János 6

1 Ezután Jézus Tibériásnak, Galileának tengerén túlra ment. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amiket a betegeken tett. 3 Jézus felment a hegyre, és leült ott tanítványaival. 4 Közel volt a Pászka, a júdeaiak ünnepe.
5 Mikor látta Jézus, szemét fölemelve, hogy nagy sokaság jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vásárlunk kenyeret, hogy ezeket etessük?” 6 Ezt kísérletképpen mondta, ő azonban tudta mit szándékozik tenni. 7 Azt válaszolta Fülöp neki: „Kétszáz dénárnyi kenyér sem elég nekik, hogy mindegyik csak egy keveset is kapjon.” 8 Egy az Ő tanítványai közül, András Simon Péter testvére, mondja neki: 9 „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. Azonban, mi ez ennyinek?” 10 Jézus mondta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak szám szerint ötezren.
11 Fogta a kenyeret Jézus, hálát adott, és szétosztotta, hasonlóan megtisztítva adott a halakból is amennyit akartak. 12 Mikor eltöltekeztek, azt mondta a tanítványainak: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!” 13 Tehát összeszedték és tizenkét kosárba gyűjtötték a darabokat az öt árpakenyérből, ami a megetettek után fennmaradt.
14 Az emberek pedig látva a jelet, amit tett, azt mondták, hogy igazán ez az a próféta, aki eljövendő a Világba. 15 Mikor Jézus felismerte szándékukat, hogy eljöjjenek érte és megragadják őt, hogy fejedelemmé tegyék, ismét visszahúzódott a hegybe, egymaga.
16 Mikor este lett, tanítványai lementek a tengerhez. 17 Beszálltak a hajóba és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Most sötétség lett, de Jézus még nem ment oda hozzájuk. 18 És a tenger háborgott, mivel nagy szél fújt. 19 Mikor pedig mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, felismerték Jézust a tengeren járva, és mikor a hajóhoz közel ért, megféleműltek. 20 Ő azonban így szólt: „Én vagyok! Ne féljetek!” 21 Be akarták venni Őt a hajóba, de a hajó rögvest a földnél lett, ahová tartottak.
22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állt, látta, hogy hajócskából nincs ott több egynél, és hogy Jézus nem szállt be a hajóba a tanítványaival együtt, hanem csak a tanítványai indultak el.
23 Azonban jöttek hajók Tibériásból, annak a helynek a közelébe, ahol az Úr hálaadásával ették a kenyeret. 24 Tehát, mikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajóikba és Kafarnaumba mentek Jézust keresve.
25 A tenger túlsó partján rátalálva, megkérdezték Őt: „Rabbi, mikor lettél itt?”
26 Jézus azt felelte nekik: „Legyen, ahogy mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert a kenyerekből ettetek és jóllaktatok. 27 Ne az elpusztuló élelemért munkálkodjatok, hanem azért az élelemért, ami megmarad az öröklétre, amit majd az Emberfia ad nektek; mert őt az Atyaisten pecsételte le.” 28 Tehát mondták neki: „Mit tegyünk, hogy az Isten művein munkálkodjunk?” 29 Válaszolt neki Jézus és azt mondta: „Az Isten műve az, hogy bízzatok abban, akit küldött.”
30 Erre mondták neki: „De milyen jelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van:
’Az Égből adott nekik kenyeret enni’ ”
32 Erre azt mondta nekik Jézus: „Legyen, ahogy mondom nektek, nem Mózes adott nektek kenyeret az Égből, hanem az én Atyám adja nektek az igazi Égből a kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, ami az Égből szállt alá, és Életet ad a Világnak.” 34 Erre mondják neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” 35 Mondja nekik Jézus: „Én vagyok az Élet kenyere. Aki hozzám jő, meg nem éhezik, és aki hisz bennem, soha meg nem szomjazik.
36 Hanem mondtam nektek, bár láttok engem, mégsem hisztek. 37 Megérkezik hozzám mind, akit nekem ad az Atya, és aki hozzám jő, el nem vetem. 38 Mert nem azért szálltam le az Égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki küldött engem. 39 Ez pedig annak az akarata, aki küldött engem, hogy mind azt, aki nekem adatott el ne veszítsem, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az Atyám akarata az, hogy mindnek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökléte legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”
41 Zúgolódtak a júdeaiak, hogy azt mondta: „Én vagyok az Égből alászállott kenyér.” 42 és azt mondták: „Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és az anyját? Hogy mondhatja hát: ’Az Égből szállottam alá.’?” 43 Jézus azt válaszolta nekik: „Ne zúgolódjatok egymás közt! 44 Senki sem jöhet hozzám, ha csak az Atya, aki küldött engem, nem vonja; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: ’Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.’ Mind az, aki az Atyát hallgatta és nála tanult, hozzám jő. 46 Nem mintha látta volna valaki az Atyát, csak az látta az Atyát, aki Istentől való. 47 Legyen, ahogy mondom nektek, aki hisz, annak örökléte van. 48 Én vagyok az Élet kenyere. 49 Az atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. 50 Ez az Égből alászálló kenyér, hogy aki őbelőle eszik, meg ne haljon.
51 Én vagyok az Égből alászálló Élő kenyér. Ha valaki ebből a kenyérből eszik örökké Él, és a kenyér, amit majd én adok, az én húsom a Világ Életéért.” 52 Vitatkoznak ezért a júdeaiak egymás közt, mondván: „Hogy adhatja ez nekünk a húsát enni?” 53 Azt mondta Jézus nekik: „Legyen, ahogy mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia húsát és nem isszátok az ő vérét, nem lesz Élet bennetek. 54 Aki rágja az én húsomat és issza az én véremet, annak örökléte van, és én feltámasztom az utolsó napon. 55 Mert az én húsom igazi élelem, és az én vérem igazi ital. 56 Aki rágja az én húsomat és issza az én véremet az bennem marad és én őbenne. 57 Amint az Élő Atya engem küldött, és én az Atya által Élek, úgy aki engem rág, általam Él. 58 Ez az Égből alászállott kenyér, nem olyan, mint amit apáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret rágja, örökké fog Élni.”
59 Ezeket mondta Kafarnaumban, a zsinagógában tanítva.
60 A tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, ezt mondták: „Kemény ige ez! Ki képes ezt hallgatni?” 61 Tudta Jézus magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, ezért mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket? 62 Hát, mikor majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt? 63 A Szellem az Elevenítő, a hús nem használ semmit. A beszédek, amiket elmondtam nektek: Szellem és Élet. 64 Azonban vannak köztetek némelyek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja. 65 És mondta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt.”
66 Ettől fogva sok tanítvány elhúzódott és többé nem jártak vele. 67 Tehát ezt mondta Jézus a tizenkettőnek: „Hát, ti is el akartok menni?” 68 Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az öröklét beszédei vannak nálad. 69 Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.” 70 Azt válaszolta Jézus nekik: „Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis áruló.” 71 Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára mondta, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.

Share Button