Lukács 15

1 Minden vámos és vétkes hozzá érkezett, hogy hallgassák őt. 2 És zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván, hogy ez vétkeseket fogad magához és együtt étkezik velük. 3 Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik: 4 „Melyik ember az közületek, aki, ha száz juha van és egyet elveszít azok közül, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában és megy az elveszett egyet megkeresni? 5 Megtalálva, pedig felveszi a vállára és örül. 6 Hazamenve pedig összehívja barátait és a szomszédait, mondván nekik. Örüljetek velem, mert meglett az elveszett bárány! 7 Mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz az Égben egy átelmélkedő vétkesért, mintsem a kilencvenkilenc igaz felett, akiknek nincs szükségük az átelmélkedésre.”
8 „Avagy: Valamely asszonynak tíz drachmája van és egy drachmát elveszít, nem gyújt-e gyertyát és sepri ki a házat és nem keresi-e gondosan, míg meg nem leli? 9 És meglelve összehívja barátnőit és szomszédasszonyait mondva: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett drachmát! 10 Mondom nektek, ilyen öröm lesz az Isten hírnökei előtt a teljesen átelmélkedő vétkes!”
11 Mondta pedig: „Valamely embernek volt két fia, 12 Az ifjabbik ezt mondta az apjának: Apám, add nekem a rám eső részt a vagyonból. Az pedig felosztotta a megélhetését nekik. 13 Nem sok nappal később, mindenét összegyűjtötte az ifjabb fiú és messzi vidékre költözött, minden vagyonát szétszórta, menthetetlenül élve. 14 Miután mindenét elköltötte erős ínség támadt és hiányt kezdett szenvedni. 15 Ekkor elment elszegődve annak a vidéknek az egyik polgárához és az elküldte őt a mezejére a disznóit őrizni. 16 Ő pedig jóllakott volna akár a disznók moslékával is, de senki sem adott neki. 17 Ekkor magába szállt és mondta: Apám béresei, hogy bővelkednek a kenyérben én meg ínségben halok meg. 18 Fölkelvén elmegyek az apámhoz és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az Ég és te előtted. 19 Nem vagyok méltó, hogy a fiadnak neveztessek, tegyél meg engem egynek a béreseid közül. 20 És felkelve elment az apjához. Amikor még távol volt, meglátta őt az apja, megkönyörült rajta és odafutva a nyakába esett és csókolgatta. 21 Ezt mondta neki a fia: Apám, vétkeztem az Ég és te előtted; nem vagyok hát méltó, hogy a fiadnak neveztessek. 22 Az apa pedig ezt mondta a rabszolgáinak: Gyorsan, hozzátok a legelsőbb ruhát és öltöztessétek fel őt, ujjaira adjatok gyűrűt és sarút a lábaira, 23 és hozzátok a hizlalt borjút, főzzétek meg, együnk és vigadjunk! 24 Mert az én fiam halott volt, de előkerült, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. 25 Az idősebbik fia a mezőn volt. Mikor hazajött, közeledve a házhoz, hallja a zenét és a táncot. 26 Odahívva egyet a fiúcskák közül, megérdeklődte, hogy mi történt. 27 Az pedig ezt mondta neki: A testvéred van itt, és apád levágta a hízott borjút, mert egészségben kapta vissza őt. 28 Az megharagudott és nem akart bemenni. Az apja viszont kiment és kérlelte őt. 29 Ő pedig apjának felelve ezt mondta: Lám, mennyi esztendeje vetem alá magamat neked, soha egy parancsodat át nem léptem és sohasem adtál egy kecskegidát sem, hogy barátaimmal vigadjak! 30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal etette fel a megélhetést, te levágattad neki a hízott borjút. 31 Az pedig ezt mondta neki: Gyermekem, te mindenkor velem vagy és mindenem a tiéd, 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy a testvéred halott volt, de él, elveszett, de meglett.”

Share Button