I. Korintusi levél

1. rész

1 Pál, Isten akaratából Jézus, a Felkent meghívott apostola, és Szoszthenész testvér,

2 Isten meghívottainak, a Korinthusban levőknek, Jézusban, a Felkentben megtisztultaknak, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk, a Felkent Jézus nevét, minden helyen, náluk és nálunk.

3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úrtól, a Felkent Jézustól.

4 Hálát adok az Istenemnek mindenkor értetek, Istennek a Felkent Jézusban nekünk adott kegyelméért,

5 mert mindenben gazdagok lettetek Őbenne, minden Igében, és minden ismeretben,

6 amint a Felkent tanúsága megszilárdult bennetek,

7 úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk, a Felkent Jézus megjelenését várjátok türelmetlenül,

8 aki meg is szilárdít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk, a Felkent Jézus napján.

9 Hű az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, a Felkent Jézusnak, a mi Urunknak a közösségébe.

10 Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk, a Felkent Jézus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek szakadás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban az eszmében és ugyanabban az ismeretben.

11 Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvérek, Klóétól, hogy viszály van köztetek.

12 Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: „Én Pálé vagyok”, „Én Apollóé”, „Én Kéfásé”, „Én pedig a Felkenté”.

13 A Felkent talán részekre oszlott? Vajon Pál kereszteltetett1 meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megmerítkezve?

14 Hálát adok [az Istennek], hogy senkit sem merítettem be tőletek, csak Kriszpuszt és Gájuszt,

15 nehogy valaki azt mondhassa, hogy az én nevemben vagytok bemerítve.

16 Még Sztefanasz népét is bemerítettem; ezen kívül nem tudom, hogy másvalakit is bemerítettem volna.

17 Mert nem azért küldött engem a Felkent, hogy bemerítsek, hanem hogy örömhírt hirdessek, nem az Ige bölcsességében, hogy a Felkent keresztje ki ne üresíttessék.

18 Mert a kereszt Igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, azaz nekünk, Isten ereje.

19 Mert írva van: „Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem.”

20 Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a kornak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten ennek a Világnak a bölcsességét?

21 Mivel ugyanis a Világ, nem ismerte fel az Istent a bölcsesség által, az Isteni bölcsességben, Úgy tetszett az Istennek, hogy a meghirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket.

22 Mivel a zsidók jeleket kívánnak, a görögök bölcsességet keresnek,

23 mi, azonban a megkeresztelt Felkentet hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a nemzeteknek oktalanság,

24 maguknak a meghívottaknak azonban, legyenek görögök vagy zsidók, a Felkent Isten hatóereje és Isten bölcsessége,

25 mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.

26 Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek, nem sok a bölcs a hús2 szerint, nem sok az erős, nem sok a nemes;

27 Azonban az Isten kijelentette3 a Világ oktalanságait, hogy megszégyenítse4 a bölcseket, és kijelentette az Isten a Világ gyöngeségeit, hogy megszégyenítse a hatalmasokat5.

28 A Világ nemtelenjeit és megvetettjeit6 jelentette ki az Isten: azt, ami nem-létező7, hogy, megsemmisítse, ami létező,

29 hogy ne dicsekedhessék az Isten előtt az Ember.

30 Mert általa vagytok a Felkent Jézusban, aki Istentől nemzett Bölcsességünk, Igazságosság, Megszentelés, Megváltás,

31 hogy amint írva van: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”

 

2. rész

1 Én is, testvérek, hozzátok menvén, nem a beszéd vagy a bölcsesség tekintélyével mentem kihirdetni az Isten titkait.

2 Mert nem vizsgáltam más ismeretet bennetek, mint a Felkent Jézust, és ezt megkereszteltként8.

3 Én is gyöngeségben, félelemben, és sokféle rettegésben voltam köztetek.

4 Az én Igém és hirdetésem, nem a bölcsesség meggyőző [beszédében] áll, hanem a szelleminek és az erőnek bizonyosságában,

5 hogy a ti hitetek, ne az emberek bölcsességében, hanem Isten Erejében legyen.

6 A bölcsességet pedig a legteljesebbek között beszéljük el, nem ennek a létnek a bölcsességét, sem ennek a létnek elpusztulandó vezetőiét;

7 hanem Istennek a titokzatban elrejtett bölcsességét, amelyet Isten a korok előtt elrendelt a mi dicsőségünkre.

8 Ezt senki sem ismerte fel ennek a létnek vezetői közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.

9 Hanem, amint írva van: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette az Isten az őt szeretőknek.”

10 Azonban nekünk kinyilatkoztatta az Isten a Szellem által, mert a Szellem mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.

11 Mert, ki tudja az emberek emberi dolgait, ha nem az ember szelleme, ami benne van? Amint az Isten dolgait egy sem ismeri meg, ha csak nem az Isten Szelleme.

12 Azonban mi nem a Világ szellemét kaptuk, hanem a Szellemet Istenből, hogy megtudjuk az Isten által nekünk ajándékozott dolgokat.

13 Ezt el is beszéljük, nem az emberi bölcsesség igéinek tanításában, hanem szellemi tanításban, szellemiekhez szellemieket hasonlítva.

14 Ám az Isten Szellemének dolgait nem fogja fel a lelki ember, mert az oktalanság neki, és nem képes felismerni, hogy szellemileg vizsgálja meg.

15 Azonban, aki szellemi, megvizsgál minden dolgot, azonban ő semmi által meg nem vizsgáltatik.

16 Mert: „Ki ismeri az Úr értelmét, ki oktathatná Őt?” azonban bennünk a Felkent értelme van.

 

3. rész

1 És én, testvérek, nem beszélhettem nektek, mint szellemieknek, hanem, mint hús szerintieknek, mint a Felkentben kisdedeknek.

2 Tejet öntöttem nektek, nem ételt, mert még nem volt erőtök, de még most sincs erőtök,

3 mert még hús szerintiek vagytok. Mert, ahol féltékenység és harc van köztetek, nem vagytok-e hús szerintiek és jártok emberszerűen?

4 Amikor ugyanis azt mondja az egyik: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig: „Én Apollóé”, nem vagytok emberiek?

5 Vajon ki Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik által a hitet kaptátok, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta.

6 Én sarjasztottam, Apolló öntözte, de az Isten növeszt.

