Lukács 15 görög-magyar

 

1 Ἦσαν δὲ αὐτῷ ἐγγίζοντες πάντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ.

1 Minden vámos és vétkes hozzá érkezett, hogy hallgassák őt.

2 καὶ διεγόγγυζον οἵ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς λέγοντες ὅτι Οὗτος ἁμαρτωλοὺς προσδέχεται καὶ συνεσθίει αὐτοῖς.

2 És zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván, hogy ez vétkeseket fogad magához és együtt étkezik velük.

3 εἶπεν δὲ πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγων

3 Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:

4 Τίς ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα καὶ ἀπολέσας ἐξ αὐτῶν ἓν οὐ καταλείπει τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ἀπολωλὸς ἕως εὕρῃ αὐτό;

4 „Melyik ember az közületek, aki, ha száz juha van és egyet elveszít azok közül, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában és megy az elveszett egyet megkeresni?

5 καὶ εὑρὼν ἐπιτίθησιν ἐπὶ τοὺς ὤμους αὐτοῦ χαίρων,

5 Megtalálva, pedig felveszi a vállára és örül.

6 καὶ ἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον συνκαλεῖ τοὺς φίλους καὶ τοὺς γείτονας, λέγων αὐτοῖς Συνχάρητέ μοι ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός.

6 Hazamenve pedig összehívja barátait és a szomszédait, mondván nekik. Örüljetek velem, mert meglett az elveszett bárány!

7 λέγω ὑμῖν ὅτι οὕτως χαρὰ ἐν τῷ οὐρανῷ ἔσται ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι ἢ ἐπὶ ἐνενήκοντα ἐννέα δικαίοις οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσιν μετανοίας.

7 Mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz az Égben egy átelmélkedő vétkesért, mintsem a kilencvenkilenc igaz felett, akiknek nincs szükségük az átelmélkedésre.”

8 Ἢ τίς γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα, ἐὰν ἀπολέσῃ δραχμὴν μίαν, οὐχὶ ἅπτει λύχνον καὶ σαροῖ τὴν οἰκίαν καὶ ζητεῖ ἐπιμελῶς ἕως οὗ εὕρῃ;

8 „Avagy: Valamely asszonynak tíz drachmája van és egy drachmát elveszít, nem gyújt-e gyertyát és sepri ki a házat és nem keresi-e gondosan, míg meg nem leli?

9 καὶ εὑροῦσα συνκαλεῖ τὰς φίλας καὶ γείτονας λέγουσα Συνχάρητέ μοι ὅτι εὗρον τὴν δραχμὴν ἣν ἀπώλεσα.

9 És meglelve összehívja barátnőit és szomszédasszonyait mondva: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett drachmát!

10 οὕτως, λέγω ὑμῖν, γίνεται χαρὰ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι.

10 Mondom nektek, ilyen öröm lesz az Isten hírnökei előtt a teljesen átelmélkedő vétkes!”

11 Εἶπεν δέ Ἄνθρωπός τις εἶχεν δύο υἱούς.

11 Mondta pedig: „Valamely embernek volt két fia,

12 καὶ εἶπεν ὁ νεώτερος αὐτῶν τῷ πατρί Πάτερ, δός μοι τὸ ἐπιβάλλον μέρος τῆς οὐσίας· ὁ δὲ διεῖλεν αὐτοῖς τὸν βίον.

12 Az ifjabbik ezt mondta az apjának: Apám, add nekem a rám eső részt a vagyonból. Az pedig felosztotta a megélhetését nekik.

13 καὶ μετ᾽ οὐ πολλὰς ἡμέρας συναγαγὼν πάντα ὁ νεώτερος υἱὸς ἀπεδήμησεν εἰς χώραν μακράν, καὶ ἐκεῖ διεσκόρπισεν τὴν οὐσίαν αὐτοῦ ζῶν ἀσώτως.

13 Nem sok nappal később, mindenét összegyűjtötte az ifjabb fiú és messzi vidékre költözött, minden vagyonát szétszórta, menthetetlenül élve.

14 δαπανήσαντος δὲ αὐτοῦ πάντα ἐγένετο λιμὸς ἰσχυρὰ κατὰ τὴν χώραν ἐκείνην, καὶ αὐτὸς ἤρξατο ὑστερεῖσθαι.

14 Miután mindenét elköltötte erős ínség támadt és hiányt kezdett szenvedni.

15 καὶ πορευθεὶς ἐκολλήθη ἑνὶ τῶν πολιτῶν τῆς χώρας ἐκείνης, καὶ ἔπεμψεν αὐτὸν εἰς τοὺς ἀγροὺς αὐτοῦ βόσκειν χοίρους·

15 Ekkor elment elszegődve annak a vidéknek az egyik polgárához és az elküldte őt a mezejére a disznóit őrizni.

16 καὶ ἐπεθύμει χορτασθῆναι ἐκ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοῖροι, καὶ οὐδεὶς ἐδίδου αὐτῷ.

16 Ő pedig jóllakott volna akár a disznók moslékával is, de senki sem adott neki.

