak. Kell valaminek lennie, ami több, mint az ember és az emberi test és ebbe értendő a lélek is, hisz az a lélegzet, ami nem több, mint az ember. Addig van, amíg él az ember, ha meghal, megszakad. Ez a több a szellem. Ami ugyan az a minőség, mint ami az Isten is, ahogy ugyanebben a levélben az Apostol tanítja – azoknak, akik kíváncsiak a tanítására, s nem csupán saját képzeteiket várják viszont.

Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

Ószövetség – Újszövetség

Szerény vélemé- nyem szerint nem az Olajfák hegyére lettünk beoltva, hanem az Isten Fiának szellemi testébe. Mert ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Én úgy gondolom, hogy régi mulasztása a teológusoknak, hogy nem hajlandóak szembenézni ezzel a lényeges különbségtevéssel. Mi, Krisztus követői, nem az Ószövetség népe vagyunk. Mert az nem csak vallási, hanem vérségi kötelék is. Ezért már eleve lehetetlen abba betagozódnunk. Főleg úgy, hogy a benn lévők azt nem is akarják…
A másik ok, hogy a tanítás nem ugyan az. Az evangéliumok számos helyen idézik ugyan az ószövetségi részeket, azonban azokat nem mint forrást, hanem mint párhuzamos gondolatot hívják elő. Az olvasók nem szokták megfigyelni ezt a különbséget sem. Az ugyanis csak mennyiségi kérdés, hogy mennyiszer idéznek egy könyvet, azonban az is fontos, hogy miként? Márpedig e helyütt azt olvassuk újra és újra, hogy: “nálatok is, a ti könyveitekben is, a ti prófétáitok…stb”. Vagy úgy hivatkozik az Újszövetség az ó-ra,mint ami már részeiben tartalmazza a Tanítást, azonban azt nem fogadták el. És ez egy nagyon fontos mozzanat! Mert ezt Jézus is számtalanszor hangsúlyozta: Nem fogadtatok el! Az ószövetség népe. Márpedig, innen, miként is állíthatnánk például őket a magunk számára? Ehhez még teológusnak sem kell lenni. Harmadsorban a testi származás, mint ok. Nos, itt szeretnék figyelmeztetni, hogy Jézus maga mondja: Újjá kell születnetek szellemben és a vízben. A víz nyilván a lélek jelképe. A lélek pedig az érzelmek székhelye. Átvitt értelemben itt nyilván az erkölcsről és az emberi erényekről van szó. A szél pedig a gondolkodás természeti megfelelője. Vagyis a Tanító mit is mond? Szellemi és lelki értelemben újjá kell születni, tehát teljes emberi mivoltunkban. Márpedig innentől, hogy is lehetne a vérségi köteléket jelentő zsidóságra hivatkozni? Főleg, ismétlem, ők megtagadták Jézust és tagadják a mai napig. De ide tartozik az új és régi bor és tömlő példázata is. Az ó bor Mózes tanítása, a régi tömlő pedig az ebből született vallási szerkezet, gyakorlat. Az új bor ennek megfelelően Jézus tanítása, az új tömlő pedig az ebből születő gyülekezet, az Egyház. Lehetetlen az új szövetség tanítását a régibe önteni, mert az szétfoszlik, elvész maga a tanítás. A földre ömlik és sárrá lesz. Ezért nem számít, hogy az első tanítványok a héberek közül jöttek. Mert ők újjászülettek és többé már nem voltak héberek, hanem keresztények. Immár Krisztust követték és nem Mózest. Onnantól már nem számít a genetika, hanem a hitben megújult, teljesen újjászületett ember.
Ezért vakság és süketség az a mai terjedő gyakorlat, amelyik ezekben a külső, testi jegyekben keresi a megújulás lehetőségét. Így születnek a menórás szentmisék (?), a szombati vasárnap és más elvetemültségek. Ezek az emberek csak azt árulják el, hogy lövésük sincs Jézus tanításáról. Még az alapokkal sincsenek tisztában, azt teljesen félreértik. Megújulást hirdetnek, de valójában, mit is tesznek? Ezzel a felkiáltással túlszaladnak Jézuson és abból az egyetlen ismérvből, hogy oda, közéjük született levonják azt a téves következtetést, hogy akkor tudjuk Jézust követni, ha azt a környezetet utánozzuk, ami akkor, őt ott körülvette. Ekkor aztán jön a klezmer – ami éppenséggel nem Jézus korabeli – jön a menóra az oltáron, jönnek az épületes ószövetségi idézetek, kifelejtve azt a számtalan kellemetlen részt, ami szöges ellentétben áll a jézusi erkölccsel. De vannak, akik úgy tesznek mint az emberi bányalovak és egy nagyon szigorú szemellenzővel még a mai Izrael államot is követendőnek tartják, minden további erkölcsi mérlegelés nélkül. Ilyen a Hit Gyülekezet is, de koránt sem az egyetlen. Ma már nyíltan vallják és meg is követelik a hívektől is, hogy judeo-kereszténységnek higgyük a kereszténységet. Fából vaskarika. Mint az ó-újszövetség szó. Igaz, hogy nem megy? Vagy az Ó vagy az Új, a kettő egyszerre nem megy. Emlékeztetőül: a keresztény szó jelentése: Krisztus követő. A judeo-keresztény meg eszerint zsidó és Krisztus követőt jelent. Tehát ez az elnevezés és ami mögötte van egy eszmei bakugrás. A Húsvéti esemény előtti állapotra utal. Csak egyféleképpen lehet működtetni, ha a keresztényből elvesszük a lényeget, Krisztust és egy pártként, vallási pártként tekintünk a fogalomra. Azaz megtagadjuk a Húsvéti feltámadást, az új Élet születését, az újjászületést. S így elveszítjük azon nyomban az Isten Országát is.
De mondhattam volna röviden is: Egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni.
Válassz tehát, kit követsz? Jézust vagy Mózest?
 
Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

János 12,35-36

Ἔτι μικρὸν χρόνον τὸ φῶς ἐν ὑμῖν ἐστιν. περιπατεῖτε ὡς τὸ φῶς ἔχετε, ἵνα μὴ σκοτία ὑμᾶς καταλάβῃ· καὶ ὁ περιπατῶν ἐν τῇ σκοτίᾳ οὐκ οἶδεν ποῦ ὑπάγει. ὡς τὸ φῶς ἔχετε, πιστεύετε εἰς τὸ φῶς, ἵνα υἱοὶ φωτὸς γένησθε.
 
„Már csak egy kis ideig van köztetek a Fény. Amint a Fényt bírjátok, úgy járjatok, hogy el ne ragadjon titeket a Sötétség. Aki a Sötétségben jár, nem tudja, hol igázódik le. Amint bírjátok a Fényt, higgyetek a Fényben, hogy a Fény fiai legyetek.”
 
Ez is egy nagy titka a Tanításnak. A Fény. Ráadásul mi magyarok, ettől el is vagyunk zárva, hiszen elvették azt a fordítók. Mert azt mondták, mit nekik a Fényről tudni, talán még valami nagy dolgot cselekednének és fölibünk kerekednének, a mihaszna pór népek!
 
A Fény a Felkent, az Isten Fia, a Fiú, aki a Világba érkezett, mert csak nem győzött a Sötétség. Ő az a mag, akit az Atya elvetett. De ő az a benső mag is, a mi bennünk lakozva vár az idők kezdete óta, hogy felismerjük…
 
Aki belehasított a Teremtés előtti Semmibe. A Mindenség órájának első kattanása. Ez az első mozzanat, ami maga az Atya, s ami miatt mi emberek vagyunk és gondolkodni tudunk a mindenen és a semmin. Mert magunkban hordozzuk kezdettől.
 