7 Tehát sem az, aki sarjaszt, sem az, aki öntöz, hanem az Isten az, aki a növekedtet.

8 Aki sarjaszt, és aki öntöz, egy; mindenki meg fogja kapni jutalmát fáradsága szerint.

9 Mert Isten munkatársai vagyunk, Isten szántója, Isten épülete vagytok.

10 Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építész, alapot tettem, más pedig ráépít. Azonban mindenki figyeljen, hogyan épít rá.

11 Mert más alapot, mint a Felkent Jézus, senki sem rakhat.

12 Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít,

13 mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz. Mert a megmutatkozás napján, mivel az tűzben fog kinyilatkoztatni, és a tűz mutatja meg mindegyik munkáját, hogy milyen.

14 Ha valakinek megmarad a munkája, amit épített, jutalmat kap.

15 Ha valakinek a munkája elég, az kárt vall; ő maga ugyan üdvözül, de csak mintegy a tűz által.

16 Nem tudjátok, hogy Isten Szentélye vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek?

17 Ha valaki lerombolja Isten Szentélyét, lerombolja azt az Isten. Mert Isten Szentélye megszentelt, és ti vagytok az.

18 Senki se tévessze meg önmagát. Ha valaki közületek bölcsnek gondolja önmagát ebben a létben, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen.

19 Mert ennek a Világnak bölcsessége oktalanság Isten felől. Írva van ugyanis: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban”

20 Továbbá: „Az Úr ismeri a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók”

21 Senki se dicsekedjék hát emberekkel. Mert minden a tietek,

22 akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a Világ, akár az Élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek,

23 ti pedig a Felkentéi vagytok, a Felkent pedig Istené.

4. Rész

1 Úgy számoljon velünk az ember, mint a Felkent kíséretével, és Isten titkainak intézőivel.

2 Márpedig az intézőtől azt kérik, hogy hűnek találtassék.

3 Nekem azonban a legkevesebb az, hogy felőletek vizsgáltassam meg, vagy emberi nap által. Sőt magamat sem vizsgálom.

4 Bár semmit sem tudok be magamnak, ettől azonban még nem igazulok meg. Az Úr az, ki megítél engem.

5 Így hát idő előtt ti se ítéljetek semmi felől, míg el nem jön az Úr, aki a Sötétség rejtett dolgait a Fényre hozza, és a szívek szándékait megmutatja. Akkor lesz majd mindenkinek az elismerés az Istentől.

6 Ezt pedig, testvérek, értetek alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg, ’ne többet mi írva van!’. Egyik se fuvalkodjék fel a másikkal szemben.

7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

8 Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek, nélkülünk uralkodtok. Bárcsak uralkodnátok, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk!

9 Mert gondolom, az Isten, minket apostolokat az utolsónak jelölt, mintegy halálra szántakat, látványossága lettünk a Világnak, a hírnököknek is és az embereknek is.

10 Mi oktalanok vagyunk a Felkent által, ti pedig okosak a Felkentben; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek.

11 Mindezen óráig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, verést szenvedünk, és kóborlók vagyunk,

12 és saját kezünkkel munkálkodva fáradozunk. Átkozódóknak áldást mondunk, üldözöttként kitartunk,

13 ha gyaláznak minket, kérlelünk. Mintegy salakja lettünk a Világnak, mindennek söpredékévé ez idáig.

14 Nem megszégyenítésként írom ezt nektek, hanem mint szeretett gyermekeimnek emlékeztetőül.

15 Mert ha tízezer nevelőtök is volna a Felkentben, nincs sok atyátok, hiszen Jézusban a Felkentben, az örömhír által én nemzettelek titeket.

16 Kérlek tehát titeket, legyetek az utánzóim!

17 Ezért küldtem hozzátok Timóteust, mint szeretett fiamat, aki hű az Úrban, ő majd emlékeztet titeket az utamra, a Felkent Jézusban; ahogy mindenhol, minden gyülekezetben tanítok.

18 Némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem mennék már hozzátok.

19 Pedig hamar megyek hozzátok, ha az Úr akarja, és megismerem a felfuvalkodottaknak, nem a szavait, hanem az erejét.

20 Mert nem a beszédben van az Isten Országa, hanem erőben.

21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy a szelídség szellemében.

5. Rész

1 Úgy hallik, hogy paráznaság van köztetek, és olyan paráznaság, amilyen még a nemzeteknél sincs, hogy valaki apjának asszonyával van.

2 De ti fel vagytok fuvalkodva és nemhogy inkább elszomorkodnátok és kivetnétek magatok közül azt, aki ezt a művet gyakorolta.

3 Mert én viszont, bár testben távol, de szellemben ott lévén, már megítéltem, mint ott lévő, azt, aki ezt megcselekedte.

4 A mi Urunk Jézus nevében gyűljék egybe a ti és az én szellemem és a mi Urunk Jézus erejével,

5 az ilyeneket adjuk át a Sátánnak, a hús elveszejtésére, hogy a szellem megmenekíttessék az Úr napján.

6 Nem szép a dicsekvésetek. Nem tudjátok, hogy egy kevéske kovász megkeleszti az egész tésztát?

7 Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, amit kovásztalanok vagytok; mert a mi pászkánk, A Felkent, feláldoztatott.

8 Tehát ne régi kovásszal ünnepeljük, sem pedig rossz és gonosz kovásszal, hanem a Tisztaság és az Igazság kovásztalanságával.

9 Levelemben megírtam nektek, hogy ne közösködjetek paráznákkal.

10 Nem ennek a Világnak minden paráznájával, tolvajával, garázdájával, képzeteknek szolgálóval, mert akkor kimenni tartoznátok a Világból.

11 Most pedig azt írtam nektek, hogy ne közösködjetek azzal, ha valaki testvérnek nevezvén magát, parázna, csaló, képzeteknek szolgál, gyalázkodó, garázda, az ilyenekkel együtt se egyetek.

12 Miképp ítélnék meg kívülállókat, nemde ti is belsőket fogtok ítélni?

13 A kívül levőket majd az Isten ítéli meg, vessétek ki magatok közül a gonoszokat.

6. Rész

1 Hogy merészel valaki is közületek a másikkal való ügyét igaztalannal ítéltetni és nem inkább a szentekkel?

2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek ítélik meg a Világot? És ha veletek ítéltetik meg a Világot, méltatlanok vagytok ítélni a legkisebbekben?

