János 8

[53 És elmentek ki-ki a maga hajlékába.

   1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2 Azonban hajnal hasadtával ismét megjelent a Templomba és mind a nép köréje jött, és őket leülve tanította. 3 Az írástudók és a farizeusok azonban odavezettek egy házasságtörő asszonyt, és középre állították. 4 Mondják neki: „Tanító, ezt az asszonyt tetten érték, mikor házasságot tört. 5 Mózes a Törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Ugyan, te mit mondasz?” 6 Ezt azonban csak kísértésképpen mondták, hogy vádolni tudják. Jézus azonban lehajolva az ujjával a földre írt. 7 Mikor azonban azok kitartóan kérdezték őt, felhajolt, és ezt mondta nekik: „Aki közületek vétek nélküli, az vesse rá az első követ.” 8 és ismét lehajolt és írt a földre. 9 Azok pedig hallván ezt elmentek egyenként, kezdve a véneken, és hátrahagyták egyedül a középen levő asszonnyal. 10 Jézus fölhajolt és mondta neki: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítél meg téged?” 11 Erre így szólt: „Senki, Uram.” Erre mondta Jézus: „Én sem ítéllek el. Menj, és mostantól már ne vétkezz!”]

12 Jézus ekkor ismét beszélt nekik, mondva: „A Világnak én vagyok a Fény. Nem jár a Sötétségben az engem követő, hanem az Élet Fényét fogja bírni.” 13 Erre a farizeusok azt mondták neki: „Te magad felől tanúskodsz, tanúságod tehát nem igaz.” 14 Jézus ezt felelte nekik: „Ha magam felől tanúskodom is, igaz az én tanúságom, mert tudom, honnan jövök és hová tartok. Ti azonban nem tudjátok, honnan jövök vagy hová tartok. 15 Ti a hús szerint ítéltek, én nem ítélek meg senkit; 16 ha pedig én ítélek, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött engem, az Atya. 17 Márpedig a ti Törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúsága igaz. 18 Én vagyok az, aki maga-magáról tanúskodik, és tanúskodik felőlem az engem küldő Atya is.” 19 Ekkor mondták neki: „Hol a te Atyád?” Jézus válaszolta: „Sem engem nem ismertek, sem az Atyámat, ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.” 20 Ezeket a dolgokat beszélte el a Kincstárban, a Templomban tanítva. És senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
21 Akkor ismét szólt hozzájuk: „Én alászállok és keresni fogtok engem, de meghaltok vétkeitekben. Ahova én tartok, ti nem jöhettek.” 22 Ekkor a júdeaiak azt mondták: „Csak nem öli meg magát? Ezért mondja: ’Ahová én tartok, ti nem jöhettek.’?” 23 Ő ezt mondta nekik: „Ti alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a Világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a Világból. 24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok vétkeitekben; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben.” 25 Erre mondták neki: „Ki vagy te?” Jézus ezt mondta: „Az, amit kezdetben is mondtam nektek. 26 Sokat kellene még felőletek mondanom és ítélnem, hanem, aki küldött engem, az Igaz, és én, amit tőle hallottam a Világról, azokat mondom el.” 27 Azok nem ismerték fel, hogy az Atyáról beszélt nekik. 28 Ekkor azt mondta Jézus: „Amikor majd felemelitek az Emberfiát, akkor ismeritek fel, hogy én vagyok, és magam által semmit sem teszek, hanem amint az Atya tanított engem, azokat beszélem. 29 És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott engem egyedül, mert én mindenkor azt teszem, ami kedves neki.”
30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne. 31 Aztán Jézus így szólt azokhoz a júdeaiakhoz, akik hittek benne: „Ha ti megmaradtok az én Igéimben, igaz tanítványaim vagytok, 32 és megismeritek az Igazságot, és az Igazság megszabadít titeket.” 33 Ezt válaszolták neki: „Ábrahám magja vagyunk és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogy mondod hát te, hogy szabaddá fogsz tenni minket?” 34 Jézus ezt válaszolta nekik: „Legyen, ahogy mondom nektek, mert mind ki vétkezik, rabszolgája a véteknek. 35 Azonban a rabszolga nem marad örökre a lakásban, a Fiú marad örökre ott. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, igazán szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám magja vagytok, azonban halálra kerestek engem, mert az én Igém nem fér meg bennetek. 38 Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit apáitoktól hallottatok.” 39 Azt felelték neki: „A mi atyánk Ábrahám!” Ezt mondta nekik Jézus: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, Ábrahám műveit tennétek. 40 Azonban most halálra kerestek engem, az embert, aki nektek az Igazságot elbeszéltem, amit az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. 41 Ti a ti apáitok műveit teszitek.” Ekkor ezt mondták neki: „Mi nem születtünk paráznaságból, egy atyánk van, az Isten.” 42 Ezt mondta nekik Jézus: „Ha az Isten volna az atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem és tőle vagyok; mert nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. 43 Miért nem ismeritek fel beszédemet? Mert nem vagytok képesek hallgatni Igémet. 44 Ti az ördög atyjától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok tenni. Ő emberölő volt kezdettől, és nem állt az Igazságban, mert nincs őbenne Igazság. Amikor hamisat beszélt, a sajátját mondta; mert Hamis, a Hamisság Atyja. 45 Én azonban, mert az Igazságot szólom, nem hisztek nekem. 46 Közületek, ki vádolhat engem bűnnel? Ha az Igazságot szólom, miért nem hisztek nekem? 47 Aki az Istentől van, az Isten szavait hallgatja. Ezeket ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől vagytok.”
48 A júdeaiak ezt válaszolták neki: „Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?” 49 Jézus ezt felelte nekik: „Nincs ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, de ti tiszteletlenek vagytok velem. 50 Azonban én nem keresem a dicsőségemet, van, ki keresi és ítélkezik. 51 Legyen, ahogy mondom nektek, ha valaki az én Igéimet megőrzi, soha nem lát halált.” 52 Azt mondták erre a júdeaiak neki: „Most felismertük, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt és a próféták is, és te azt mondod: ’Ha valaki megőrzi az én Igéimet, nem ízleli meg a halált sohasem.’? 53 Nagyobb vagy tán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? És a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” 54 Jézus ezt válaszolta: „Ha én dicsőítem magam, a dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok ’Istenünk’, 55 pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem őt. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt és Igéit megőrzöm. 56 Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat, látta és örvendezett.” 57 Ezt mondták neki a júdeaiak: „Még ötven esztendős sem vagy és láttad Ábrahámot?” 58 Jézus ezt mondta nekik: „Legyen, ahogy mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” 59 Ekkor köveket emeltek, hogy hozzá vágják. Azonban Jézus elrejtezett és kiment a Templomból.

Share Button