Lukács 12

1 Közben tízezres tömeg gyűlt össze, úgyhogy csaknem letaposták egymást, ő pedig a tanítványaihoz kezdett el szólni: „Először is, óvakodjatok a farizeusok kovászától, ami képmutatás. 2 Nincs olyan elrejtett, ami meg ne nyilvánulna és oly titok, ami ismertté ne válna. 3 Ezért tehát, amit a Sötétben mondtok, a Fényben fog hallatszani, és amit a szobákban beszéltek el, a háztetőkről fogják hirdetni.
4 Mondom nektek, barátaimnak, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de azután többet már nem tehetnek. 5 Megmondom, hogy kitől féljetek: attól féljetek, aki miután megöl, hatalma van arra, hogy az alvilágba vessen titeket. 6 Nemde öt verebet vehettek két fillérért? Mégis, egyről sem feledkezik meg az Isten közülük. 7 Hanem nektek még a fejetek hajszálai is meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébbel értek fel.
8 Mondom pedig nektek, mind ki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja az Isten hírnökei előtt. 9 Aki pedig megtagad az emberek előtt, az meg lesz tagadva az Isten hírnökei előtt.
10 És mind ki valamit is szól az Emberfia ellen, elhagyható neki, azonban, aki a Szent Szellemet káromolja, annak nem hagyatik el.
11 Amikor pedig a zsinagógákba vonszolnak benneteket, a fejedelmek és hatalmasok elé, ne aggódjatok, hogy mit mondtok vagy mint védekeztek; 12 mert a Szent Szellem megtanít benneteket abban az órában, hogy mit szóljatok.”
13 Mondta pedig neki, egy a tömegből: „Tanító, mond meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14 Ő ezt mondta neki: „Ember, ki állított engem felétek, hogy ítélő és osztó legyek?” 15 Mondta pedig nekik: „Lássatok és őrizkedjetek minden telhetetlenségtől, mert senkinek sem a fölös által van az élete, nem a vagyon adja.”
16 És egy példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek jóltermő földje volt. 17 Tehát magában így okoskodott: Mit tegyek, hisz nincs hová gyűjtenem a sok termést? 18 És mondta: Ezt teszem, csűreimet lebontom és nagyobbakat építek és abba gyűjtöm minden gabonámat és javamat. 19 És ezt mondom a lelkemnek: Lélek, sok javat bírsz, sok esztendőre eltéve; pihenj, egyél, igyál, gyönyörködj! 20 Az Isten azonban ezt mondta neki: Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket készítettél, kiéi lesznek? 21 Ilyenek a maguk számára kincsgyűjtők, akik nem az Istenben gazdagok.”
22 A tanítványainak ezt mondta: „Ezért mondom nektek, ne aggódjatok a lelketek felől, mit igyatok, sem a testetek felől, hogy mibe öltözzetek. 23 Mert a lélek több, mint az étel és a test öltözete. 24 Vegyétek észre a hollókat, nem vetnek sem nem aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, és az Isten táplálja őket; mennyivel értékesebbek vagytok ti a szárnyasoknál. 25 Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával életkorát, akár csak egy arasszal is megnövelheti? 26 Ha tehát a legcsekélyebb felől sem tehettek, miért aggódtok a többiért? 27 Vegyétek észre a mezők liliomait, mint nőnek, sem nem fonnak, sem nem szőnek, de mondom nektek, Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltöztetve, amint ezek közül akár egy is. 28 Ha pedig a füvet, ami ma még a mezőn van s holnap a kemencébe vetik, így ruházza az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! 29 Ne kérdezzétek, mit együnk vagy mit igyunk, ne kételkedjetek! 30 Mert mindezeket a világ nemzetei kérdezik, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az Ő Országát, ezek pedig mind meglesznek nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az Országot.
33 Adjátok el tulajdonaitokat és adakozzatok, szerezzetek magatoknak, oly erszényeket, amik el nem avulnak, kifogyhatatlan kincseket az égben, ahol tolvaj nem kezdi ki, moly nem emészti. 34 Mert hol a kincsetek, ott a szívetek.
35 Legyen derekatok felövezve, és lámpásaitok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik az urukat várják, mikor érkezik a menyegzőről; hogy amint megjön ajtót nyissanak neki. 37 Boldogok azok a rabszolgák, akiket az uruk virrasztva talál, bizony mondom nektek, felövezve magát, asztalhoz ülteti őket és eljőve szolgál nekik. 38 És ha a második őrváltáskor jön meg, vagy ha a harmadikkor és így találja őket, boldogok lesznek azok. 39 Ezt pedig ismerjétek meg: mert ha a házigazda tudná, mikor érkezik a tolvaj, nem hagyná, hogy a házára törjön. 40 Ti is legyetek készen, mert nem tudjátok, hogy mely órában érkezik az Emberfia.”
41 Péter mondta neki: „Uram, Nekünk mondod ezt a példázatot, avagy mindenkinek?” 42 Az Úr ezt mondta: „Ki az okos és hű házvezető, akit a háza gondviselőjévé állított az Úr, hogy időben kiadja a gabonát. 43 Boldog az a rabszolga, akit az ura ilyen munkában talál megjőve. 44 Igazán mondom nektek, hogy minden java állítja őt. 45 Ha pedig a rabszolga így szólna szívében: Késik az uram érkezése, verni kezdi a szolgákat és a szolgálólányokat és enni, inni és részegeskedni kezd. 46 Megjön annak a rabszolgának az ura, amelyik napon nem is várta, az órában, amit nem ismer, kettévágja és a hitetlenek sorsára juttatja.
47 De amelyik rabszolga, aki ismeri az ura akaratát és nem készült el vagy tett annak az akarata szerint, nagy lesz a verése. 48 Aki pedig nem ismerte, és verésre méltókat tett, kevésbé verik el. Mind kinek sokat adtak, sokat kérnek tőle; és akire sokat bíztak, attól többet kívánnak.
49 Tüzet jöttem vetni a földre, és mennyire akarom, hogy már égjen is. 50 Bemerítéssel kell nekem bemerítődnöm, és hogy szorongok, míg be nem teljesedik. 51 Gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak a földnek, dehogy, sőt, mondom nektek, inkább meghasonlást! 52 Mert most öten lesznek egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen. 53 Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apával; anya a lányával és lány az anyjával; anyós a menyével és meny az anyósával.”
54 De mondta a sokadalomnak is: „Mikor látjátok, hogy nyugatról felhő jön, rögtön ezt mondjátok: eső jön és így lesz. 55 És amikor a déli szél fúj, ezt mondjátok: hőség jön és úgy lesz. 56 Képmutatók! Az ég és a föld arcát megtudjátok ítélni, de ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?
57 És mi dolog az, hogy magatok felől nem tudtok igazságosan ítélni? 58 Mert amint az ellenségeddel a fejedelmek elé mégy, az úton menve igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy aztán téged vigyen a bíró színe elé és a bíró, pedig átadjon a börtönőrnek, az meg a tömlöcbe vessen téged. 59 Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg meg nem adsz mindent az utolsó fillérig!”

Share Button