3 Nem tudjátok, hogy a hírnököket fogjátok ítélni, nemhogy köznapias dolgokat?

4 Ha tehát köznapi dolgok felől van vizsgálni valótok, a kiválasztottak közül a legmegvetettebbeket ültetitek le?

5 Megszégyenítésetekre mondom ezt, Nincs hát köztetek egy bölcs sem, aki ítélkezhetne testvérei fölött?

6 Hanem inkább testvér, testvér ellen ítéltet, ráadásul hitetlenek előtt?

7 Már az is gyalázat bennetek, hogy egymással pereskedtek; miért nem inkább az igazságtalanság? Miért nem inkább a károsodás?

8 Hanem ti vagytok igazságtalanok és károsítók és mindezt a testvéreteknek!

9 Talán nem tudjátok, hogy az igaztalanok nem öröklik az Isten országát? Ne tévelyegjetek, se paráznák, se képzeteknek szolgálók, se házasságtörők, se puhányok, se férfifertőzők,

10 se tolvajok, se megtévesztők, se részegesek, se gyalázkodók, se garázdák nem öröklik az Isten országát.

11 Ilyenek voltatok néhányan, azonban megmosakodtatok, azonban megszentelődtetek; de megigazultatok a Felkent Jézus nevében és az Isten szelleme által.

12 Minden szabad nekem, de nem minden használ; Minden szabad nekem, csak aztán hatalmába ne kerítsen.

13 Az élelem a hasnak, a has pedig az élelemnek rendeltetett, az Isten pedig mindezt megsemmisíti. A test pedig nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, az Úr pedig a testnek.

14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta és minket is fel fog az ő ereje által.

15 Nem tudjátok, hogy a ti testetek a Felkent tagjai? Vegyem tehát a Felkent tagjait és tegyem egy parázna tagjaivá? Ne legyen!

16 Vagy nem tudjátok, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert úgymond, ketten egy hússá lesznek!

17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem lesz vele?

18 Fussatok a paráznaságtól. Minden vétek, amit az ember tesz a testen kívül van, azonban a paráználkodó saját teste ellen vétkezik.

19 Vagy nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek levő Szent Szellem Szentélye, aki Istentől van, és nem vagytok magatokéi?

20 Mert áron vásároltak meg; dicsérjétek ezért az Istent testetekben!

7. Rész

1 Afelől írtatok, hogy jó az embernek asszonyt nem érintenie;

2 Azonban a paráznaság miatt, mindenkinek saját asszonya és férje legyen.

3 A férj adja meg a tartozását az asszonynak, hasonlóan az asszony is a férjnek.

4 A saját testét nem az asszony birtokolja, hanem a férj, hasonlóan a férj sem birtokolja saját testét, hanem az asszony.

5 Ne tartassatok vissza egymástól, ha csak nem összhangban, egy időre, hogy legyen szabadidőtök az imádkozásra, aztán ismét együtt legyetek, hogy meg ne kísértsen a Sátán, a mértéktelenségetek miatt.

6 Ezeket engedményként mondom, nem parancsként.

7 Pedig minden embert úgy akarnék, mint magamat, hanem mindenkinek saját kegyelme van az Istentől, az egyiknek ilyen, a másiknak olyan.

8 Azt mondom a házasulatlanoknak és az özvegyeknek, jó nekik úgy maradniuk, amint én vagyok,

9 azonban, ha nem uralkodhattok magatokon, házasodjatok, mert hasznosabb házasnak lenni, mint égettnek.

10 A megházasultaknak pedig azt üzenem, nem én, hanem az Úr, az asszony a férjétől ne költözzön el,

11 — ha pedig elköltözik is, maradjon házasulatlan vagy engesztelődjön ki a férjével — és a férj se hagyja el az asszonyt.

12 A többieknek pedig ezt mondom, nem én, hanem az Úr, ha valamely testvérnek hitetlen asszonya van és ez vele szeretne lakni, el ne hagyja őt,

13 és ha valamely asszonynak hitetlen férje van és az vele szeretne lakni, el ne hagyja férjét,

14 Mert megtisztíttatik az asszonyban a hitetlen férj és megtisztíttatik a testvér által a hitetlen asszony; különben gyermekeitek tisztátalanok lennének, pedig szentek.

15 Ha pedig a hitetlen költözik, csak költözzön; nem vettetett alá a testvér vagy a testvérnő az ilyenekben. A békességre választott ki az Isten minket.

16 Mert tudod-e asszony, hogy férjedet megmentheted? Vagy mit tudod, férj, hogy megmentheted az asszonyod?

17 Csak amint mindenkit részeltetett az Úr, amint meghívott mindenkit az Isten, úgy járjon. Így rendelem ezt minden egyházban.

18 Körülmetélten hivattatott el, ne húzassa vissza, körülmetéletlenül hivattatott el, nem metélkedjen körül.

19 A körülmetéltség semmi és a körülmetéletlenség is semmi, csak az Isten parancsainak megtartása.

20 Mindenki amely hivatásban hivattatott el, abban maradjon.

21 Rabszolgaként hivattál el? Ne törődj vele, sőt ha szabadulhatnál is, inkább használd azt.

22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr szabadosa, hasonlóképp, aki szabadságban hivattatott el, a Felkent rabszolgája.

23 Árában vásároltattak meg, ne legyetek emberek rabszolgái!

24 Mindenki, amiben elhivatott, testvérek, abban maradjon meg az Isten előtt.

25 A szüzek felől, pedig nincsen parancsom az Úrtól, azonban némi tanácsot adok, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hív vagyok.

26 Tehát törvénykezésem az, hogy jó ezt kezdeményezni, mármint jó az embernek ekként lenni.

27 Asszonyhoz köttettél? Ne keress oldást, eloldattál asszonytól? Ne keress asszonyt!

28 Azonban, ha házasodsz is, nem vétkezel; és ha megházasodik is a szűz, nem vétkes; de az ilyeneknek húsukban gyötrelmük lesz, én azonban kímélnélek titeket.

29 Ezt pedig azért mondom, testvérek, mert az idő rövid, a jövőben, pedig akiknek van asszonyuk, úgy legyenek, mintha nem lenne

30 és akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik örülnek, mintha nem örülnének; és akik vásárolnak, mintha nincstelenek lennének,

31 és akik a világot színezik, mintha nem színeznék, mert elmúlik ennek a világnak arca.

