Ami húsból született, az hús, és ami szellemből született, az szellem.

Ami húsból született, az hús,

és ami szellemből született, az szellem.”

Jn 3,6: Ami húsból született, az hús, és ami szellemből született, az szellem.

Jn 3,6: τὸ γεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστιν, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ πνεύματος πνεῦμά ἐστιν.

Örök érvényű igazság – kellene, hogy legyen. De elrejtették szemeink elől, azt állítva, hogy nem úgy van, ami úgy van. A húst nekünk testnek állítják, a szellemet pedig léleknek.

János evangéliumában szerepel ez a mondat, amikor Nikodémosszal beszél Jézus. Az ember újjászületésének mikéntje a kérdés. Már Bemerítő János is a valódi, tehát a teljes embert átjáró megújulást hirdette a tanítványainak, azonban Jézus itt ebben a rövid párbeszédben tovább mélyíti ismereteinket és a lényeget, a forrást is megnevezi. Vízből és szélből kell megújulni, ha szó szerint vesszük, amit ez előtt a mondat előtt olvashatunk. Vízből és szélből. A víz a hideg, a szél a meleg a görög felfogásban. A víz a lélek természeti megfelelője, ahogy a Hold, ahogy az árnyék és sok minden más. A szélnek a szellem, a tűz, a Nap. A napszél, ami a meleget jelenti bolygónkon, s ami nélkül lehetetlen lenne az élet.

Csakhogy a görögök számára sem volt magától értetődő, hogy a pneuma a pszükhénél fontosabb. Még a nagy filozófusok is, mint Platón vagy Arisztotelész a pszükhé részeként értelmezte az értelmet, az elmét. Ezért folytatódik Jézus beszéde Nikodémoszhoz, hogy aláhúzza az állítását. Mivel a hús – azaz a hústest – önmagával azonos, így ami abból származik, nem haladhatja meg szülőjét. Így a szellemből született dolog lehet csak szellemi. A mennyiség önmagától képtelen minőséggé válni. A hús romlandó része az embernek, így ami abból származik – mint a lélek is – romlandó és nem örökkévaló. Ez a mondat ezért rendkívüli fontosságú, hiszen átvezet a következő pontosító állításhoz: „A szél ott szellen, ahol akar, hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön és hová megy”. Megalapozza ezt. Ez semmiképpen sem lehet a lélek fogalma, ami az emberben a lélegzet. A lélegzet pedig nem létezik az ember hústeste nélkül. A lélegzetet a tüdő izmainak ütemes mozgása hozza létre. Ha ez leáll – mert meghal az ember – eláll a lélegzet is. Nincs tovább. A szél viszont tovaszáll akkor is. Az evilági életünk előtt és utána is. A szél tőlünk független. Ez a mindenen átfújó szél. A szellem. Ez a gondolkodás, ami átjár minket, pedig nem látható. Csak megszólaltatható a beszéd útján.

Ami húsból született, az hús, és ami szellemből született, az szellem.

Ne a húst és annak kívánságait kövessük, hanem a bennünk is meglevő életfa leveleit megrezegtető szellőre hallgassunk, mert az nem a húsból van és nem is a lélekből, hanem Istentől, aki bennünk akarja munkálni a jót.

Hallgassunk rá.

Share Button
Kategória: Főoldal | A közvetlen link.