János 13

  1 Jézus a Pászka ünnepe előtt tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átlépjen ebből a Világból az Atyához, bár sajátjait szerette, akik a Világban voltak, mindvégig szerette őket. 2 A vacsora idején, mikor az ördög már Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, a szívébe belévetette, hogy elárulja őt, 3 tudta, hogy mindent a kezébe adott az Atya, és hogy az Istentől jött ki, és az Istenhez tart, 4 fölkelt a vacsorától, letette köpenyét, fogott egy kendőt és körülkötötte. 5 Ezután vizet töltött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, majd a kendővel, amit körülkötött, megtörölte. 6 Mikor odaért Simon Péterhez, az így szólt: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” 7 Jézus ezt válaszolta neki: „Amit én teszek, te most nem érted, azonban később fel fogod ismerni.” 8 Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus ezt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem!” 9 Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne egyedül csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” 10 Ezt mondja neki Jézus: „Aki megfürdött, annak nincs többre szüksége, minthogy megmossák a lábát, az egészen tiszta. És ti tiszták vagytok, de nem mindenki.” 11 Mert tudta, hogy ki árulja el őt, ezért mondta: Nem vagytok tiszták mindnyájan.
12 Miután megmosta a lábukat és felvette köpenyét, ismét leült és ezt mondta nekik: „Felismertétek, amit veletek megtettem? 13 Ti úgy hívtok: A Tanító, és az Úr, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát én a Tanító és az Úr megmostam a lábatokat, ti is tartoztok megmosni egymás lábát. 15 Mert mintát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, úgy tegyetek ti is. 16 Legyen, ahogy mondom nektek, nem nagyobb a rabszolga az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte; 17 ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.
18 Nem mindnyájatokról mondom; tudom kiket választottam ki, hanem hogy az Írás beteljesedjék: ’Aki kenyeremet rágja, sarkát emeli ellenem.’ 19 Már most mondom nektek, hogy meglesz, hogy higgyétek, amikor lesz, hogy én vagyok. 20 Legyen, ahogy mondom nektek, aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”
21 Jézus, ezeket mondva felkavarodott szellemében, és tanúságot tett mondva: „Legyen, ahogy mondom nektek, egy közületek elárul engem.” 22 A tanítványok egymásra néztek zavartan, hogy ki felől mondja. 23 Volt egy a tanítványok közül, akit Jézus szeretett, és aki Jézus keblén feküdt. 24 Simon Péter intett neki, hogy érdeklődje meg: Ki az, aki felől beszél? 25 Amaz megpihenve Jézus keblén, ezt mondta neki: „Uram, ki az?” 26 Azt felelte Jézus: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Akkor bemártotta a falatot és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. 27 Akkor a falat után belement a Sátán. Ekkor azt mondta neki Jézus: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” 28 Az asztaltársak közül senki sem ismerte fel, hogy miért mondta ezt neki. 29 Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondja neki: „Vásárold meg amire szükségünk van az Ünnepen!” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit. 30 Amaz, tehát fogta a falatot és rögtön kiment. Éjszaka volt.
31 Mikor kiment, Jézus szólt: „Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és az Isten megdicsőíttetett benne. 32 Ha Isten megdicsőíttetett benne, és Isten megdicsőíti őt önmagában, rögvest megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek, keresni fogtok engem, de amint a júdeaiaknak mondtam, hogy ahova én tartok, oda ti nem jöhettek. 34 Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35 Erről ismeri fel mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz.”
36 Ekkor Simon Péter mondja: „Uram, hová tartasz?” Azt felelte Jézus: „Ahová én tartok, oda most te nem követhetsz engem, de később követni fogsz.” 37 Azt mondja neki Péter: „Miért nem követhetlek most téged? A lelkemet is kitenném érted!” 38 Ezt felelte Jézus: „Lelkedet is kitennéd értem? Legyen, ahogy mondom neked, nem szól a kakas háromszor és megtagadsz engem.

Share Button