32 Azt akarom, hogy ti gondtalanok legyetek, mert a házasulatlan az Úr dolgaival törődik, hogy tetszhet az Úrnak.

33 A házasult azonban a világ dolgaival törődik, hogy tetsszen asszonyának,

34 és megosztott. Az asszony, aki házasulatlan és a szűz az Úr dolgaival törődik, hogy testében és szellemében is szent legyen; a megházasodott azonban a világ dolgaival törődik, hogy a férfinak tetsszen.

35 Ezt a ti hasznotokért mondom, nem hogy tőrt vessek, hanem, hogy illőn és állhatatosan tartsatok ki az Úr mellett háborítatlanul.

36 Ha azonban valaki szégyenli, hogy a lánya szűz maradjon, és szüksége van rá, és ezt tartozik megtenni, aki akarja tegye meg, nem vétkezik, házasodjanak meg.

37 Aki azonban erősen áll szívében és nincs szüksége, hatalma van a saját akarata felett és úgy ítélte meg a saját szívében, megtartja szűz lányát, jól teszi.

38 Tehát, aki megházasítja szűz lányát, jól teszi és aki nem házasítja meg még jobban teszi.

39 Az asszony meg van kötve a férjéhez annak élete idejéig, ha elalszik a férje, szabad, megházasodhat, az Úrban maradva;

40 boldogabb azonban, ha így marad, véleményem szerint, gondolom én is az Isten Szellemét bírom.

8. Rész

1 A bálványáldozatok felől pedig, tudjuk, mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet azonban épít.

2 Ha valaki azt gondolja, megismert valamit, nem ismer úgy, amint ismerni szükséges.

3 Ha valaki szereti az Istent, az ismert általa.

4 Tehát a képzeteknek szánt áldozatok evéséről tudjuk, hogy nincs egy képzet sem a világban és hogy Isten sincs más csak egy.

5 Mert ugyan vannak istennek nevezettek az Égben és a földön, amint sok az isten és sok úr van,

6 hanem nekünk egy az Isten, az Atya, akitől minden van és mi is belőle, és egy az Úr, Jézus a Felkent, aki által van minden és mi is általa9.

7 Azonban nem mindenkiben van ez az ismeret, némelyek pedig, akik még most is képzethez szokottak, amint a képzeteknek szánt áldozatokat esznek, és így a lelkiismeretük gyenge lévén, bemocskolódik.

8 Élelem, pedig nem állít minket az Isten mellé; ha nem eszünk is, hiányt nem szenvedünk, s ha eszünk sem bővelkedünk.

9 Vigyázzatok, pedig, nehogy megütközése legyen az erőtleneknek a ti hatalmatok.

10 Mert, ha valaki meglát téged, ismerettel rendelkezőt, amint a képzeteknek szánt áldozat mellett fekszel, annak, mivelhogy erőtlen, lelkiismerete nem-e indítja arra, hogy egyen a bálványáldozatból.

11 Mert így elveszik a te testvéred, aki erőtlen a te ismereted miatt, pedig meghalt érte Krisztus.

12 Amikor így vétkeztek testvéreitek ellen, megsértvén erőtlen lelkiismeretüket, vétkeztek Krisztus ellen.

13 Ha tehát élelem botránkoztatja meg a testvéremet, inkább sohasem eszem húst, sem hogy megbotránkoztassam testvéremet.

9. rész

1 Nem vagyok-e apostol? Nem vagyok-e szabad? Nemde láttam a mi Urunk Jézus Krisztust? Nem az én művem vagytok-e az Úrban?

2 Ha egyebeknek nem volnék is apostola, de nektek mégis az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje, ti vagytok az Úrban.

3 Ez az én védelmem azok ellen, kik engem kérdőre vonnak.

4 Vajon nincs-e hatalmunk, hogy együnk és igyunk?

5 Vajon nincs-e hatalmunk, hogy testvérnőnket magunkkal vigyük, mint a többi apostolok is és az Úr atyjafiai és Kéfás?

6 Avagy egyedül nekem és Barnabásnak nincs hatalmunk, hogy ezt cselekedjük?

7 Ki vitézkedik a maga zsoldján? ki ültet szőlőt, hogy annak terményéből ne egyék? ki legeltet nyájat, hogy a nyáj tejéből ne részesüljön?

8 Vajon csak emberileg mondom ezeket? Nem ezeket mondja a törvény is?

9 Mert írva vagyon Mózes törvényében: Ne kösd be a nyomtató ökör száját. Az Istennek vajon csak az ökrökre van gondja?

10 Avagy nem inkább értünk mondja ezt? Mert értünk lett az megírva, hogy reménységben szántson, aki szánt, és aki nyomtat, az aratás reménységében.

11 Ha mi bennetek szellemiekként vetettünk, nagy dolog, ha mi nálatok a hús szerintiekből aratunk?

12 Ha mások részesek a rajtatok való hatalomban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne tegyünk Krisztus evangéliumának.

13 Nem tudjátok-e, hogy akik a szentélyben munkálkodnak, a szentélyből valókat eszik, és akik az oltárnak szolgálnak, az oltárról vesznek részt?

14 Így rendelte az Úr azoknak is, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek.

15 Én pedig ezek egyikével sem éltem. De nem azért írtam ezeket, hogy így cselekedjenek énvelem; mert jobb nekem meghalnom, mintsem hogy valaki az én dicsőségemet meghiúsítsa.

16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsőség énnekem, mivel a kötelesség kényszerít engem; és jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem.

17 Mert ha jó kedvvel cselekszem azt, jutalmam kapok; ha pedig kényszerűségből, csak megbízott tiszttartó vagyok.

18 Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, díj nélkül munkálkodom az evangéliumért, hogy nem is használom az evangéliumhoz nyert teljhatalmamat.

19 Mert midőn mindenkitől szabad voltam, mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy annál többeket nyerjek meg.

20 Én a júdeaiaknak júdeai lettem, hogy a júdeaiakat megnyerjem; a törvény alattiaknak, mint törvény alatti (holott törvény alatt nem állok), hogy azokat, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem;

21 a törvényteleneknek, mint törvénytelen, holott nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében vagyok, hogy megnyerjem a törvényteleneket.