Ő a Fény, ami Élet. A Lét maga. Amit korábban e világban való megjelenése előtt ösztönösen tudtak az emberek, de csaknem elfeledték Írásaik miatt, amiket már az Istennél is több tartottak. Ezért megjelent és tudtul adta, amit el akartak tüntetni a hatalom megszállottjai. Az Élet Igéit szerte hintette, megannyi szellemi magként és hamar le is iratot. Ellenképe lett ez a hatalomnak, az erőszaknak és Isten eltulajdonításának, Írás amiben az Élet bomlik ki és szökken öröklétre forrásként, hogy bárki, aki megszomjazik, a sok hazugság és ámítás sivatagában Életre leljen és új életre keljen.
 
 
A Sötétség tervére végzetes csapást mért, s két ezer éve tör fel ellenállhatatlan erővel a benső mélyből. Higgyetek a Fényben, bízzatok a Fényben, s nem lesztek a Sötétség igájában. Mert szabadok lesztek az öröklétre.
Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

Mk 2,18-22

18 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: „Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” 19 Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: azon a napon majd böjtölnek.

21 Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. 22 Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, ha mégis, a bor szétszakítja a tömlőt és elveszejti a bort és a tömlőt is. Az új bor új tömlőbe való.”

18 Καὶ ἦσαν οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύοντες. καὶ ἔρχονται καὶ λέγουσιν αὐτῷ· διὰ τί οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ μαθηταὶ τῶν Φαρισαίων νηστεύουσιν, οἱ δὲ σοὶ μαθηταὶ οὐ νηστεύουσιν;

19 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν νηστεύειν; ὅσον χρόνον ἔχουσιν τὸν νυμφίον μετ’ αὐτῶν οὐ δύνανται νηστεύειν.

20 ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ. 

21 Οὐδεὶς ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπιράπτει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μή, αἴρει τὸ πλήρωμα ἀπ’ αὐτοῦ τὸ καινὸν τοῦ παλαιοῦ καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται.

22 καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μή, ῥήξει ὁ οἶνος τοὺς ἀσκοὺς καὶ ὁ οἶνος ἀπόλλυται καὶ οἱ ἀσκοί· ἀλλ’ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς.

A böjt – egy vallási cselekedet – és egyúttal a régi (mózesi) és az új (jézusi) gyakorlatról szóló rész.

A böjt a megigazulásért végzendő. Korábban is létezett böjt, szinte egyidejű az emberiséggel. A zsidók is ismerték a közösségi és a magán jellegű böjtöt. Jelentős kegyességi cselekedetnek számított, ha valaki komolyan vette. Bizonyos vallási csoportoknál erősen jelen volt a böjt gyakorlata. Ilyenek voltak például az esszénusok is, akiket jól ismertek és tiszteltek is Júdeában. Épp ezért éles határvonalat húz az, hogy Jézus és tanítványai nem tartanak látványos böjtöket. Miért is tennék, hiszen az öröm – a nász, a szellemi nász – idejét élik. Velük az Emberfia. A vőlegény. Ők most közvetlenül Istentől tanulnak, vezettetnek. Míg az említett többi tanítvány csak holt betűk foglyai, szokásoké, amelyek egy istentől elpártolt vallási közösség gyakorlatai. Emezeké csak látszat, míg az ővéké az élő, eleven valóság. Ahogy Jánosnál a szamariai asszony forrása és a Jézus által adott forrás közötti különbség. Az egyik holt víz, a másik az öröklétre visz.

