Az Út

“Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. S mily kevesen követtek engem…Miért kerülitek útjaimat, miért fordít- játok el tekinteteket az Igazságtól, s miért nem kell az Élet? Túl szűk az Út? Túl fájdalmas az Igazság? Nem eléggé cirkuszi az ígért Élet? Pedig ez az egyetlen valóság. Nincs több, csak ez.” (egy apokrif gondolat)

Milyen messze van ma már a keresztény „hívő” Jézus tanításától. Már maga a név sem azt jelenti, amit egykor: Krisztus követője. Kereszténynek lenni sokszor olyan, mintha párttag lennék. Mintha különféle keresztény pártok lennének, akik valamiféle bizonytalan erkölcsi és jószolgálati csoportosulást alkotnának az emberek között. Már nincs igazi küldetés, nincs mélység, csak lelkesedés. Isten Országa? A Mennyek Országa? Kit érdekel már. Örök Élet, öröklét? Nem is hisznek már benne. Újjászületés? Átértelmezés? Minek? Még Nikodémosz is jobban hitt Jézusnak, mint ma egy keresztény. Hit, ezért kérdezte. Isten Szellemébe belemerítkezni? Beavatódni a szent titokba? Isten szeretetébe? Felismerni a bűnt, amikor a bűn már polgárjogot nyert?

Igen, a dolog az ugyanis, hogy ezt kell tennünk, ha élni akarunk. Fel kell ismerni a bűnt, mert lehúz a sötétségbe és elnyel a mélység. Át kell értelmezni eddigi életünket, gondolkodásmódunkat, értékrendünket, hogy felismerjük: Újjá kell születni! Újjá kell születnem Isten szellemében, hogy része lehessek az Isten Országának. Újjá kell születni a vízből és a szélből. Az érzelmeinkben és értelmünkben egyaránt. Ha csak az egyiket tesszük aláássa a másik, ami elmaradt. Újjá kell születnünk ,hogy az Útra léphessünk. Az Úton járva aztán miénk lesz az Igazság, ami elvezet az Életre, az örök Életre.

Share Button
Kategória: Főoldal | A közvetlen link.