János 4

1 Tehát, amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványra tesz szert és merít be, mint János, 2 – bár Jézus maga nem merített be, csak tanítványai – , 3 elhagyta Júdeát és ismét Galileába ment.
4 Át kellett mennie Számárián. 5 Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveztek, közel ahhoz a vidékhez, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. 6 Ott volt Jákob forrás-kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, leült ennél a forrásnál. Mintegy hat óra volt. 7 Odaérkezett egy számáriai asszony, hogy vizet merjen. Jézus azt mondta neki: „Adj innom.” 8 Mert a tanítványai elmentek a városba, hogy élelmet vásároljanak. 9 A számáriai asszony erre azt mondta neki: „Júdeai létedre hogy kérhetsz te inni tőlem, aki számáriai asszony vagyok?” Mert a júdeaiak nem érintkeztek a számáriaiakkal. 10 Jézus azt felelte: „Ha ismernéd az Isten adományát, és ki az, aki mondja neked: ’Adj innom!’ talán te kérted volna őt, és ő Élő vizet adott volna neked.” 11 [Az asszony] így szólt: „Uram, hiszen nincs is merítőd, a kút pedig mély; honnét vennéd hát az Élő vizet? 12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?” 13 Jézus azt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg ebben a létben, hanem a víz, amelyet adok neki, öröklétre szökellő vízforrás lesz őbenne.” 15 Erre az asszony így szólt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!” 16 Jézus ezt felelte neki: „Szólítsd és vezesd ide a férjedet, és jöjj ide!” 17 Az asszony erre kijelentette: „Nincs férjem.” Jézus ezt válaszolta: „Jól mondtad: ’Nincs férjem’. 18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.” 19 Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi apáink ezen a hegyen hódoltak, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol hódolatot kell adni.” 21 Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogtok hódolni az Atyának. 22 Ti annak hódoltatok, amit nem ismertek, mi annak hódoltunk, amit ismerünk, mert a szabadulás a júdeaiaktól van. 23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi hódolók Szellemben és Igazságban fognak az Atyának hódolni; mert az Atya ilyen hódolókat keres magának. 24 Az Isten Szellem, és akik hódolnak, Szellemben és Igazságban kell, hogy hódoljanak neki.” 25 Mondja neki az asszony: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Felkentnek neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.” 26 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok, a hozzád beszélő.”
27 Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélget. Mégsem kérdezte egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?” 28 Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 „Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő-e a Felkent?” 30 Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
31 Eközben a tanítványok kérték Őt: „Rabbi, egyél!” 32 Ő pedig mondja nekik: „Van olyan élelmem, amit ti nem ismertek.” 33 Ekkor a tanítványok ezt mondták egymásnak: „Talán enni hozott neki valaki?” 34 Jézus pedig mondja nekik: „Az én eledelem az, hogy annak az akaratát tegyem, aki küldött engem, és beteljesítsem az ő művét. 35 Nem ti mondjátok, hogy még négy hónap és elérkezik az aratás? Lám, mondom nektek, emeljétek föl a szemeteket, és nézzétek a vidéket, fehérek már az aratásra. 36 Az arató megkapja jutalmát, és termést gyűjt az öröklétre, hogy együtt örvendjen a magvető az aratóval. 37 Mert ebben igaza van a mondásnak, hogy más a magvető és más az arató. 38 Elküldtelek titeket aratni, amin nem ti fáradoztatok; mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltok be.”
39 Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony tanúsító szavára, hogy: „Elmondott nekem mindent, amit tettem.” 40 Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. 41 És sokkal többen hittek a szavai miatt. 42 Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és felismertük, hogy ő igazán a Világ Üdvözítője.”
43 Két nap múlva kijött onnan Galileába. 44 Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincsen tisztelete a saját hazájában, 45 mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az Ünnepen; mivel ők is fölmentek az Ünnepre.
46 Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá tette.
Volt egy fejedelmi tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte Őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. 48 Erre Jézus azt mondta neki: „Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!” 49 A tisztviselő erre azt felelte: „Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!” 50 Jézus azt mondta neki: „Menj, a fiad él!” Hitt az ember az igének, amit Jézus mondott neki, és elment. 51 Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a rabszolgái, és jelentették, hogy a fia él. 52 Megérdeklődte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Akkor mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában hagyta el őt a láz.” 53 Így felismerte az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: „A fiad él.” És hitt ő, és teljes háza népe. 54 Ez már a második jel volt, amelyet Jézus tett, amikor Júdeából Galileába ment.

Share Button