János 10

1 „Legyen, ahogy mondom nektek, aki nem az ajtón jön be a juhok aklába, hanem máshol lép be, az tolvaj és rabló. 2 Aki azonban az ajtón jön be, az a juhok pásztora. 3 Ajtót nyit ennek a kapus, a juhok pedig hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja a saját juhait és kivezeti őket. 4 Miután sajátjai mind kimennek, előttük megy, és a juhai hallgatnak rá, mert ismerik a hangját. 5 Másvalakit egyáltalán nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert másnak a hangját nem ismerik.” 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, azonban ők nem értették meg, mit mondott.
7 Jézus tehát ismét szólt: „Legyen, ahogy mondom nektek: A juhok ajtaja én vagyok. 8 Mind, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, és a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül megy be üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj nem jön, ha csak nem, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy Létük legyen és bővelkedjenek.
11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja a juhokért. 12 Azonban a béres, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, mikor észleli a jövő farkast, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszórja azokat. 13 Mert béres és nem marad a juhok körül.
14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet, és az enyéim is ismernek engem, 15 amint ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom a juhokért. 16 De más juhaim is vannak, bár nem ebből az udvarból; Azokat is nekem kell vezetnem. Hallgatni fognak hangomra és egy nyáj lesz és egy pásztor.
17 Ezért szeret engem az Atya, mert a lelkemet teszem ki, hogy ismét vegyem azt. 18 Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én vetem azt el magamtól. Hatalmam van elvetni azt és hatalmam van ismét venni azt. Az Atyámtól ezt a parancsot kaptam.”
19 Szakadás lett a júdeaiak között ezen szavak miatt. 20 Sokan ezt mondták ugyanis. „Ördöge van, dühöng! Ti meg hallgatjátok?” 21 Mások ezt mondták: „Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög képes-e egy vaknak megnyitni a szemeit?”
22 Jeruzsálemben elérkezett a Templom újraszentelésének ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a Templomban járkált, Salamon oszlopcsarnokában. 24 Körülvették őt a júdeaiak és mondták neki: „Meddig tartod még izgalomban lelkünket? Ha te vagy a Felkent mond meg nekünk nyíltan!” 25 Azt válaszolta Jézus: „Mondom nektek, de nem hisztek: A művek, amiket az én Atyám nevében teszek, tanúskodnak felőlem. 26 Hanem ti nem hisztek, mert ti nem vagytok az én juhaim közül. 27 Az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem, 28 és én öröklétet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem fogja őket kiragadni a kezemből. 29 Amit az Atyám nekem megadott, nagyobb mindennél, és senki sem képes kiragadni azt az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.”
31 A júdeaiak ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. 32 Azt felelte nekik Jézus: „Sok jó tettet mutattam nektek az Atyától, azok közül, melyik tettemért köveztek meg engem?” 33 A júdeaiak ezt felelték neki: „Nem a jó tettekért kövezünk meg, hanem a káromlásért, mert ember vagy, mégis Istenné teszed magad.” 34 Jézus ezt felelte nekik: „Vajon nincs megírva a Törvényetekben:
’Én mondtam: Istenek vagytok’?
35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten Igéje szólt – márpedig az Írás fel nem oldatik –, 36 miként mondhatjátok arról, akit az Atya megtisztított és a Világba küldött, hogy ’Káromló’, mert azt mondtam: Isten fia vagyok? 37 Ha nem teszem az Atyám műveit, ne higgyetek nekem, 38 azonban, ha teszem, ha nekem nem is hisztek, a műveknek higgyetek, hogy megismerjétek és felismerjétek, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.” 39 Ekkor ismét keresték, hogy elfoghassák, de kijött a kezeik közül.
40 Ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először merített be, és ott maradt. 41 És sokan jöttek őhozzá, és mondták, hogy János ugyan semmilyen jelet sem tett, de mindaz, amit János mondott, igaz volt. 42 És ott sokan hittek benne. 

Share Button