22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem; mindennek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

23 Mindezeket pedig az evangéliumért cselekszem, hogy abban részes legyek.

24 Nem tudjátok-e, hogy azok, kik pályát futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek azt.

25 Mindaz pedig, ki a küzdésben tusakodik, mindentől megtartóztatja magát; és azok ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant.

26 Én tehát úgy futok, nem mint bizonytalanra; úgy vívok, nem mintha a levegőt verném;

27 hanem sanyargatom testemet és szolgálat alá vetem, nehogy, midőn másokat tanítok, énmagam elvettessem.

10. rész

1 Mert nem akarom elhallgatni előttetek, atyámfiai! hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átmentek a tengeren,

2 és Mózestől mindnyájan be lettek avatva a felhőben és tengerben,

3 és mindnyájan ugyanazon szellemi eledelt ették,

4 és mindnyájan ugyanazon szellemi italt itták, ivának pedig az őket követő szellemi sziklából, e kőszikla pedig Krisztus;

5 de legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek; azért elpusztultak a pusztában.

6 Ezek pedig ránk nézve előképül történtek, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint azok megkívánták.

7 Se bálványimádók ne legyünk, mint némelyek azok közül, amint írva van: Leült a nép enni és inni, és fölkelének játszani.

8 Se ne paráználkodjunk, mint némelyek azok közül paráználkodtak, és elhullottak egy nap huszonháromezren.

9 Se ne kísértsük Krisztust, mint némelyek azok közül kísértették, és kígyók által elvesztek.

10 Se ne zúgolódjatok, mint némelyek azok közül zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által.

11 Ezek mind jelképekben történtek velük; megírattak pedig a mi okulásunkra, kikre az utolsó idők jutottak.

12 Azért aki magát állani gondolja, vigyázzon, hogy el ne essék.

13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket; hű az Isten, és nem engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéshez az erőt is megadja, hogy elviselhessétek.

14 Ezért szeretteim, fussatok a bálványok tiszteletétől.

15 Mint értelmeseknek mondom: magatok ítéljétek meg, a mit mondok.

16 Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, melyet megszegünk, nem az Úr testében való részesedés?

17 Mert egy kenyér, egy testben vagyunk sokan, mindnyájan, akik az egy kenyérben részesedünk.

18 Tekintsétek a hús szerint való Izraelt; vajon, akik az áldozatokból esznek, nem részesek az oltárban?

19 Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálvány áldozat vagy a bálvány valóban valami?

20 Dehogy! De amit a nemzetek áldoznak, azt az ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy ördögökkel legyetek közösségben.

21 Nem ihattok az Úr kelyhéből és az ördögök kelyhéből. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és az ördögök asztalának.

22 Ingereljük talán féltékenységre az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?

23 Minden szabad nekem, de nem minden használ, mindent szabad, de nem minden szolgál épülésemre.

24 Senki ne keresse a maga javát, hanem a másikét.

25 Mindent, amit a mészárszéken árulnak, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek.

26 Mert az Úré a föld és annak teljessége.

27 Ha valaki tehát a hitetlenek közül meghív titeket, és el akartok menni, mindent, amit elétek tesznek, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek.

28 De ha valaki azt mondja nektek: „Ez a bálványok áldozatából való”, ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt;

29 nem a te lelkiismeretedet értem ez alatt, hanem a másikét. Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete?

30 Ha én hálával részesedem, miért káromoltassam azért, amiért hálát adok?

31 Tehát akár esztek, akár isztok, akár valami mást tesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek.

32 Ne legyetek botránkozásul se a zsidóknak, se a görögöknek, se az Isten gyülekezetének;

33 mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.

11. rész

1 Legyetek követőim, mint én is a Krisztusé.

2 Dicsérlek pedig titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és amint átadtam nektek, úgy tartjátok meg az átadottakat.

3 Akarom, hogy tudjátok: minden férfinak a feje Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

4 Minden férfi, aki födött fővel imádkozik, vagy prófétál, szégyent hoz fejére.

5 viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.

6 Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.

7 A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége.

8 Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból;

9 nem is az asszonyért teremtetett a férfi, hanem az asszony a férfiért.

10 Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.

11 Mindazáltal sem a férfiú asszony nélkül, sem az asszony férfiú nélkül nincsen az Úrban;

12 Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik, és minden Istentől.

13 Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?

14 Nem tanít-e maga a természet titeket arra: hogy a férfinak hajat nevelni, szégyen;

15 az asszonynak pedig hajat növeszteni, dicsőség? mert a hajzat fátyol gyanánt adatott neki.

16 Ha pedig valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás.

17 A következő paranccsal kapcsolatban nem dicsérendő, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.

18 Mert először is, mikor egybegyűltök az egyházban, szakadás van köztetek és ezt részben el is hiszem,

19 mert szakadásnak lennie kell köztetek, hogy a kipróbáltak láthatóak legyenek köztetek.

20 mikor azonban így egybegyűltök, nem az Úr vacsoráját eszitek.

21 Mert mindenki a maga vacsoráját eszi meg előbb, és némelyik ugyan éhezik, más pedig részeg.

22 Vajon nincsenek-e házaitok az evésre és ivásra? Vagy az Isten házát megvetitek, és azokat szégyenítitek meg, kiknek nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek-e titeket? Ebben nem dicsérlek.

23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek: hogy az Úr Jézus, amely éjjel elárultaték, vevé a kenyeret,

24 és hálát adván, megszegé, és mondá: Vegyétek és egyétek: Ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25 Hasonlóképpen a kelyhet is, minekutána vacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre.

26 Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isszátok e kelyhet: az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jő.

27 Aki tehát méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28 Vizsgálja meg azért magát az ember, és úgy egyék azon kenyérből, és igyék abból a kehelyből.

29 Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, meg nem különböztetvén az Úr testét.

30 Azért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan alszanak.

31 Ha magunkat megítélnénk, bizonyára meg nem ítéltetnénk.

32 Ha pedig megítéltettünk, az Úr által tanulunk, hogy e világgal el ne kárhoztassunk.

33 Ezért, testvéreim! amikor egybegyűltök evésre, egymást várjátok meg.

34 Ha valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne kárhozatra gyűljetek egybe. A többit pedig, mikor oda megyek, elintézem.

