Lukács 14

1 Történt, hogy amikor a farizeusok egyik vezetőjének házába ment kenyeret enni, azok megfigyelték őt. 2 És lám, egy vízkóros ember került elé. 3 Jézus pedig ezt mondta felelve a törvénytudóknak és farizeusoknak: „Szabad-e Szombaton gyógyítani vagy nem?” 4 Azok meg hallgattak. Ő pedig fogta őt és meggyógyította és elbocsátotta. 5 És ezt mondta nekik: „Vajon, ha valamelyiketeknek a fia vagy az ökre a forrásmedencébe beleesik, nem húzza-e ki azonnal akár Szombatnapon is?” 6 És nem feleltek neki ez ellen semmit.
7 Ezt a példázatot mondta a meghívottaknak, amikor észlelte, hogyan váltogatják az első helyeket. Így szólt: 8 „Mikor meghívott vagy valamelyik menyegzőre, ne ülj az első helyre, mert talán egy nálad tiszteletreméltóbb is meg van hívva. 9 És eljön az, ki mind téged, mind őt meghívott és az mondja: Add ennek a helyet! És akkor szégyenben fogsz az utolsó helyre ülni. 10 Hanem, amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön a téged meghívó, ezt mondja: Barátom! Lépj fel föntebb! Akkor dicsőséged lesz az asztaltársaid előtt. 11 Mert mind ki felmagasztalja önmagát, megaláztatik, s ki megalázza magát, felmagasztaltatik!”
12 Mondta pedig az őt meghívónak is: „Mikor ebédet vagy vacsorát tartasz, ne szólj barátaidnak, se testvéreidnek, se rokonaidnak, sem pedig gazdag szomszédaidnak, nehogy visszahívjanak téged és viszonozzák. 13 Hanem amikor lakomát tartasz, hívd a szegényeket, sántákat, bénákat, vakokat. 14 És majd boldog leszel, mert nem tudják visszaadni neked, mert majd visszaadják neked az igazak feltámadásakor.”
15 Amikor hallotta ezt valamelyik asztaltárs, ezt mondta: „Boldog, aki az Isten Országában eszik kenyeret!”
16 Ő ezt mondta: „Egy ember nagy vacsorát készített és sokakat meghívott. 17 Elküldte rabszolgáját a meghívottakhoz a vacsora óráján: Jöjjetek, mert már készen van. 18 És elkezdett mind mentegetőzni. Az első ezt mondta neki: Szántót vásároltam és ki kell mennem látnom azt; kérlek, ments ki engem! 19 A másik mondta: Öt iga ökröt vásároltam és megyek azokat vizsgálni; kérlek, ments ki engem. 20 Megint másik mondja: Most nősültem, ezért nem mehetek. 21 Mikor hazament a rabszolga, s megvitte a hírt urának. A gazda ekkor megharagudott és mondta a rabszolgájának: Eredj ki rögvest a város utcáira és tereire és a szegényeket, bé-nákat, sántákat, vakokat hozd be ide. 22 És mondta a rabszolga: Uram, meglett, amit parancsoltál, de van még hely. 23 Ezt mondta az úr a rabszolgájának: Eredj az utakhoz és a sövényekhez és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljen a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy senki a meghívott férfiak közül meg nem ízleli a vacsorámat.”
25 Nagy sokadalom ment vele együtt és megfordulva ezt mondta azoknak: 26 „Ha hozzám jön valaki és nem gyűlöli apját, anyját, asszonyát, gyermekeit, testvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet a tanítványom. 27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és utánam jön, nem lehet a tanítványom.
28 Mert valaki közületek tornyot akar építeni, nemde leül előbb és kiszámítja a költséget, van-e elég a befejezésre? 29 Nehogy amikor már alapot rakott, de nem lett ereje befejezni, elkezdje mind, ki látja gúnyolni, 30 ezt mondva: Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt ereje bevégezni. 31 Vagy valamelyik uralkodó, mikor elmegy, hogy megütközzék a másik uralkodóval, nem tanácskozik-e előbb leülve, hogy mehet-e tízezerrel az ellen, aki húszezerrel jön ellene? 32 Mert inkább, még mikor az távol van, követeket küld és a béke felől kérdez. 33 Ilyenképpen, mind ki nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
34 Jó a só, de ha a só megízetlenűl, mivel sózzák meg? 35 Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas. Akinek füle van hallani, hallja meg.

Share Button