És itt találja meg a helyét az evangelista a régi és az új tanítás összeférhetetlenségéről szóló tanításnak is. A régi vallási gyakorlat hibáit nem lehet az új tanítással elfedni, mintha egy nyers szövetet dobnánk rá. Nem lehet, mert nem illeszthető össze. Az új még „nyers”, még nem kiforrott és nem is illeszkedik. Jézus az élő hitet tanítja, ami közvetlenül Istennél, az Atyánál kapcsolódik, míg a mózesi vallásgyakorlat addigra szinte teljesen elszakadt az élő valóságtól. Az Istentől. Emberi szokásoknak hódoltak, a betű már felette állt az Életnek. Az Élet és a Halál csapott össze a kereszten. A szövet az Élet szövetét is jelenti, amit nem lehet a régi módon szőni. Új, élő mintát adott Jézus az Életnek, amint elkezdte újraszőni az emberek közötti kapcsolatot, hogy nem mást, mint a meghirdetett Országot, Isten Országát. Az emberek közötti új – de egyúttal régi, sőt ősi, kezdetekben meglévő – testvéri közösségi viszonyrendszert jelenti. S ezt egészíti ki az új borról szóló mondás is. A bor, mint az üdvösség idejének jelképe, jelzi, hogy az üdvösséget már nem lehet a régi vallásosság keretei között elérni, mert az annyira elaggott, hogy az új tanítás szétfeszítené azt. És, mint tudjuk szét is feszítette. Jézus szövetsége új-szövetség, ami új emberi kereteket és új közösséget igényel. Ezt a mai napig nem veszik eléggé komolyan, látszik ez abból is, hogy a mai „hitújítók” is folyton a zsidó vallási szokásokat kaparják elő és azoktól várják a megújulást. Hiába. A forrás ugyanis nem a múltban van, hanem a jelenben. Jézus épp ezt tanította.

A tovaszáguldó jelenben találhatjuk meg az Istenhez vezető Utat, itt és most. Ebben a pillanatban is, amikor írom ezeket a sorokat és amikor olvasod is, barátom. Pontosan ez az a pillanat és a megfelelő idő, hogy döntést hozzál a továbbiakról. Ahogy tovább áramlik, folyik veled az idő, úgy veszed magadhoz az üdvösség borát vagy taszítod el az Isten kezét, mely azt feléd nyújtja. A te döntésed. De, ha mellette döntöttél, az Élet mellett, akkor azt az új Életet, amit ettől a pillanattól élni szándékozol új keretek magad köré szövésével fogod megtenni. Pontosabban a megtartott tanítás szelleme fogja köréd építeni az új Életet.

Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!

Az Evangéliumok Könyvei

Négy evangélium

Előszó

 

   Nagy feladatott vállal az, aki a Szentírás könyveinek vizsgálatára vagy fordításába kezd. Magam is vonakodtam ebbe a munkába fogni látván a tornyosuló nehézségeket. Azonban az idő teltével, s barátaim unszolására, mégis belefogtam, hogy átnézem és végig vizsgálom az újszövetségi könyvek szövegét.
    Munkám alapját a szakmai körökben elfogadott és általánosan alkalmazott Nestle-Aland, Novum Testamentum Graece (27. revideált kiadás, 2001) szövegét jelentette. Ez alapján dolgoztam, s ez volt a mérce, amihez viszonyítottam a magyar fordítást.
    Fordításom nem költői szépségű magyar szöveg „előállítására” irányult, hanem arra, hogy a tanítás lejegyzett gondolatait ismerhesse meg a magyar közönség. Ezt eddig csak a görög nyelvben járatos emberek tehették meg, hiszen a közforgalomban lévő változatok egy erősen átfésült irodalmias művet adnak a kézbe. Sokszor tapasztaltam, hogy a görögül megfogalmazottak élét elvették és lekerekítették, nem tudni miért. Én úgy érzem, hogy mind a mai napig hat az a szemlélet, ami a magyart alacsonyrendű, bár szép nyelvnek tekinti, s eképpen a Szentírás kibontásában teljesen az indoeurópai látásmód után megy. Nem egyszerűen a szöveget fordítja, hanem a látásmódot, ahogy azt – a tanítást – egy európai látja, s amit abból ő megért.

