Lukács 17

1 A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Elkerülhetetlen, hogy botrányok ne jöjjenek, de jaj annak, aki által jön. 2 Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, hogysem egyet is e kicsinyek közül megbotránkoztasson. 3 Vigyázzatok magatokra!”
Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg őt, ha átgondolja, hagyd el neki. 4 De, ha egy nap hétszer vétkezik ellened és megtér hozzád hétszer, mondván: Átgondoltam! Hagyd el neki.”
5 És mondták az apostolok az Úrnak: „Növeld a hitünket!” 6 Az Úr így szólt: „Ha annyi hitetek lenne, mint ennek a mustármagnak, azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől és ültessél a tengerbe! Az hallgatna rátok.
7 Ki az közületek, akinek ha egy rabszolgája van és az szánt vagy legeltet, amikor az a mezőről megjön, ezt mondja neki: Jöjj hamar és ülj le! 8 Nem azt mondja inkább: Készíts vacsorát és felöltözve szolgálj nekem, amíg én eszem és iszom, azután egyél és igyál te. 9 Talán megköszöni annak a rabszolgának, hogy megtette a parancsát? 10 Eképpen ti is, mikor mindent megtettetek, amit nektek parancsoltak, ezt mondjátok: Haszontalan rabszolgák voltunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk.”
11 És lett, amikor Jeruzsálem felé ment, átment Szamaria és Galilea határvidékén.
12 Amikor egy faluba ért, megállt előtte tíz leprás férfi, távol megállva. 13 És hangosan szóltak: „Jézus, elöljáró, könyörülj rajtunk!” 14 Ezt látván, így szólt: „Mennyetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És odaértükben, meg is tisztultak. 15 Egy közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult és nagy hangon dicsérte az Istent. 16 És az ő lábainál arcára esve hálálkodott neki; Szamariabeli volt. 17 Jézus pedig felelve, így szólt: „Nemde tíz lett megtisztítva? De a kilenc hol van? 18 Nem találtattak visszafordulni, hogy Istennek dicsőséget adjanak, csak a másholszületett?” 19 És mondta: „Kelj fel és menj, a hited mentett meg téged.”
20 Amikor megkérdezték a farizeusok, hogy mikor érkezik el az Isten Országa, így felelt nekik: „Nem jön az Isten Országa láthatólag. 21 Nem mondható: Itt van! vagy: ’Ott van!’, mert lám, az Isten Országa bennetek van!”
22 A tanítványainak ezt mondta: „Jönnek majd napok, mikor látni kívánnátok egyet az Emberfia napjai közül, de nem láthattok. 23 És mondják majd nektek. Íme, itt van! és Íme, ott van!, de ne menjetek el és ne fussatok oda! 24 Mert amint a villámló villámlás az ég egyik szélétől a másik széléig fénylik, úgy jön el az Emberfia is. 25 Azonban annak előtte, még sokat kell szenvednie és megvetésben Részesülnie ettől a nemzedéktől. 26 Amiként Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé beszállt a bárkába és jött az özönvíz és minden odalett. 28 Hasonlóan történt Lót napjaiban is. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. 29 De amelyik napon kijött Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és mindenki elveszett. 30 Ekként lesz az Emberfia megjelenésének napján is. 31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz és a holmija a házában, ne menjen le felvenni azokat; hasonlóan, aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza hátra. 32 Emlékezzetek Lót asszonyára! 33 Ha valaki keresi lelkének megtartását, elveszíti azt; aki pedig azt elveszíti, megeleveníti azt. 34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek az ágyban, az egyik felvétetik, de a másik el lesz hagyva. 35 Két asszony őröl majd akkor, az egyik felvétetik, a másik el lesz hagyva. 36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik el lesz hagyva.” 37 És mondták neki felelve: „Hol Uram!” Ő pedig mondta: „Ahol a test, oda gyűlnek a dögkeselyűk.”

Share Button