János 12

1 A Pászka előtt hat nappal, Jézus Betániába érkezett, ahol Lázár volt, akit Jézus feltámasztott a halálból. 2 Ott vacsorát készítettek neki, és Márta szolgált, Lázár pedig egy volt a velük együtt ülőkből.
3 Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát és hajával törölgette az ő lábát. A hajlék megtelt a kenet illatával. 4 Azonban, iskarióti Júdás, egy a tanítványai közül, aki elárulni készült őt, így szólt: 5 „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?” 6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, és az adományokat elemelte. 7 Jézus ezt mondta. „Hagyd őt, mert az én temetésem napjára tartogatta azt. 8 Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem mindenkor leszek veletek.”
9 Ekkor a júdeaiak közül nagy sokaság tudta meg, hogy ott van, nem csak Jézus miatt jöttek, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 A főpapok pedig megtanácskozták, hogy Lázárt is megölik, 11 mert a júdeaiak közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
12 Másnap, amikor a nagy tömeg, ami az ünnepre jött meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik,
13 pálmaágakat fogott, elé ment, és így kiáltozott:
’Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!’
14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint írva van:
15 ’Ne félj Sión leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!’
16 Tanítványai először nem ismerték fel ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg van írva. 17 Tanúskodott hát felőle a sokaság, amely vele volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból. 18 A tömeg éppen azért ment elé, mert hallotta, hogy ezt a jelet megtette. 19 Akkor a farizeusok így szóltak maguk között: „Látjátok, nem használtok semmit! Lám, a Világ utána megy!”
20 Azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy hódoljanak, voltak görögök is. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: „Uram, Jézust szeretnénk látni!” 22 Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak. 23 Jézus ezt felelte nekik: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24 Legyen, ahogy mondom nektek, ha a földbe hullott gabonamag meg nem hal, egymaga marad, ha azonban meghal, sok termést hoz. 25 Ki a maga lelkét kedvelő, elpusztítja azt, és aki a maga lelkét gyűlöli ebben a világban, meg fogja azt őrizni az öröklétre; 26 ha engem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; ha valaki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.”
27 „Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ebből az órából! Azonban ezért jöttem, ezért az óráért! 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Ekkor hang jött az Égből: „Meg is dicsőíttettem, és meg fogom dicsőíteni ismét.” 29 Ekkor az ott levő tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, mennydörgés lett. Mások ezt mondták: „Küldött beszél vele.” 30 Jézus ezt felelte: „Maga a hang nem miattam lett, hanem miattatok. 31 Most ennek a Világnak az ítélete van, most fogják kivetni ennek a Világnak a fejedelmét. 32 Én pedig, ha majd felemeltetem a földről, mindent magamhoz vonok.” 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, mily halállal fog meghalni.
34 Ekkor ezt válaszolta neki a tömeg: „Mi azt hallottuk a Törvényből, hogy a Felkent örökre marad. Hogy mondod te: Az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki az, az Emberfia?” 35 Ezt mondta nekik Jézus: „Már csak egy kis ideig van köztetek a Fény. Amint a Fényt bírjátok, úgy járjatok, hogy el ne ragadjon titeket a Sötétség. Aki a Sötétségben jár, nem tudja, hol igázódik le. 36 Amint bírjátok a Fényt, higgyetek a Fényben, hogy a Fény fiai legyetek.” Ezeket beszélte Jézus, és aztán elment és elrejtezett előlük. 37 Bár ezeket a jeleket tette meg előttük, nem hittek benne, 38 hogy teljesedjék Izajás próféta igéje, aki ezt mondta:
’Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? És az Úr karjától kinek fedettek fel ezek?’
39 Ezért nem voltak képesek hinni, mert ismét Izajás mondja:
40 ’Megvakította a szemüket, megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, és meg ne forduljanak és meg ne gyógyítsam őket.’
41 Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és felőle beszélt. 42 Mégis, még az elöljárók közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket. 43 Mert jobban szerették az emberek dicsőségét az Isten dicsőségénél.
44 Jézus pedig kiáltva így szólt: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött. 45 És aki engem lát, látja az engem küldőt. 46 Én, mint Világban a Fény, jöttem, hogy mind, aki bennem hívő, a Sötétségben ne maradjon. 47 Ha pedig valaki hallgatja a beszédemet, és nem őrzi meg, én nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a Világot, hanem hogy megmentsem a Világot. 48 Van, aki elítéli azt, aki elvet engem és nem fogadja el beszédemet: az Ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. 49 Mert én nem beszéltem magamtól, hanem az Atya, aki küldött engem, Ő adta nekem a parancsot, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 50 És tudom, hogy az ő parancsa, öröklét. Tehát, amiket én beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondta nekem.” 

Share Button