17 εἰς ἑαυτὸν δὲ ἐλθὼν ἔφη Πόσοι μίσθιοι τοῦ πατρός μου περισσεύονται ἄρτων, ἐγὼ δὲ λιμῷ ὧδε ἀπόλλυμαι·

17 Ekkor magába szállt és mondta: Apám béresei, hogy bővelkednek a kenyérben én meg ínségben halok meg.

18 ἀναστὰς πορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ ἐρῶ αὐτῷ Πάτερ, ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐνώπιόν σου,

18 Fölkelvén elmegyek az apámhoz és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az Ég és te előtted.

19 οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου· ποίησόν με ὡς ἕνα τῶν μισθίων σου.

19 Nem vagyok méltó, hogy a fiadnak neveztessek, tegyél meg engem egynek a béreseid közül.

20 Καὶ ἀναστὰς ἦλθεν πρὸς τὸν πατέρα ἑαυτοῦ. ἔτι δὲ αὐτοῦ μακρὰν ἀπέχοντος εἶδεν αὐτὸν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἐσπλαγχνίσθη καὶ δραμὼν ἐπέπεσεν ἐπὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ κατεφίλησεν αὐτόν.

20 És felkelve elment az apjához. Amikor még távol volt, meglátta őt az apja, megkönyörült rajta és odafutva a nyakába esett és csókolgatta.

21 εἶπεν δὲ ὁ υἱὸς αὐτῷ Πάτερ, ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐνώπιόν σου, οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου [· ποίησόν με ὡς ἕνα τῶν μισθίων σου].

21 Ezt mondta neki a fia: Apám, vétkeztem az Ég és te előtted; nem vagyok hát méltó, hogy a fiadnak neveztessek.

22 εἶπεν δὲ ὁ πατὴρ πρὸς τοὺς δούλους αὐτοῦ Ταχὺ ἐξενέγκατε στολὴν τὴν πρώτην καὶ ἐνδύσατε αὐτόν, καὶ δότε δακτύλιον εἰς τὴν χεῖρα αὐτοῦ καὶ ὑποδήματα εἰς τοὺς πόδας,

22 Az apa pedig ezt mondta a rabszolgáinak: Gyorsan, hozzátok a legelsőbb ruhát és öltöztessétek fel őt, ujjaira adjatok gyűrűt és sarút a lábaira,

23 καὶ φέρετε τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν, θύσατε καὶ φαγόντες εὐφρανθῶμεν,

23 és hozzátok a hizlalt borjút, főzzétek meg, együnk és vigadjunk!

24 ὅτι οὗτος ὁ υἱός μου νεκρὸς ἦν καὶ ἀνέζησεν, ἦν ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη. Καὶ ἤρξαντο εὐφραίνεσθαι.

24 Mert az én fiam halott volt, de előkerült, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.

25 ἦν δὲ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ πρεσβύτερος ἐν ἀγρῷ· καὶ ὡς ἐρχόμενος ἤγγισεν τῇ οἰκίᾳ, ἤκουσεν συμφωνίας καὶ χορῶν,

25 Az idősebbik fia a mezőn volt. Mikor hazajött, közeledve a házhoz, hallja a zenét és a táncot.

26 καὶ προσκαλεσάμενος ἕνα τῶν παίδων ἐπυνθάνετο τί ἂν εἴη ταῦτα·

26 Odahívva egyet a fiúcskák közül, megérdeklődte, hogy mi történt.

27 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ ὅτι Ὁ ἀδελφός σου ἥκει, καὶ ἔθυσεν ὁ πατήρ σου τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν, ὅτι ὑγιαίνοντα αὐτὸν ἀπέλαβεν.

27 Az pedig ezt mondta neki: A testvéred van itt, és apád levágta a hízott borjút, mert egészségben kapta vissza őt.

28 ὠργίσθη δὲ καὶ οὐκ ἤθελεν εἰσελθεῖν. ὁ δὲ πατὴρ αὐτοῦ ἐξελθὼν παρεκάλει αὐτόν.

28 Az megharagudott és nem akart bemenni. Az apja viszont kiment és kérlelte őt.

29 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν τῷ πατρὶ αὐτοῦ Ἰδοὺ τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι καὶ οὐδέποτε ἐντολήν σου παρῆλθον, καὶ ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας ἔριφον ἵνα μετὰ τῶν φίλων μου εὐφρανθῶ·

29 Ő pedig apjának felelve ezt mondta: Lám, mennyi esztendeje vetem alá magamat neked, soha egy parancsodat át nem léptem és sohasem adtál egy kecskegidát sem, hogy barátaimmal vigadjak!

30 ὅτε δὲ ὁ υἱός σου οὗτος ὁ καταφαγών σου τὸν βίον μετὰ πορνῶν ἦλθεν, ἔθυσας αὐτῷ τὸν σιτευτὸν μόσχον.

30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal etette fel a megélhetést, te levágattad neki a hízott borjút.

31 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ Τέκνον, σὺ πάντοτε μετ᾽ ἐμοῦ εἶ, καὶ πάντα τὰ ἐμὰ σά ἐστιν·

31 Az pedig ezt mondta neki: Gyermekem, te mindenkor velem vagy és mindenem a tiéd,

32 εὐφρανθῆναι δὲ καὶ χαρῆναι ἔδει, ὅτι ὁ ἀδελφός σου οὗτος νεκρὸς ἦν καὶ ἔζησεν, καὶ ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη.

32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy a testvéred halott volt, de él, elveszett, de meglett.”

 

Share Button