12. rész

1 Azt pedig nem akarom, testvéreim, hogy a szellemiek felől tudatlanságban legyetek!

2 Tudjátok, hogy mikor még a nemzetekhez tartoztatok, a hangtalan bálványokhoz járultatok, amint vezettek titeket.

3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki az Isten Szelleme által szól, nem mond átkot Jézusra; és senki sem mondhatja: Úr Jézus! hanem csak a Szent Szellem által.

4 Különfélék pedig az ajándékok, de a Szellem egy.

5 Különfélék a szolgálatok, de az Úr ugyanaz.

6 Különfélék a tettek, de az Isten ugyanaz, aki mindent cselekszik mindenekben.

7 Mindenkinek pedig használatra adatik a Szellem megnyilatkozása.

8 Némelyiknek ugyan a Szellem által a bölcseség beszéde adatik; másnak pedig a tudás beszéde ugyanazon Szellem szerint;

9 másnak a hit ugyanazon Szellem által; másnak a gyógyítások ajándéka ugyanazon Szellem által;

10 másnak a csodák erőmegnyilvánulásai, másnak a jövendölés, másnak a szellemek megkülönböztetése, másnak a nyelvek nemei, másnak a nyelvek értelmezése.

11 Ezeket pedig mind ugyanazon egy Szellem cselekszi, osztogatván kinek-kinek, amint szándékozza.

12 Mert amint a test egy, és sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, noha sok, mégis egy test: úgy van a Krisztus is.

13 Mert egy Szellem által mindnyájan egy testté meríttettünk be, zsidók úgy, mint görögök, szolgák, mint szabadok; és mindnyájan egy Szellem által itattattunk át.

14 Mert a test is nem egy tag, hanem sok tagból áll.

15 Ha azt mondaná a láb: Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a testből való: vajon azért nem a testből való-e?

16 És ha mondaná a fül: Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a testből: vajon azért nem a testből való-e?

17 Ha az egész test szem lenne, hol volna a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás?

18 Most pedig Isten helyezte el a tagokat, ezek mindenikét a testben, amint akarta.

19 Hogyha mindnyájan egy tag volnának, hol volna a test?

20 Most pedig sok ugyan a tag, de egy a test.

21 Nem is mondhatja a szem a kéznek: Nem szükségem rád; vagy ismét a fő a lábaknak: Nincs rátok szükségem.

22 Sőt inkább épen a melyek a test erőtlenebb tagjainak látszanak, azok a szükségesebbek;

23 és amiket a test kevésbé megbecsültebb tagjainak vélünk, azokat bőségesebb megbecsüléssel övezünk; és bőségesebb tiszteletet bír bennünk az, ami illetlen;

24 ami pedig tisztességes, nem szorul arra; azonban az Isten szervezte úgy a testet, aminek nem volt, annak bővebb becsületet adott,

25 hogy ne legyen szakadás a testben, hanem a tagok egymásért szorgoskodjanak.

26 és ha az egyik tag szenved, együtt szenvednek az összes tag; vagy ha az egyik tag megdicsőíttetik, együtt örvendezzen minden tag.

27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és tagból való részek.

28 És némelyeket ugyan Isten az egyházban először apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; azután erőt, továbbá gyógyító képességet, segélynyújtást, kormányzást, különféle nyelveket, beszédek értelmezését.

29 Vajon mind apostolok? vajon mind próféták? vajon mind tanítók?

30 Vajon mind csodatevők? vajon van-e mindenkinek tehetsége gyógyításra? vajon mindenki szól-e nyelveken? vajon mind értelmezők-e?

31 Buzgólkodjatok nagyobb ajándékok elnyerésén. És mindent felülmúló utat mutatok nektek!

13. Rész

1 Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő réz vagy pengő cimbalom.

2 Legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjek minden titkot és minden tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretet nincs bennem: semmi vagyok.

3 Osszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat, és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs: mintsem használ nekem.

4 A szeretet tűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, nem cselekszik roszúl, nem fuvalkodik fel,

5 nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat,

6 nem örül a hamisságon, hanem az igazságon örvend;

7 mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent elszenved.

8 A szeretet soha sem szűnik meg; habár a jövendölések véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.

9 Most részlet, a mit ismerünk, és részlet, a mit jövendölünk.

10 Ha pedig eljön, a mi tökéletes, elenyészik, a mi részlet.

11 Míg gyermek voltam, úgy szólok, mint gyermek, úgy értek, mint gyermek, úgy gondolkodám, mint gyermek; mikor pedig férfi lettem, felhagytam azokkal, amik gyermeknek valók.

12 Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most csak rész szerint ismerek, amint magam vagyok ismeretes.

13 Most pedig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; közülük pedig legnagyobb a szeretet.

14. rész

1 Kövessétek a szeretetet. Törekedjetek a szellemiekre, különösen pedig, hogy prófétáljatok.

2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek; mert senki sem érti, mivel a szellem által titkokat beszél.

3 De aki prófétál, az emberek épülésére, intésére és vigasztalására szól.

4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, egyházat építi.

5 Akarnám ugyan, hogy ti mindnyájan nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok; mert előbbvaló aki prófétál, mint aki nyelveken szól, kivéve, ha értelmez is, hogy az egyház épüljön.

6 Most pedig, testvéreim! ha hozzátok mennék, nyelveken szólván, mit használnék nektek, ha vagy kijelentésből nem szólok nektek, vagy tudomány által, vagy prófétálás vagy tanítás által?

7 Hisz a lelketlen hangszeren is, mint a síp vagy citera, ha nincs különbözés a hangokban, miképpen tudnánk meg, mi a sípszó, vagy a citerazengés?

8 És ha a harsona bizonytalan szózatot ad, ki fog készülni csatára.

9 Úgy ti is, ha a nyelveken érthető igét nem szóltok, miképp lesz tudva, ami mondatik? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

10 Íme oly sok neme van a nyelveknek a világon, és egy sincs hangtalan;

11 ha tehát nem ismerem a hang erejét, arra nézve, kinek szólok, idegen nyelvű leszek, és aki szól, rám nézve idegen nyelvű lesz.

12 Így ti is, mivel a szellemi ajándékokat kívánjátok, igyekezzetek az anyaszentegyház épülésére bővelkedni.

