Lukács 1

1 Mivel sokan neki fogtak már elsorolni az elbeszélendőket, a köztünk betöltetett eseményeket, 2 amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgálói voltak az Igének, 3 nekem is úgy látszott, miután mindennek elejétől fogva rendben utána jártam, hogy neked, kegyelmes Teofil, sorban leírjam, 4 hogy felismerd azon Igéknek szilárdságát, amelyek felől téged oktattak.

5 Történt pedig Heródes, Júdea fejedelmének napjaiban, hogy volt egy Zakariás nevű pap, az Ábia papi osztályából és az asszonya Áron leányai közül, akit Erzsébetnek hívtak. 6 Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül jártak az Úr minden parancsa és rendelése szerint. 7 De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
8 Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, 9 s a papi szokás rendje szerint sorsvetéssel rá került a tömjénezés sora, bement az Úr Szentélyébe, 10 a nép egész teljessége, pedig kívül imádkozott az illatáldozat órájában. 11 Akkor megjelent neki az Úr hírnöke és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. 12 Ezt látván Zakariás megrendült, és félelembe esett őtőle. 13 A hírnök ezt mondta neki:
„Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert ügyed; És asszonyod, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. 14 Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. 15 Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik és eltöltekezik a Szent Szellemmel, már anyja méhétől fogva. 16 Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz visszafordítani. 17 Illés szellemében és erejében fog előtte járni, hogy az apák szívét a fiakhoz visszafordítsa, az engedetleneket, pedig az igazak okosságára, és így alkalmas népet szerezzen az Úrnak.”
18 És Zakariás ezt mondta a hírnöknek: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és az asszonyom is előrehaladott már napjaiban.”. 19 A hírnök ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt álló, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. 20 De lám, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél igéimnek, amelyek a maguk idejében beteljesednek.”
21 Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a Szentélyben időzik. 22 Amikor, pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és felismerték, hogy látomást látott a Szentélyben; ő pedig intett nekik és néma maradt. 23 És amikor beteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. 24 E napok után Erzsébet, az asszonya, méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: 25 „Mert ezeket tette velem az Úr a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye a gyalázatomat az emberek között.”
26 A hatodik hónapban, pedig elküldetett Gábriel hírnök az Istentől Galilea városába, aminek a neve Názáret; 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve és a szűz neve Mária. 28 És a hírnök bemenve hozzá, mondta: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. [Áldott vagy az asszonyok között.]” 29 Az pedig felkavarodott ez igék által és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. 30 A hírnök ezt mondta neki:
„Ne félj Mária! Mert kegyelmet találtál az Istennél.
31 És lám, méhedben fogansz és fiat szülsz,
és a nevét Jézusnak fogod hívni.
32 Ez nagy lesz és a Magasságos fiának hívattatik,
és neki fogja adni az Úr Isten az ő atyjának,
Dávidnak trónját.
33 És uralkodik Jákob házán mindörökké,
és az ő uralmának nem lesz vége soha.”
34 Mária pedig ezt mondta a hírnöknek: „Miként válhat ez valóra, hiszen én férfit nem ismerek?”
35 A hírnök így felelt neki:
A Szent Szellem száll te reád,
és a Magasságos ereje árnyékoz be téged;
Ezért is a megszülető szentnek hívatik, az Isten Fiának.
36 És lám, Erzsébet, a te rokonod, ő is fiút fogant vénségére, és ez már a hatodik hónapja neki, akit meddőnek neveztek. 37 Mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38 Mária pedig így szólt: „Lám, az Úr rabszolgája. Legyen nekem a te Igéd szerint.” És a hírnök eltávozott tőle.
39 Azokban a napokban, pedig fölkelt Mária és nagy sietséggel elment a hegységbe, Júdea városába. 40 És bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. 41 És lett, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében és Erzsébet eltelve a Szent Szellemmel, 42 fennhangon nagyot kiáltott és mondta:
„Áldott vagy az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 És honnan van az nekem, hogy az Uramnak anyja jön énhozzám? 44 Mert lám, mihelyst a köszöntésed hangja a füleimbe jutott, a magzat örömében ugrándozni kezdett a méhemben; 45 és boldog a bízó, mert beteljesedtek azok, amiket az Úr neki beszélt.”
46 És Mária így szólt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
47 és az én megmentő Istenemben ujjong a szellemem,
48 mert rátekintett az ő szolgálóleányának alázatosságára.
Mert lám, mostantól boldognak mond engem minden nemzetség,
49 mert nagyot tett velem az Erős
és akinek a neve Szent.
50 És irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről, nemzedékre.
51 Nagyot tett karjának erejével,
és szétszórta a szívük
gondolatában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat letaszított trónjukról
és alázatosokat felemelt,
53 Az éhezőket javakkal töltötte be,
a gazdagokat üresen küldte el,
54 pártfogásába vette gyermekét, Izraelt,
irgalmáról megemlékezve.
55 amint atyáinkhoz beszélt,
Ábrahámnak és magjának mindörökké.”
56 Mária pedig Erzsébettel maradt mintegy három hónapig és utána hazatért.
57 Erzsébetnek pedig betelt szülése ideje, és fia lett. 58 És meghallották a szomszédai és rokonai, hogy irgalmában mennyire magasztalta az Úr, vele örvendeztek. 59 És lett a nyolcadik napon, hogy eljöttek a gyermeket körülmetélni és az apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 De felelte nekik az anyja, mondva: „Nem, hanem Jánosnak neveztessék!” 61 Ezt mondták neki: „Senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.” 62 És intettek az apjának, hogy akarja nevezni. 63 Az pedig táblát kért és ráírta: János a neve. És mind elcsodálkozott. 64 Ekkor megnyílt a szája és a nyelve azonnal, és áldást mondott az Istenre. 65 És a szomszédokat mind elfogta a félelem és elterjedtek Júdea egész hegyvidékén ezek a beszédek. 66 És mind a hallottakat a szívükben hordozták mondva: „Vajon mi lesz e gyermekből, mert az Úr keze van rajta.”
67 És az apja, Zakariás, eltelt a Szent Szellemmel és így prófétált:
68 „Áldott az Úr Izrael Istene,
mert megszemlélte és megváltotta a népét,
69 és az üdvösség szarvát támasztotta nekünk,
Dávid házának gyermekében.
70 Amint beszélt a szent prófétáinak szájával öröktől.
71 hogy megszabadít minket az ellenségeinktől
és mindazoknak a kezéből, akik minket gyűlölnek.
72 Hogy irgalmat tegyen atyáinkkal,
és hogy megemlékezzék szent szövetségéről.
73 Az esküről, amellyel Ábrahámnak, a mi atyánknak esküdött,
hogy megadja nekünk, 74 hogy megszabadulva ellenségeink kezéből,
félelem nélkül szolgáljunk neki.
75 Szentségben és Igazságban járjunk előtte,
minden napunkon.
76 Te pedig, gyermek, a magasságos prófétájának hívattatól,
mert az Úr előtt készíted az ő útját.
77 És az üdvösség ismeretét adod az ő népének, a vétkeik elengedésére.
78 Könyörülő Istenünk irgalmáért,
amellyel meglátogat minket a napkelet a magasságból.
79 hogy megjelenjen azoknak, akik a Sötétségben
és a halál árnyékában ülnek,
hogy lábainkat a béke útjára vezesse.”
80 A gyermek pedig erősödött és növekedett szellemben, és a pusztában volt mind a napig, amelyen megmutatta magát Izraelnek.

Share Button