János 5

1 Ezek után volt a júdeaiak ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2 Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. 3 Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. (4) 5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc éve erőtlen volt. 6 Mikor Jézus meglátta őt elfekvőként és megismerte, hogy már sok ideje van így, mondja neki: „Akarsz-e egészséges lenni?” 7 A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bedobjon engem a medencébe. Mire pedig én odaérek, más lép be előttem.” 8 Jézus azt mondja neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” 9 Az ember azonnal egészséges lett, fogta az ágyát és járt.
Azon a napon pedig Szombat volt. 10 Tehát a júdeaiak ezt mondták a meggyógyítottnak: „Szombat van, nem kezdheted el vinni az ágyadat.” 11 Az pedig feleli nekik: „Aki egészségessé tett, az mondta nekem: ’Fogd az ágyadat és járj.’ ” 12 Megkérdezték erre: „Ki azaz ember, aki azt mondta neked: ’Fogd és járj?’ ” 13 A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen lévő tömegből. 14 Később Jézus megtalálta őt a Templomban, és ezt mondta neki: „Lám, egészséges lettél, többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.” 15 Az ember elment és megvitte a hírt, hogy Jézus volt az, aki egészségessé tette őt. 16 A júdeaiak pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket Szombaton tette.
17 Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.” 18 Ezért a júdeaiak még inkább az életére törtek, mivel nem csak megszegte a Szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.
19 Jézus azt felelte nekik: „Legyen, ahogy mondom nektek, a Fiú nem képes tenni semmit, hanem csak azt nem, amit lát, hogy az Atya tesz. Mert, amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy a Fiú is. 20 Az Atya ugyanis kedveli a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok, mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és Életre kelti, úgy a Fiú is Életre kelti, akiket akar. 22 Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, 23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki Őt küldte.”
24 „Legyen, ahogy mondom nektek, aki az én Igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örökléte van, és nem ítéletre jut, hanem átlépett a halálból az Létbe. 25 Legyen, ahogy mondom nektek, jön az óra, és már itt van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és a hallók Élni fognak. 26 Mert amint az Atyának Léte van önmagában, úgy a Fiúnak is Lét adatott önmagában, 27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tegyen, mert Ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, mikor mindnyájan, akik a sírokban meghallják az Ő hangját, 29 és kijönnek, akik a jó dolgokat tették, az Élet feltámadásába; akik pedig a hitvány dolgokat gyakorolták, az ítélet feltámadásába.
30 Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki engem küldött.
31 Ha én tanúskodom önmagamról, a tanúságom nem igaz. 32 Más az, aki tanúskodik rólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. 33 Ti elküldettetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az Igazságról. 34 Azonban én nem fogadom el az ember tanúságát, hanem azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35 Amaz, maga gyújtotta, fénylő lámpa volt, ti pedig örvendezni akartatok egy ideig az ő fényében.
36 Azonban én nagyobb tanúságot bírok Jánosnál. A művek, amiket az Atya megadott nekem, hogy beteljesítsem azokat, azok a művek, amiket teszek, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. 37 Az Atya, aki küldött engem, az tanúskodik felőlem. Ti az ő hangját valaha is meg nem hallottátok, az ő alakját (képzetét) meg nem láttátok, 38 és az Ő Igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit Ő küldött. 39 Kérdezzétek az Írásokat, mert úgy vélitek, azokban van az öröklét. Azok tanúskodnak felőlem; 40 de nem akartok hozzám jönni, hogy Életetek legyen.
41 Nem fogadok el emberektől dicséretet. 42 Rólatok ellenben tudom, hogy Isten szeretete nincs bennetek. 43 Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Ha majd más jön a saját nevében, azt el fogjátok fogadni. 44 Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istennél van, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. 46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert Ő énrólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek az én szavaimnak?”

Share Button