Lukács 10

1 Azután másik hetven[kettőt]t is felmutatott az Úr és elküldte őket kettesével az arca előtt minden városba és minden helyre, ahová csak igyekezett ő. 2 Ezt mondta nekik: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba. 3 Eredjetek: Lám elküldelek titeket, mint juhokat farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut; és az úton senkit se köszöntsetek. 5 Ha valamelyik házba bementek, mondjátok: Békét ennek a háznak! 6 És ha ott van a béke fia, akkor a ti békétek rajta marad; ha nem, akkor rátok tér vissza. 7 Ugyanabban a házban maradjatok és azt egyétek, s igyátok, amit ők adnak. Mert méltó a munkás a jutalmára. Ne járjatok házról házra. 8 És ha valamelyik városba mentek és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit odaraknak nektek. 9 Gyógyítsátok meg a betegeket ott és mondjátok nekik: Elközelített az Isten Országa! 10 Ha bementek valamelyik városba és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcákra és mondjátok: 11 Még a port is lerázzuk lábunkról, ami ránk tapadt a városotokból, hanem tudjátok meg, elközelített az Isten Országa. 12 Mondom nektek: még Szodomának is tűrhetőbb lesz sorsa azon a napon, mint azé a városé.”
13 „Jaj neked Korazin! Jaj neked Betszaida! Mert, ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna ezek a jelek, amelyek benned lettek, már régen zsákban és hamuban ülve átértelmezték volna mindent. 14 Hanem Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz sora az ítéletkor, mint nektek. 15 És te Kafarnaum, amely az égig magasztaltattál, az alvilágig fogsz süllyedni.
16 A titeket hallgató, engem hallgat, és aki titeket elvet, engem vet el; aki pedig engem elvet azt veti el, aki engem küldött.”
17 Visszatérve pedig a hetven [kettő], örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is alárendelődtek nekünk a te nevedre.” 18 Ő ezt mondta: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19 Lám, adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon lépkedjetek és az ellenség minden erején, hogy semmi se árthasson nektek. 20 Hanem annak ne örüljetek, hogy alárendelődnek nektek a szellemek, hanem annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az Égben.”
21 Abban az órában örvendezett a Szent Szellemben és mondta: „Hálát adok neked, Atyám, Ég és Föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és feltártad a kisdedeknek. Igen, Atyám, mert ez előtted így tetszett neked! 22 Átadott nekem mindent az én Atyám, és senki sem ismeri ki a Fiú, csak az Atya és ki az Atya, csak a Fiú, és akinek ezt fel kívánja tárni.”
23 Ekkor a tanítványokhoz fordult, ezt mondta nekik: „Boldogok a szemek, amik látják, amit ti láttok! 24 Mert mondom nektek, hogy sok próféta és fejedelem akarta látni, amiket ti láthattok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
25 Előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, ezt mondva: „Tanító, mit tegyek, hogy az öröklétben örökös legyek?” 26 Ő ezt mondta neki: „A Törvényben, hogy van megírva? Felolvasod? 27 Az így felelt: „Szeresd az Uradat, Istenedet, egész szívedből, egész lelkedből, egész erődből, és egész elmédből és felebarátodat, mint tenmagadat!” 28 Ezt mondta neki: „Helyesen feleltél, tegyél is így és élni fogsz!” 29 Az pedig igazolni kívánván magát, így szólt: „De ki az én felebarátom?”
30 Jézus odavetve így szólt: „Egy ember megy át Jeruzsálemből Jerikóba, de rablók kezébe esik, akik kifosztják, megverik és félholtan ott hagyják. 31 Történetesen arra ment egy pap is azon az úton, aki meglátva elmellőzte. 32 Hasonlóan egy levita is, amikor arra ment meglátva elmellőzte. 33 Egy szamaritánus pedig az úton menve, meglátván megkönyörült rajta. 34 Odamenve bekötözte a sebeit, olajat és bort öntve azokra, felhelyezte a saját jószágára, s elvezette egy fogadóba és a gondját viselte. 35 Másnap reggel, elmenőben két dénárt adott a fogadósnak, mondva: „Viseld gondját és amivel többet költesz rá, amikor erre jövök, megadom.” 36 E három közül, mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezére esett?” 37 Ez azt mondta: „Aki irgalmas volt vele.” Jézus ezt mondta neki: „Menj és tégy így!”
38 Az útjukon haladván, pedig betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt. 39 Ennek volt egy Mária nevű húga, aki az Úr lábainál ülve hallgatta az ő igéit. 40 Márta pedig a sok szolgálatban csak úgy forgolódott. Előállva ezt mondta: „Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom egyedül hagy engem a szolgálatban. Szólj hát neki, hogy segítsen nekem!” 41 Az Úr pedig ezt felelte neki: „Márta, Márta, sok mindenre gondolsz és sokért nyugtalankodsz, 42 azonban egy a szükséges: Mária a jobb részt választotta, amit nem vesznek el tőle soha.”

Share Button