János 16

   1 „Azért beszéltem el ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, hogy mind ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. 3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték fel sem az Atyát, sem engem. 4 Hanem ezt azért beszélem nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek ezekre, mert én mondtam nektek. Kezdetben nem mondtam még nektek ezeket, mert veletek voltam. 5 Most azonban az engem küldőhöz tartok, és senki nem kérdi tőlem: Hová tartasz? 6 Hanem, mert ezeket beszéltem, szomorúság töltötte el a szíveteket. 7 Én azonban az Igazságot mondom nektek: Hasznotokra van, hogy elmegyek, mert ha nem megyek el, a Küldött nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És az eljön meggyőzni a Világot a vétekről, az igazságosságról, és az ítéletről; 9 vagyis a vétekről, mert nem hisznek bennem, 10 az igazságosságról, hogy az Atyához tartok, és többé nem láttok engem, 11 és az ítéletről, hogy ennek a Világnak fejedelme megítéltetett.”
12 „Még sok mondandóm lenne a számotokra, de most még nem lennétek képesek hordozni. 13 Amikor pedig eljön az Igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes Igazságban, mert nem magától fog beszélni, hanem csak amit hall, azt mondja el, és a jövendő dolgokat közli veletek. 14 Az majd engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít majd, és hirdeti nektek. 15 Mind mi az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, nektek, hogy az enyémből vesz és hirdeti nektek.
16 Kevés még és nem láttok engem, és ismét kevés és látni fogtok engem.” 17 A tanítványok közül ekkor néhányan így szóltak egymás közt: „Mit mond nekünk? Kevés és nem láttok engem, és ismét kevés és látni fogtok engem, és az Atyához megyek?” 18 Aztán mondták még: „Mi az, amit mond: ’egy kevés’? Nem tudjuk, mit beszél!”
19 Jézus felismerte, hogy kérdezni akarják ezért így szólt: „Azt kérdezitek egymás közt, hogy mondtam: ’kevés és nem láttok, és ismét kevés és látni fogtok’? 20 Legyen, ahogy mondom nektek, ti sírni és jajgatni fogtok, a Világ pedig örvendezni fog; ti bánkódni fogtok, de szomorúságotok örömmé lesz. 21 Az asszony is, mikor szül, bánkódik, mert eljött az ő órája, amikor azonban megszületett a gyermek, nem emlékszik már a bánkódásra az öröm miatt, hogy ember született a Világba. 22 Most ti bánkódtok, de ismét látlak majd titeket, szívetek örvendezni fog, és örömötöket nem veszi el senki.
23 És azon a napon nem kérdeztek már semmit. Legyen, ahogy mondom nektek, amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjétek és meg fogjátok kapni, hogy örömötök beteljesedett legyen.
25 Ezen példázatokban beszéltem nektek, de jövend az óra, mikor már nem példabeszédekben beszélek nektek, hanem teljes nyíltsággal hirdetek nektek az Atya felől. 26 Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya kedvel titeket, mert én kedvessé lettem tinéktek, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. 28 Eljöttem az Atyától és lejöttem a Világba, most ismét elhagyom a Világot, és elmegyek az Atyához.”
29 Tanítványai ezt mondták neki: „Lám, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. 30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged. Emiatt hisszük, hogy Istentől jöttél.” 31 Jézus ezt felelte nekik: „Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra és már el is jött, hogy szétszóródtok, mindenki a sajátjába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezt azért mondtam, hogy békességetek legyen bennem. A Világban majd szorongattatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a Világot.” 

Share Button