   Mint teológiát (és történelmet) tanult ember, azt mondanám, ha a vallás kérdéseit szeretnénk rendbe tenni először is az alapvető kérdéseket kell feltenni, bármily kellemetlenek is.
    A vallás nem egyszerűen csak templomba járás kérdése. Minden emberi közösség, akár szerves, akár nem, valamilyen szellemi rendszer szerint kell hogy működjön, ha hosszú távra tervezi létét. Ezeket a szellemi rendszereket nevezzük vallásnak. A magyar szó – nyilvánvalóan – azt jelenti vallani valamit, megvallani valamit. Ez egy cselekvő hozzáállást jelent, azaz nem csupán elfogadok valamit, belenyugszom, hanem tudatosan hiszem és vallom. Miért? Mert az ilyen vallott eszme rendezi a legalapvetőbb viselkedésmintákat, értelmezés mintákat a világ jelenségeinek vizsgálatakor. Ez olyan, mint a számítógépek számára az operációs rendszer. És itt jönne a lényeg: Az operációs rendszer általában nyelvfüggő! Ezért nem lehet az egyes operációs rendszereket keverni, legfeljebb segédalkalmazásokkal olyan “környezetet” teremteni, amelyben fut a másik rendszer alkalmazása (programja) (több-kevesebb sikerrel). Lásd: Windows és a Linux.

   Ez a helyzet áll fenn esetünkben is. Az európai kereszténység indoeurópai nyelven (görög és latin) alakult ki és terjedt el. Ez azt jelenti, hogy az a tanítás, ami magvát jelenti a kereszténységnek ezen nyelvi közeg adta szellemi talajban sarjadt ki és bontakozott ki. Ezt hívjuk teológiának, azaz Istenről szóló beszédnek. Ebből következik, hogy az indoeurópai népek gondolkodása jelenik meg benne. Az ő hozzáállásuk a világ dolgaihoz, az ő válaszaik a felmerülő kérdésekre. De tovább megyek, mert még a felmerülő kérdések is az ő szellemi közegük sajátosságainak jegyeit hordozzák. A mai napig a kereszténység hívőinek elsöprő többsége indoeurópai nyelven beszél, régebben pedig, például akárcsak 70-80 éve ez az arány 95 % körüli lehetett. Ez persze nem azt jelenti, hogy más népek esetében nem működőképes a jézusi tanítás, hanem azt, hogy ez a fajta értelmezése (!) a jézusi tanításnak az indoeurópai nyelv létrehozta szellemi közeget feltételezi. És mivel az alapvető hozzáállás az volt a századok során, hogy egyedül a görög és/vagy latin szellemiséget hordozó tanítás-értelmezés az elfogadható kereszténység, feltételül is volt szabva, igaz kimondatlanul, a görög-latin műveltség kötelező elfogadása és alkalmazása a kereszténnyé válni akaró nép, nemzet, nyelv vagy törzs számára. Lényegében egyfajta „árukapcsolás” volt ez, mintha a kettő – a görög-római hagyományrendszer és a jézusi tanítás – szorosan összetartozna. Ezen az alapon a héber-arám műveltséget kellett volna feltételül szabni, hiszen Palesztinából jött Jézus. Más az indoeurópaitól különböző népek, szerencsés történelmi körülmények hatására, meg tudták valósítani szellemi önállóságukat és mára sikerrel fogadtatták el ezt a tényt, lásd: szírek, koptok, etiópok; de részben a grúzok és örmények esete is, bár ők is indoeurópai nyelven beszélnek, csak egy távoli változatot.

   Mit tettek a mi teológusaink, mikor a keresztény tanokat hirdették és hirdetik honunkban? Nos, ők nem tesznek egyebet, mint az imént említett európai kereszténység-változatok egyikét megtanulják és azt lényegében véve változtatás nélkül alkalmazzák itthon. Nem arra szeretnék jutni, hogy a mi teológusaink valamiféle rosszindulattal viseltetnének népünk vagy nyelvünk iránt, hanem arra utalok, hogy nem veszik komolyan, nem foglalkoznak a súlyának megfelelően nyelvi különbözőségünkkel. Ez ismét a növényi hasonlatot alkalmazva azt jelenti, hogy az idegen talajban és idegen környezetben kisarjadt és kifejlődött növényt egészben hozzák ide és ültetik el erőszakkal a hazai talajba és környezetbe. Mára annyira ment a dolog, hogy mivel ez a környezet és talaj nem felelt meg a hozott növényeknek, addig alakították a szellemi talajunkat és környezetünket, amíg legalábbis életben tudnak maradni a hozott növényeik. Azonban, mivel ezek nem őshonosak itt és nem itt fejlődtek ki és nincs is itt gyökerük, újra és újra el kell zarándokolniuk a termő területre és minden nemzedéküknek újra behozni a növényeiket. Ráadásul újra és újra meg is kell győzniük a híveiket, hogy a mi nyelvünk és szellemiségünk alacsonyabb rendű, sőt tulajdonképpen el is hanyagolható a nyugatihoz képest. Ez a szent nyelv elgondolása. Mármint, hogy van szent nyelv és vannak nem szent nyelvek is. Ez bár sokszor ki nem mondva, de értékítéletet is takar. Három ilyen szent nyelvet ismernek el, a hébert, a görögöt és a latint. Persze az éles szemű kérdező felteheti a kérdést, hogy a latin mit keres ott, hiszen azon a nyelven nem született egyetlen olyan irat sem, amit ma és kétezer éve kánoninak ismernek el.

