János 16 görög-magyar

 

1 Ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα μὴ σκανδαλισθῆτε.

1 Azért beszéltem el ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok.

2 ἀποσυναγώγους ποιήσουσιν ὑμᾶς· ἀλλ᾽ ἔρχεται ὥρα ἵνα πᾶς ὁ ἀποκτείνας [ὑμᾶς] δόξῃ λατρείαν προσφέρειν τῷ θεῷ.

2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, hogy mind ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.

3 καὶ ταῦτα ποιήσουσιν ὅτι οὐκ ἔγνωσαν τὸν πατέρα οὐδὲ ἐμέ.

3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték fel sem az Atyát, sem engem.

4 ἀλλὰ ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα ὅταν ἔλθῃ ἡ ὥρα αὐτῶν μνημονεύητε αὐτῶν ὅτι ἐγὼ εἶπον ὑμῖν· ταῦτα δὲ ὑμῖν ἐξ ἀρχῆς οὐκ εἶπον, ὅτι μεθ᾽ ὑμῶν ἤμην.

4 Hanem ezt azért beszélem nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek ezekre, mert én mondtam nektek. Kezdetben nem mondtam még nektek ezeket, mert veletek voltam.

5 νῦν δὲ ὑπάγω πρὸς τὸν πέμψαντά με καὶ οὐδεὶς ἐξ ὑμῶν ἐρωτᾷ με Ποῦ ὑπάγεις;

5 Most azonban az engem küldőhöz tartok, és senki nem kérdi tőlem: Hová tartasz?

6 ἀλλ᾽ ὅτι ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἡ λύπη πεπλήρωκεν ὑμῶν τὴν καρδίαν.

6 Hanem mert ezeket beszéltem, szomorúság töltötte el a szíveteket.

7 ἀλλ᾽ ἐγὼ τὴν ἀλήθειαν λέγω ὑμῖν, συμφέρει ὑμῖν ἵνα ἐγὼ ἀπέλθω. ἐὰν γὰρ μὴ ἀπέλθω, ὁ παράκλητος οὐ μὴ ἔλθῃ πρὸς ὑμᾶς· ἐὰν δὲ πορευθῶ, πέμψω αὐτὸν πρὸς ὑμᾶς.

7 Én azonban az Igazságot mondom nektek: Hasznotokra van, hogy elmegyek, mert ha nem megyek el, a Küldött nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

8 Καὶ ἐλθὼν ἐκεῖνος ἐλέγξει τὸν κόσμον περὶ ἁμαρτίας καὶ περὶ δικαιοσύνης καὶ περὶ κρίσεως·

8 És az eljön meggyőzni a Világot a vétekről, az igazságosságról, és az ítéletről;

9 περὶ ἁμαρτίας μέν, ὅτι οὐ πιστεύουσιν εἰς ἐμέ·

9 vagyis a vétekről, mert nem hisznek bennem,

10 περὶ δικαιοσύνης δέ, ὅτι πρὸς τὸν πατέρα ὑπάγω καὶ οὐκέτι θεωρεῖτέ με·

10 az igazságosságról, hogy az Atyához tartok, és többé nem láttok engem,

11 περὶ δὲ κρίσεως, ὅτι ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου κέκριται.

11 és az ítéletről, hogy ennek a Világnak fejedelme megítéltetett.”

12 Ἔτι πολλὰ ἔχω ὑμῖν λέγειν, ἀλλ᾽ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι·

12 „Még sok mondandóm lenne a számotokra, de most még nem lennétek képesek hordozni.

13 ὅταν δὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς τὴν ἀλήθειαν πᾶσαν, οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ᾽ ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ ὅσα ἀκούει λαλήσει, καὶ τὰ ἐρχόμενα ἀναγγελεῖ ὑμῖν.

13 Amikor pedig eljön az Igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes Igazságban, mert nem magától fog beszélni, hanem csak amit hall, azt mondja el, és a jövendő dolgokat közli veletek.

14 ἐκεῖνος ἐμὲ δοξάσει, ὅτι ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήμψεται καὶ ἀναγγελεῖ ὑμῖν.

14 Az majd engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít majd, és hirdeti nektek.

15 πάντα ὅσα ἔχει ὁ πατὴρ ἐμά ἐστιν· διὰ τοῦτο εἶπον ὅτι ἐκ τοῦ ἐμοῦ λαμβάνει καὶ ἀναγγελεῖ ὑμῖν.

15 Mind mi az Atyáé, az enyém; ezért mondtam nektek, hogy az enyémből vesz és hirdeti nektek.

16 Μικρὸν καὶ οὐκέτι θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με.

16 Kevés még és nem láttok engem, és ismét kevés és látni fogtok engem.”

17 Εἶπαν οὖν ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ πρὸς ἀλλήλους Τί ἐστιν τοῦτο ὃ λέγει ἡμῖν Μικρὸν καὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με; καί Ὅτι ὑπάγω πρὸς τὸν πατέρα;

17 A tanítványok közül ekkor néhányan így szóltak egymás közt: „Mit mond nekünk? Kevés és nem láttok engem, és ismét kevés és látni fogtok engem, és az Atyához megyek?”

18 ἔλεγον οὖν Τί ἐστιν τοῦτο ὃ λέγει μικρόν; οὐκ οἴδαμεν [τί λαλεῖ].

18 Aztán mondták még: „Mi az, amit mond: ’egy kevés’? Nem tudjuk, mit beszél!”

19 ἔγνω Ἰησοῦς ὅτι ἤθελον αὐτὸν ἐρωτᾷν, καὶ εἶπεν αὐτοῖς Περὶ τούτου ζητεῖτε μετ᾽ ἀλλήλων ὅτι εἶπον Μικρὸν καὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με;

19 Jézus felismerte, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Azt kérdezitek egymás közt, hogy mondtam: ’kevés és nem láttok, és ismét kevés és látni fogtok’?

