János 20

   1 A hét első napján, korán, még szürkületkor, magdalai Mária kiment a sírhoz, és látta, hogy a követ elvitték a sírtól. 2 Tehát futott, és megérkezett Simon Péterhez, és a másik tanítványhoz, akit szeretett Jézus, és mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették őt!” 3 Erre Péter és a másik tanítvány kimentek, és megérkeztek a sírba. 4 Ketten hasonlóan futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott Péternél, és elsőnek ért a sírba. 5 Odahajolva látta a gyolcsokat letéve, de mégsem ment be. 6 Ekkor megérkezett Simon Péter is őt követve, és bement a sírba, a gyolcsot letéve, 7 és a kendőt, ami a fején volt, nem a gyolcs mellé helyezve, hanem egy külön helyen begöngyölve látta. 8 Akkor tehát bement a sírba a másik tanítvány is, aki elsőnek érkezett, látott és hitt. 9 Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 Ezután ismét elmentek az tanítványok.
11 Mária sírva állt kinn a sírnál. Amint sírt, odahajolt a sírba. 12 Látott két hírnököt fehérben üldögélni, egy a fejnél, egy a lábaknál, ahol Jézus teste feküdt. 13 Azok ezt mondták neki: „Asszony, miért sírsz?” Azt mondta nekik: mert elvitték az Uramat és nem tudom hová tették. 14 Amint ezeket kimondta, hátrafordult, és látja Jézust ott állva, de nem tudta, hogy Jézus az. 15 Jézus mondja neki. „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mond el nekem, hová tetted, és én elviszem őt.” 16 Jézus ezt mondta neki: „Mária!” Ő megfordult és ezt mondta neki héberül: „Rabboni!” (ami tanítót jelent). 17 Jézus ezt mondja neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mond nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 18 Magdalai Mária elment küldöttként a tanítványokhoz, hogy látta az Urat, és ezeket mondta neki.
19 Annak a hét első napjának estéjén, ahol a tanítványok voltak, a kapu be volt zárva a júdeaiaktól való félelem miatt, Jézus eljött, és középre állt, és ezt mondta nekik: „Békességet nektek!” 20 Ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Urat látván megörültek a tanítványok. 21 Jézus, ismét mondta nekik: „Békességet nektek! Amint küldött engem az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 22 Ezeket mondva rájuk fújt és mondja nekik: „Fogjátok a Szent Szellemet! 23 Akiknek elbocsátjátok a vétkeit, elbocsáttatik nekik, akiknek megtartjátok, megtarttatik.”
24 Azonban Tamás, akit Ikernek mondanak, nem volt velük, mikor Jézus eljött. 25 A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban ezt mondta: „Ha csak nem látom kezében a szegek helyét, és nem teszem ujjaimat a szegek helyére, és teszem kezemet az ő oldalába, nem fogok hinni!” 26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak az ő tanítványai, Tamás is velük volt. Bár a kapuk bezártak voltak, Jézus eljött, középre állt, és mondta: „Békességet nektek!” 27 Ezután azt mondja Tamásnak: „Hozd ide az ujjaidat és nézd a kezemet, hozd ide a kezedet és tedd az oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28 Tamás ezt felelte neki: „Az én Uram (és) az én Istenem!” 29 Jézus mondta neki: „Mert megláttál engem, hiszel; boldogok, akik nem láttak és hisznek.”
30 Jézus még sok más jelet is tett a tanítványai szeme láttára, amik nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezek pedig leírattak, hogy higgyetek, mert Jézus a Felkent, az Isten Fia, és hogy hívőként öröklétetek legyen az Ő nevében.

Share Button