    Itt most jusson eszünkbe a Pap Gábor által, oly sokszor említett növényi díszítéseink és a gondolat illetve a beszéd (az igehirdetés) közötti kapcsolat. Ha, tehát a forrásokat keressük a magyar teológia számára, mint minden más nép esetében, az nálunk is kettős kel legyen: A Szentírás és a Szenthagyomány. A Szentírás – ez esetben – elsősorban a négy evangéliumot jelenti, majd rögtön utánuk a többi iratot saját súlyuk szerint. A Szenthagyomány pedig népünk különféle felületeken megmaradt műveltségi nyomai. Ezek csak a legfontosabbakat említve (szintén Pap Gábor rendszerezését követve és alapul véve):

  • a Szentkorona,
  • a Nagyszentmiklós-i kincs,
  • a festett kazettás mennyezetek templomainkban,
  • a saját krónikás hagyományunk,
  • a reneszánsz előtti magyar építészet és képzőművészeti emlékek,
  • a máig élő népművészetünk,
  • népmeséink, népdalaink,
  • és hetediknek testvérnépeink hagyománya.

    Most talán felkapják többen a fejüket, hogy-hogy a magyar hagyomány? És főleg Szenthagyomány? Hát nem az úgynevezett őskeresztények hagyományát kellene itt vizsgálni vagy esetleg, amint az szokás a latin hagyományt, vagy még talán a görögöt? Azon túl, hogy természetesen azokat is vizsgálni kell, megkérdezném, miért hagynánk ki? Miért éppen egy a mienkétől teljesen elütő gyökérzetű hagyományrendszert kellene végletesen magunkra érvényesíteni? Miből gondolhatja azt bárki is, hogy ez jó lenne nekünk? Nem lett jó, ma már tudjuk. És ez igaz minden más népre is. Jézus tanítása nem kész rendszer a vallásra, hanem egy mag, amit minden esetben az adott „nép, nemzet, törzs és nyelv” saját hagyományrendszerén belül kellett volna élővé tenni, működtetni.1 Ehelyett épp azzal kezdték a legtöbb helyen, hogy „eldózerolták” a múltat, a hagyományt, az értékeket és helyükre idegen népek hagyományait erőltették. Mert azok a vallási hagyományok, amiket (főleg) a latin térítés során vittek a népek közé, zömmel az itáliai félsziget hagyományrendszerét hordozzák. Ez egy nagyon is behatárolható nemzeti sajátosság-összlet. Amit katolicizmusnak nevezünk, úgy is hívhatnánk, hogy italo-krisztianizmus. Ez nem csupán a vallási gyakorlatokban nyilvánul meg, hanem magában a vallásról és annak szerepéről alkotott felfogásban is. Leglényegesebb pontja, hogy a vallást hatalmi kérdésnek tekinti. Ennek megfelelően a protestantizmus, a protestáns felfogás a germán szellemiséget hordozza. Minden ízében, egész szerkezetében.

