János 11

1 Volt egy erejét vesztett ember, Lázár Betániából, Máriának és az ő nővérének, Mártának falujából. 2 Mária volt az, aki az Urat kenettel megkente, és a hajával törölgette a lábát; fivére, Lázár volt az erejét vesztett. 3 A nővérek tehát üzenetet küldtek hozzá: „Uram, lám, akit kedvelsz, erejét veszíti.” 4 Jézus ezt hallva így szólt: „Az ő erővesztése nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőíttessék általa az Isten Fia.” 5 Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt. 6 Tehát, mikor meghallotta, hogy erejét veszti, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt. 7 Azután így szólt a tanítványokhoz: „Eredjünk ismét Júdeába.” 8 A tanítványok azt mondták neki: „Rabbi, most kerestek téged a júdeaiak, hogy megkövezzenek, és ismét oda mégy?” 9 Jézus azt felelte: „Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár-kel, nem botlik meg, mert látja ennek a Világnak a Fényét. 10 Azonban, ha valaki az éjszakában jár-kel, megbotlik, mert nincs benne a Fény.
11 Ezt mondta, azután így szólt nekik: „A mi barátunk, Lázár elaludt, azonban megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.” 12 A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha elaludt, meg fog menekülni?” 13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig az álom alvásról beszéltek. 14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik. „Lázár meghalt, 15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. Eredjünk hát!” 16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványnak: „Eredjünk mi is, hogy vele együtt meghalljunk!”
17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy már négy napja a sírban van. 18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19 A júdeaiak közül pedig sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus érkezik, eléje ment, Mária pedig otthon ült. 21 Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 Azonban most is tudom, hogy bármit kérsz is az Istentől, megadja neked azt az Isten” 23 Jézus azt mondja neki: „Testvéred fel fog kelni.” 24 Márta ezt mondja neki: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.” 25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, Élni fog, 26 és mind ki Él, és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” 27 Ezt mondja neki: „Igen Uram, elhiszem, hogy te vagy a Felkent, az Isten Fia, aki a Világba jő.”
28 Miután ezt mondta elment, és hívta a nővérét Máriát és titokban mondta neki: „A Tanító itt van, s hív téged.” 29 Mikor az meghallotta ezt, rögtön felkelt, és hozzá ment. 30 Ugyanis Jézus még nem ment be abba a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahova Márta elébe ment. 31 A júdeaiak pedig, akik a házban vele voltak, és őt vigasztalták, látván Máriát, hogy gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 Tehát, amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, látván őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 33 Jézus pedig, látván őt sírni és, hogy a vele együtt érkező júdeaiak is sírnak, megrendült szellemében és egészen felkavarodott magában. 34 Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt mondták neki: „Uram, jöjj és lásd!” 35 Jézus könnyezett. 36 Ekkor a júdeaiak azt mondták: „Lám, hogy szerette őt.” 37 Azonban voltak köztük, akik így szóltak: „Ő, a vak szemének megnyitója, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?”
38 Jézus, magában ismét megrendülve, a sírhoz ment. Egy barlang volt az, egy kővel fedve. 39 Jézus így szólt: „Emeljétek fel a követ!” Márta, az elhalt nővére mondta: „Uram, már szaga van, hisz negyednapos!” 40 Jézus ezt mondta neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel meglátod az Isten dicsőségét?” 41 Tehát felemelték a követ. Jézus pedig fölemelte a szemeit és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy engem meghallgattál. 42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömeg miatt mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” 43 Miután ezeket mondta, nagy hanggal ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” 44 A meghalt kijött, a lába megkötözve és a keze lepelbe kötve, arca kendővel körülkötve. Jézus ezt mondta nekik: „Oldozzátok ki és hagyjátok elmenni!”
45 Sokan a júdeaiak közül, akik Máriához és Mártához jöttek, látták, amit tett és hittek benne. 46 Azonban néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták, hogy Jézus miket tett.
47 Tehát, a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot és azt mondták: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelet tesz? 48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne, akkor eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet és a nemzetet is.” 49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, azt mondta: „Ti nem tudtok semmit, 50 meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!” 51 Ezt azonban nem magától mondta, hanem lévén főpap abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, 52 és nem csak egyedül a nemzetért, hanem hogy egybe gyűjtse Isten szétszórt gyermekeit. 53 Attól a naptól fogva tehát elhatározták, hogy megölik őt.
54 Ezért Jézus már nem járt-kelt nyilvánosan a júdeaiak közt. Elment onnan egy közeli puszta vidékére, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott tanítványaival együtt.

55 Közel volt a júdeaiak Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe a Pászka előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust és a szenthelyen állva mondták egymás közt: „Mit gondoltok? Nem jön el az Ünnepre?” 57 Azonban a főpapok és a farizeusok parancsot adtak, hogy ha valaki ismeri, hol van, jelentse, ahol aztán elfogják őt. 

Share Button