Lukács 16

1 Az tanítványainak, pedig ezt mondta: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy háznagya. Az bevádoltatott nála, hogy szétszórja a vagyonát. 2 Hívatta, tehát és mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot háznagyságodról, mert nem lehetsz már háznagy. 3 A háznagy így szólt magában: Mit tegyek? Mert az uram elveszi tőlem a háznagyságot. Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. 4 Tudom már, mit tegyek, amikor kiállítanak a háznagyságból, hogy befogadjanak a házaikba. 5 És odahívatta az urának minden adósát. Az elsőnek ezt mondta: Mennyivel tartozol az uramnak? 6 Az pedig mondta: Száz korsó olajjal. Mondta neki: Vedd az írásodat és leülve gyorsan írj ötvenet. 7 Majd egy másiknak mondta: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig mondta: Száz mérő búzával. És mondta annak: Fogd az írásodat és leülvén írj gyorsan nyolcvanat. 8 És megdicsérte az úr a hamis háznagyot, mert okosan tett: Mert ennek a létnek a fiai okosabbak a Fény fiainál a maguk nemzetségében. 9 Én is mondom nektek, tegyetek szert barátokra a hamis mammonból, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékba.
10 Aki hű a kevésben, a sokban is hű, és aki a kevésben hamis, az a sokban is hamis. 11 Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűek, ki bízná rátok az igazit? 12 És, ha a másén nem bizonyultatok hűnek, a tieteket ki adná nektek?
13 Egy cseléd sem végezhet két úrnál szolgálatot, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és mammonnak.”
14 Hallották ezt a farizeusok, akik fölöttébb szerették az ezüstöt és kigúnyolták. 15 Ezt mondta nekik: „Ti vagytok, akik az emberek előtt igaznak tettetitek magatokat, de az Isten ismeri a ti szíveteket. Mert, ami az emberek között magasztos, az az Isten előtt utálatos.
16 A Törvény és a próféták Jánosig voltak, akkortól az Isten Országának örömhíre hirdettetik. És mindenki erővel tör oda. 17 Könnyebb pedig az égnek és a földnek elmúlnia, mint, hogy a Törvényből egy vessző is elvesszen.
18 Mind, aki eloldozza az asszonyát és mást vesz el, házasságot tör, és aki férfitól elbocsátott asszonyt vesz el, házasságot tör.”
19 „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözködött napokon keresztül lakomázva. 20 Volt egy Lázár nevű koldus, aki a kapuja elé volt vetve, tele fekélyekkel, 21 és kívánt volna jóllakni a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, hanem csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22 Történt, hogy meghalt a koldus és a hírnökök által Ábrahám kebelére vitték; de meghalt a gazdag is és eltemették. 23 És alvilágban felemelte a szemeit kínokban gyötrődve és messziről látta Ábrahámot és Lázárt az ő kebelén. 24 És kiáltva ezt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küld el Lázárt, hogy ujjai hegyét bemártva a vízbe, hűsítse le a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban! 25 Ábrahám ezt mondta: Gyermekem, emlékezz, hogy te életedben elvetted javaidat, hasonlóképpen Lázár is a bajait, most ez vigasztalódik. Te pedig gyötretel. 26 Mindeközben közted és közöttünk nagy szakadék fekszik, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, nem tehetik, sem azok, onnét hozzánk nem jöhetnek. 27 De az mondta: Akkor, hát arra kérlek téged, Atyám, hogy küld el őt az apám házához. 28 Mert van öt testvérem, hogy tanúságot tegyen nekik, arról, hogy ide ne jussanak ők is. 29 Ábrahám így szólt: Van nekik Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra! 30 Az pedig mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, ha a halottak közül jár valaki náluk, átértelmeznek mindent! 31 De az ezt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgattak, annak sem fognak hinni, aki a halálból kelt fel.”

Share Button