    Mi magyarok a jézusi tanítást nem tekinthetjük eképpen, hanem, mint a könyvem címében is megjelenítettem, az Élet Igéinek. Az életről szól Jézus tanítása, csodái, gyógyításai. Minden tettével efelé haladt és nem arról szólt, hogyan hatalmaskodhatunk embertársaink felett. És erről regél a magyar nép Szenthagyománya is. Ezt találjuk kora árpád-kori művészetünkben, a tarsolylemezeken, az Álmostól származó uralkodóink által ránk hagyott épületek és más egyéb emlékeken. Ezt őrizték meg krónikáink, erről szólnak dalaink, mondáink, meséink. És ez lenne az, amit nekünk kellene kibontakoztatni a Tanításból is, hogy más, erre kevésbé fogékony népek, nemzetek, nyelvek és törzsek is meríthessenek az öröklétre szökellő forrásból.

   Ez elegendő alap arra, hogy nekikezdjünk, hitem szerint a legfontosabbnak, szellemi önállóságunk kivívásának! E nélkül nem lehetünk sikeresek törekvéseinkben, bármily nagy is a lelkesedés. Ahogy egy számtani egyenletet is csak akkor tudunk megoldani helyesen (!), ha az alapértékek is helyesek. Helytelen, hibás kiindulási ismeretek nélkül a későbbiekben, már a legpontosabb szabályismeret is hiábavaló lesz, mert bizonyosan rossz lesz a végeredmény.
A munka tehát igen jelentős és sok küzdelmet ígér, hiszen jó néhány nemzedék által felhalmozott adósság nyom minket. A feladat, tehát már nem tűr halasztást, amit az Isten már nagyon sokféleképpen jelzett a számunkra! Az elmúlt ötszáz év történelme erre a bizonyság, csak olvasni kell lapjairól, őszintén és önigazolás nélkül. Ha most is elnapoljuk, vagy egyes emberek érzékenységére tekintettel feláldozzuk nemzetünk érdekeit, sokat már nem kell várnunk a végeredményre. Még ez a nemzedék megláthatja azt. És akkor már tényleg késő lesz sopánkodni, hogy bezzeg, ha tudtuk volna, másként teszünk. A cselekvés órája itt van, már vagy öt évszázada, ennyi a lemaradás.

Isten áldását kérve mindenkire:

Tamás  

 

Share Button
Kategória: Evangéliumok | Hozzászólás most!

Bevezetés

Felvezetés a szellemi beavatás, bemerítés útjához

Mindig Úton járunk, bármikor is kérdezzük magunktól. Még, aki egy helyben ül, az is Úton van, hiszen az Idő telik, halad, mindenképpen telik. Az Idő az Út maga, s a Tér a “díszlet”. Ideiglenesen el lehet ugyan tekinteni attól, hogy az ember vizsgálja saját létének távlatait, azonban ha ezt teszi – mint ahogy ma az emberek többségét arra “nevelték” és irányították – elveszíti sorsának irányítását. Azt így mások fogják kezükbe venni, és tudjuk, hogy ez így is van. Márpedig, az irányító, a saját érdekei szerint fog irányítani. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha vesszük a fáradságot és felderítjük, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk? Ennek a keresésnek az eszköze a teológia, Isten ihletett ismeretének rendszere.

No, de teológia van már hazánkban is, nemde? Méghozzá jó régen. Szent István óta egészen bizonyosan, s az elmúlt öt évszázadban már mindez magyar nyelven is létezik. Számos változatban és számos irányban művelik a teológiát. A magyar teológusok – általában – jól képzettek és művelt emberek. Tehát látszólag és papírforma szerint minden rendben van.

De ez valóban elég? Valóban azt tették a hittel foglalkozók nálunk, amit hirdettek? Valóban a Tanítás – szellemi – magvait vetették? Ha igen vajon hol a gyümölcs? Ha igen, akkor mikor – miért nem – születik meg a magyar teológia, a magyar bölcselet?