20 ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι κλαύσετε καὶ θρηνήσετε ὑμεῖς, ὁ δὲ κόσμος χαρήσεται· ὑμεῖς λυπηθήσεσθε, ἀλλ᾽ ἡ λύπη ὑμῶν εἰς χαρὰν γενήσεται.

20 Legyen, ahogy mondom nektek, ti sírni és jajgatni fogtok, a Világ pedig örvendezni fog; ti bánkódni fogtok, de szomorúságotok örömmé lesz.

21 ἡ γυνὴ ὅταν τίκτῃ λύπην ἔχει, ὅτι ἦλθεν ἡ ὥρα αὐτῆς· ὅταν δὲ γεννήσῃ τὸ παιδίον, οὐκέτι μνημονεύει τῆς θλίψεως διὰ τὴν χαρὰν ὅτι ἐγεννήθη ἄνθρωπος εἰς τὸν κόσμον.

21 Az asszony is, bánkódik, mikor szül, mert eljött az ő órája, amikor azonban megszületett a gyermek, nem emlékszik már a bánkódásra az öröm miatt, hogy ember született a Világba.

22 καὶ ὑμεῖς οὖν νῦν μὲν λύπην ἔχετε· πάλιν δὲ ὄψομαι ὑμᾶς, καὶ χαρήσεται ὑμῶν ἡ καρδία, καὶ τὴν χαρὰν ὑμῶν οὐδεὶς ἀρεῖ ἀφ᾽ ὑμῶν.

22 Most ti bánkódtok, de ismét látlak majd titeket, szívetek örvendezni fog, és örömötöket nem veszi el senki.

23 καὶ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐμὲ οὐκ ἐρωτήσετε οὐδέν· ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἄν τι αἰτήσητε τὸν πατέρα δώσει ὑμῖν ἐν τῷ ὀνόματί μου.

23 És azon a napon nem kérdeztek már semmit. Legyen, ahogy mondom nektek, amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

24 ἕως ἄρτι οὐκ ᾐτήσατε οὐδὲν ἐν τῷ ὀνόματί μου· αἰτεῖτε καὶ λήμψεσθε, ἵνα ἡ χαρὰ ὑμῶν ᾖ πεπληρωμένη.

24 Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és meg fogjátok kapni, hogy örömötök teljes legyen.

25 Ταῦτα ἐν παροιμίαις λελάληκα ὑμῖν· ἔρχεται ὥρα ὅτε οὐκέτι ἐν παροιμίαις λαλήσω ὑμῖν ἀλλὰ παρρησίᾳ περὶ τοῦ πατρὸς ἀπαγγελῶ ὑμῖν.

25 Ezen példázatokban beszéltem nektek, de jövend az óra, mikor már nem példabeszédekben beszélek nektek, hanem teljes nyíltsággal hirdetek nektek az Atya felől.

26 ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐν τῷ ὀνόματί μου αἰτήσεσθε, καὶ οὐ λέγω ὑμῖν ὅτι ἐγὼ ἐρωτήσω τὸν πατέρα περὶ ὑμῶν·

26 Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek,

27 αὐτὸς γὰρ ὁ πατὴρ φιλεῖ ὑμᾶς, ὅτι ὑμεῖς ἐμὲ πεφιλήκατε καὶ πεπιστεύκατε ὅτι ἐγὼ παρὰ τοῦ πατρὸς ἐξῆλθον.

27 mert maga az Atya kedvel titeket, mert én kedvessé lettem tinéktek, és hittétek, hogy én Istentől jöttem.

28 ἐξῆλθον ἐκ τοῦ πατρὸς καὶ ἐλήλυθα εἰς τὸν κόσμον· πάλιν ἀφίημι τὸν κόσμον καὶ πορεύομαι πρὸς τὸν πατέρα.

28 Eljöttem az Atyától és lejöttem a Világba, most ismét elhagyom a Világot, és elmegyek az Atyához.”

29 Λέγουσιν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ Ἴδε νῦν ἐν παρρησίᾳ λαλεῖς, καὶ παροιμίαν οὐδεμίαν λέγεις.

29 Tanítványai ezt mondták neki: „Lám, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz.

30 νῦν οἴδαμεν ὅτι οἶδας πάντα καὶ οὐ χρείαν ἔχεις ἵνα τίς σε ἐρωτᾷ· ἐν τούτῳ πιστεύομεν ὅτι ἀπὸ θεοῦ ἐξῆλθες.

30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged. Emiatt hisszük, hogy Istentől jöttél.”

31 ἀπεκρίθη αὐτοῖς Ἰησοῦς Ἄρτι πιστεύετε;

31 Jézus ezt felelte nekik: „Most hiszitek?

32 ἰδοὺ ἔρχεται ὥρα καὶ ἐλήλυθεν ἵνα σκορπισθῆτε ἕκαστος εἰς τὰ ἴδια κἀμὲ μόνον ἀφῆτε· καὶ οὐκ εἰμὶ μόνος, ὅτι ὁ πατὴρ μετ᾽ ἐμοῦ ἐστίν.

32 Íme, eljön az óra és már el is jött, hogy szétszóródtok, mindenki a sajátjába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33 ταῦτα λελάληκα ὑμῖν ἵνα ἐν ἐμοὶ εἰρήνην ἔχητε· ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἔχετε, ἀλλὰ θαρσεῖτε, ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον.

33 Ezt azért mondtam, hogy békességetek legyen bennem. A Világban majd szorongattatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a Világot.”

 

Share Button