13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy értelmezhessen is.

14 Mert ha nyelveken imádkozom, szellemem ugyan imádkozik, de amit értek, haszon nélkül vagyon.

15 Mit tegyek tehát? Az, hogy imádkozzam szellemben, de imádkozzam érthetőleg is; énekeljek szellemben, de énekeljek érthetőleg is.

16 Továbbá ha csak szellemben mondasz áldást, az, aki tudatlanul van ott, miképp mondja az Áment áldásodra? holott nem tudja, mit mondasz.

17 Mert te ugyan jól adsz hálát, de más nem épül azon.

18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatok nyelvén szólok;

19 de az egyházban inkább akarok öt igét szólani érthetőleg, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer igét idegen nyelven.

20 Testvéreim! ne legyetek gyermekek értelemre nézve; a gonoszságra nézve lehettek ugyan kisdedek, de az értelemre nézve tökéletesek legyetek.

21 A törvényben írva van: Hogy idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és úgy sem hallgatnak meg engem, mondja az Úr.

22 Tehát a nyelvek jelül szolgálnak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálások pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

23 Ha egybegyűlvén az egész egyház, ott mindnyájan nyelveken szólnának, bemenve a tudatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondanák-e, hogy esztelenkedtek?

24 Ha pedig mindnyájan prófétálnak, és bemegy valamely hitetlen vagy tudatlan, mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől megcáfoltatván,

25 az ő szívének titkai kinyilatkoztatnak, és így ő arcraborúlván, imádni fogja Istent, megvallván, mert bizonyosan az Isten van bennetek.

26 Mit kell hát tenni? atyámfiai! Mikor egybegyűltök, amint valakinek zsoltára van, tanítása van, kijelentése van, idegen nyelve van, magyarázata van, – mindenek épülésre legyenek.

27 Ha ki idegen nyelven szól, kettő, vagy legföljebb három szóljon egymásután, egy pedig magyarázzon.

28 Ha pedig nincs magyarázó, amaz hallgasson az egyházban; önmagának szóljon és az Istennek.

29 A prófétálók pedig ketten vagy hárman szóljanak, és a többi tegyen ítéletet.

30 Ha pedig másnak, aki ott ül, valami kijelentetik, az előbbi hallgasson el.

31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan intessenek.

32 És a próféták szellemei, a próféták hatalmában vannak.

33 Mert az Isten nem a visszavonásé, hanem a békességé; a mint ezt a szentek minden egyházában tanítom.

34 Az asszonyok az egyházban hallgassanak; mert nem engedtetik meg nekik, hogy szóljanak, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja.

35 Ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon kérdezzék meg férjüket; mert illetlen asszonynak az egyházban szólani.

36 Vajon tőletek származott-e az Isten igéje? vagy csupán hozzátok érkezett-e?

37 Ha valaki prófétának tartatik, vagy szelleminek, értse meg, hogy amiket nektek írok, az Úr parancsolatai.

38 Aki pedig nem tudja, maga is tudatlan.

39 Azért, testvéreim! igyekezzetek prófétálni, de a nyelveken való szólást se tiltsátok meg.

40 Minden pedig tisztességesen és rend szerint legyen.

15. rész

1 Figyelmeztetlek pedig titeket, testvéreim, az evangéliumra, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek és követtek,

2 mely által üdvözültök is, ha amint hirdettem nektek, megtartjátok, hacsak nem hiába hittetek.

3 Mert mindenekelőtt azt adtam elétek, amit kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint,

4 és eltemettetett és feltámadott harmadnapon, az írások szerint,

5 és hogy megjelent Kéfásnak, és utóbb a tizenegynek.

6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérünknek egyszerre; akik közül sokan még élnek mindez ideig, némelyek pedig elaludtak.

7 Azután megjelent Jakabnak, utóbb valamennyi apostolnak;

8 legutoljára pedig mindenek között, mint időtlennek, nekem is;

9 aki legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó apostolnak neveztetni, mert az Isten egyházát üldöztem.

10 Isten kegyelméből vagyok pedig, ami vagyok, és az ő kegyelme bennem nem volt sikertelen; mert többet munkálkodtam mindnyájatoknál, nem én ugyan, hanem az Isten kegyelme énvelem.

11 Azonban mind én, mind ők így hirdetjük ezt, és így hittétek.

12 Ha tehát az hirdettetik, hogy Krisztus feltámadott halottaiból, miképp mondhatják némelyek tiköztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

13 Ha nincsen halottak feltámadása, úgy Krisztus sem támadott fel.

14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.

15 Akkor mi Isten hamis tanúi lennénk, mint akik bizonyságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust; kit nem támasztott fel, ha a halottak fel nem támadnak.

16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, Krisztus sem támadott fel.

17 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, mert még úgy bűneitekben vagytok.

18 Tehát akik elaludtak is Krisztusban, elvesztek.

19 Ha csak ebben az életben van reménységünk Krisztusban, minden embereknél nyomorultabbak vagyunk.

20 Azonban Krisztus feltámadott halottaiból, az elhunytak első zsengéje.

21 Mivelhogy ember által van a halál, ember által a halottak feltámadása is.

22 És amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.

23 Mindazáltal ki ki a maga rendjében. Az első zsenge Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, akik az ő eljövetelében hittek.

24 Azután lesz a vég; mikor az országlást Istennek és az Atyának átadja, mikor megsemmisít minden fejedelemséget, hatalmasságot és erőt.

25 Uralkodni kell pedig neki, míg minden ellenségét lábai alá teszi.

26 Az utolsó ellenség pedig, ki megrontatik, a halál lesz; mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig mondatik:

27 Minden őalája vettetett, kétség nélkül értetik, azon kivűl, aki neki mindent alája vetett.

28 Miután pedig minden alája vettetik, akkor maga, a Fiú is alája lesz vetve annak, aki mindent őalája vetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.

29 Mert különben mit cselekszenek, akik bemerítettnek a holtakért, ha bizonyos, hogy nem támadnak fel a halottak? Miért meríttettnek be tehát azokért?

30 Miért veszedelmeztetjük mi is magunkat minden órában?

31 Naponként meghalok, testvéreim! a ti dicsőségetekre, mely nekem a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

32 Midőn (emberi módon szólva) vadállatokkal viaskodtam Efezusban, mit használ az nekem, ha a holtak fel nem támadnak? Akkor együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.