Sok kérdés merül fel, ha az ember a magyar nép történetét tanulmányozza. Egy nép mely hat évszázadon keresztül nagy tudott lenni, mely kivívta a tiszteletet(?) és a tekintélyt Európa népei között, mégis oly gyorsan és oly érthetetlenül alámerült egy-két emberöltőnyi idő leforgása alatt (Mátyás király halála 1490 és Mohács 1526 között; 1541-ben pedig az oszmán had berendezkedik Buda várában). Magyar gondolkodók hosszú sora kutatta már nemzedékek óta, mi lehetett ennek az oka és, hogy miért nem tudott magához térni e nemzet azóta sem. Sőt! Az elmúlt ötszáz év nem szólt másról, mint kudarcok egymás után következő láncolatáról. Honnan ez a mindent átható széthúzás? Pedig mindennel rendelkeztünk, ami az eredményes gyarapodáshoz szükségeltetik. Legalábbis az anyagi javak, a mennyiségek tekintetében. Más népek, nemzetek sokkalta kisebb lehetőséghalmaz birtokában is eredményesebbnek mutatkoztak, mutatkoznak mind a mai napig.

Jómagam is feltettem ezeket a kérdéseket, mert válaszokat kell kapnia az embernek az ő világban való létének megértéséhez. Sorsunk ugyanis összefügg kinek-kinek az ő nemzete, lakóhelye, családi kötelmei által, bármennyire is hirdeti manapság minden, hogy magunk vagyunk és egyedül önmagunkra kell gondolnunk. Senki sem állhat meg önmagában! Ha nem tudom megérteni, hogyan jutottunk idáig, magam csak szél fútta szalmaszál leszek, mely ide-oda hánykolódik az élet tengerén. Része vagyok egyénként is a közösségek egész halmazának, mely körül vesz. Ezt a bonyolultan egymásba kapcsolódó szövevényes viszonyrendszert nevezzük társadalomnak magyarul.

Mert társak vagyunk mindannyian, kik akarva-akaratlan összetartozunk, minden ízünkkel, létünk minden mozzanatával. A bajainkból is csupán együtt mászhatunk ki. Ehhez azonban először is a bajok mélyére kellene nézni! Nem másokban keresni minduntalan a vereségeink okát, hanem belenézni abba a nagyon kellemetlen tükörbe, ami megmutatja fogyatkozásainkat, mulasztásainkat, hibáinkat, gyengeségeinket. No, ez nem nagyon megy mifelénk…

Látom magam körül a tengernyi hiábavaló erőfeszítést és fel-feltolul a kérdés: Hát nem látjátok? Hát ennyire nehéz? Ennyire nem tudtok kérdezni? Önmagatoktól. Megkérdezni, rákérdezni: Mit rontottunk el, mi? Hol hibáztunk, mi? Mit nem vettünk figyelembe, mi? Hol tértünk le a saját utunkról, mi? Mit csinálnak mások jobban, mit tesznek, amit mi nem? Hol lettünk megvezetve?

Mennyi kérdés, amit már réges-régen fel kellett volna tenni magunknak. Nem most. Nem csak most. Réges-régen, századokkal ezelőtt. Mert az Isten mindig visszajelez. Ő mindig időben jelzi, ha rossz úton járunk. Mindig időben, pontosan, egyértelműen. Csupán, akik vakok az igazságra, süketek a figyelmeztetésre, azok mennek el az Isten figyelmeztető ujja mellett. Az ember, aki gőgös, hiú, önhitt. Aki azt hiszi, neki nem kell kérdeznie, neki nem kell szellemével is az Isten felé fordulnia és magát meghajtania.

Mert ahol nincs kérdés, ott nincs válasz sem!

Tegyük fel hát a kérdéseinket, hogy megtalálhassuk a válaszainkat is! Kérdezzünk rá legfontosabb bajainkra, hogy elindulhassunk a megoldás felé. És ne féljünk a kapott válaszoktól, akármilyenek is legyenek. Ássunk mélyre, olyan mélyre, amilyen mélyre még nem ástak e honban! Ragadjuk meg értelmünkkel a valóságot, hagyjuk megfogalmazódni elménkben a választ, anélkül, hogy előre betáplált megoldások csalfa játékává lennénk.

Share Button
Kategória: Főoldal | Hozzászólás most!