33 De tévedésbe ne vitessetek; megvesztegetik a jó erkölcsöket a gonosz beszédek.

34 Serkenjetek föl igazán, és ne vétkezzetek, mert némelyek az Istent nem ismerik, a ti pirulástokra mondom ezt.

35 De azt mondja valaki: Miképpen támadnak föl a halottak? és milyen testtel jőnek elő?

36 Balga! amit elvetsz, nem éled fel, hacsak előbb az meg nem hal.

37 És amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem pusztán a magot, tudniillik a búzát vagy egyéb magot.

38 Az Isten pedig annak testet ad, a mint akarja, és pedig minden magnak tulajdon testet.

39 Nem minden hús ugyanazon hús; hanem más az embereké, más a barmoké, más a madaraké, más pedig a halaké.

40 És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek, más pedig a földiek ékessége.

41 Más a Nap dicsősége, más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége; még a csillag is különböző a csillagtól dicsőségre.

42 Így a halottak feltámadása is. Rothadásra vettetik el, rothadatlanságban támad fel.

43 Nemtelenségben vettetik el, dicsőségben támad fel; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel;

44 lelki test vettetik el, s szellemi test támad fel; Ha van lelki test, van szellemi is.

45 „Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké,“ az utolsó Ádám pedig elevenítő szellemmé.

46 De nem első a szellemi, hanem az lelki, azután a szellemi.

47 Az első ember földből való földi, a második ember mennyből mennyei.

48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és a minő a mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49 Ezért valamint a földinek ábrázatát viseltük, úgy viseljük a mennyeinek ábrázatát is.

50 Ezt pedig mondom, testvéreim! hogy a hús és vér az Isten országát nem öröklik, a romlandóság sem fogja örökölni a romolhatatlanságot.

51 Íme titkot mondok nektek: Mindnyájan feltámadunk ugyan, de nem mindnyájan változunk el.

52 Rögvest, szempillantásban a végharsonára; mert szólni fog a harsona, és a holtak feltámadnak romolhatatlanul, és mi elváltozunk.

53 Mert e romlandónak romolhatatlanságba kell öltözni, és e halandónak halhatatlanságba kell öltözni.

54 Mikor pedig ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik a mondás, mely írva van: Elnyeletett a halál a győzelem által.

55 Hol van, halál, a te győzedelmed? hol van, halál, a te fullánkod?

56 A halál fullánkja a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

57 De Istennek legyen hála, aki nekünk győzedelmet adott a mi Urunk Jézus Krisztus által.

58 Azért, szeretett testvéreim! állhatatosak legyetek és rendithetetlenek; buzgólkodván mindenkor az Úr dolgában, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

16. rész

1 A szentek számára gyűjtendő alamizsnát illetőleg, a mint a galiciai egyházakban rendeltem, ti is úgy cselekedjetek.

2 A hét első napján ki-ki közületek otthon tegyen félre, gyűjtvén, amennyi neki tetszik, hogy ne akkor legyen az alamizsnaszedés, mikor oda érkezem.

3 Midőn pedig jelen leszek, akiket javasoltok, levéllel azokat küldöm el, hogy ajándékaitokat Jeruzsálembe vigyék.

4 Ha méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem fognak menni.

5 Hozzátok megyek pedig, mikor átmegyek Makedónián; mert Makedónián át érkezem.

6 Talán tinálatok is fogok időzni, vagy telelni is, hogy ti kísérjetek el engem, ahova menendő vagyok.

7 Mert nem akarlak titeket most csak átmenőben látni, mivel remélem, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi.

8 Efezusban pedig pünkösdig maradok.

9 Mert nagy ajtó nyittatott nekem és kitűnő, és sok az ellenkező.

10 Ha pedig oda jut Timóteus, gondoskodjatok róla, hogy félelem nélkül legyen nálatok, mert az Úr dolgában működik, amint én is.

11 Senki tehát őt meg ne vesse, sőt inkább kísérjétek el őt békével, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt az testvérekkel.

12 Apolló testvérünk felől pedig tudtotokra adom, hogy igen kértem őt, menjen hozzátok a testvérekkel; de semmiképen sem volt szándéka, hogy most elmenjen; azonban elmegy, mihelyt ideje lesz.

13 Vigyázzatok, állhatatosak legyetek a hitben; cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg.

14 Minden dolgotok szeretettel legyen.

15 Kérlek pedig titeket, testvéreim! tudjátok, hogy Sztefanasz háza, első zsengéje Akhájának, és hogy a szentek szolgálatára szánta önmagát;

16 készségesek legyetek az ilyenekhez és mindazokhoz, akik együtt munkálkodnak és fáradoznak.

17 Örülök pedig Sztefanasz, Fortunatusz és Akhaikosz jelenlétén; mert ami részetekről hiányzott, ők bepótolták;

18 mert megörvendeztették az én szellemem, a tieteket is. Becsüljétek meg tehát, akik ilyenek.

19 Köszöntenek titeket az ázsiai egyházak. Igen köszöntenek titeket az Úrban Aquila, és Priscilla, az ő házukbeli gyülekezettel, kiknél megszállva is vagyok.

20 Köszöntenek titeket mindnyájan a testvérek. Köszöntsétek egymást szent csókkal.

21 Köszöntést írok én is, Pál, magam kezével.

22 Aki nem szereti a mi Urunk Jézus Krisztust, átok alatt legyen. Maran Atha.

23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek.

24 Az én szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. Ámen.

1 

2 Hús – a Test másik neve a görögben, az élő-test.

3 Kibeszélte értelemben.

4 Itt a kataiszkhüné szót használja az Írás, ami teljes alávetést jelent egy magasabb Hatalomnak, meggyalázást.

5 Itt az iszkhüsz szó tűnik fel, ami (testileg) erőst, hatalmast jelent. : azaz Isten aláveti a Világ hatalmasait – hatalmasnak tetsző dolgait – a saját hatalmának.

6  ~ az egyéni, személyes életsorssal nem rendelkezők.

7  ~ azok, akik nem-létezőknek tekintettnek.

8 azaz keresztre feszítettként

9 Középkori kéziratokban ez is: (XIV. század)  azaz: és a szent szellemben, akiben minden van és mi is őbenne.

Share Button