Lukács 18

1 Mondott pedig nekik egy példázatot, hogy szükséges mindenkor imádkozni, mégpedig fáradhatatlanul. 2 Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte és az embert nem becsülő. 3 Volt abban a városban egy özvegy, aki elment hozzá, így szólva: Adj nekem igazat ellenfelemmel szemben. 4 Az egy ideig nem akarta, de ezt mondta magában: Ugyan Istentől nem félek, az embert nem becsülöm, 5 mivel azonban ez az özvegy terhemre van igazat adok neki, hogy ne járjon ide, gyötörve engem.” 6 Az Úr ezt mondta: „Hallottátok, hogy mit mondott ez az igaztalan bíró? 7 Az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottaiért, akik hozzá kiáltanak éjjel és nappal, még ha hosszantűrő is? 8 Mondom nektek, hogy igazságot tesz hamar, Csakhogy az Emberfia eljőve, talál-e hitet a földön?”
9 Mondott egy példázatot azokról, akik meg voltak győződve maguk felől, hogy igazak és megvetették a többit: 10 „Két ember ment fel a Templomba, egy farizeus és egy vámos. 11 A farizeus, odaállván, így imádkozott: Isten! Hálát adok neked, mert nem vagyok olyan, mint a többi ember, rablók, hamisak, házasságtörők, vagy mint ez a vámos. 12 Egy héten kétszer is böjtölök, és tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámos pedig, távolabb megállva, még a szemeit sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve, így szólt: Isten! Irgalmazz nekem vétkesnek! 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment a házába, inkább, mint amaz, mert mind ki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
15 Vittek hozzá csecsemőket, hogy megérintse őket; a tanítványok, azonban ezt látván, rájuk szóltak. 16 Jézus azonban, odahívva őket, így szólt: „Hagyjátok hozzám jönni a gyermekeket, ne tiltsátok, mert az ilyeneké az Isten Országa. 17 Bizony mondom nektek, aki nem fogadja úgy az Isten Országát, mint gyermek, nem megy be abba!”
18 És egy elöljáró megkérdezte őt: „Jó tanító! Mit tévő legyek, hogy az öröklétet örökölhessem?” 19 Jézus így szólt neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten! 20 A parancsokat tudod: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”. 21 Az ezt mondta: „Mindezeket ifjúságom óta megőriztem.” 22 Jézus, ezeket hallva, mondta: „Még egy valami hiányzik benned, add el minden vagyonod és add a szegényeknek, és kincseket fogsz bírni az Égben és gyere kövess engem.” 23 Az pedig ezeket hallván, elszomorodott. Mert hogy nagyon gazdag volt.
24 Amikor látta Jézus, [hogy szomorú lett] így szólt: „A vagyonnal rendelkezők, milyen kelletlenül mennek be az Isten Országába. 25 Mert könnyebb egy tevének a tű fokán átmenni, mint sem a gazdagnak az Isten Országába bemenni!” 26 Akik hallották, így szóltak: „Akkor ki menekülhet meg?” 27 Ő ezt mondta: „Ami lehetetlen az embernek, lehetséges az Istennek.”
28 Péter így szólt: „Lám, mi mindent elhagytunk és követtünk téged.” 29 Ő ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyja házát vagy asszonyát vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit az Isten Országáért, 30 aki ne kapná meg a többszörösét ebben az időben és az eljövendő létben az öröklétet.”
31 Magához vette a tizenkettőt, mondván nekik: „Lám, felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden, amit a próféták írtak meg az Emberfiáról. 32 Mert a nemzeteknek adják át és kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik. 33 És megkorbácsolva megölik, de harmadnapon feltámad.” 34 De ők semmit sem értettek meg ebből a beszédből, el voltak fedve azok előttük és nem ismerték az igéket.
35 Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, valami vak ült az út mellett, kéregetve. 36 Hallván azonban a mellette menő sokaságot, érdeklődött, hogy mi van itt? 37 Hírül adták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. 38 Ez kiáltott, szólván: „Dávid fia Jézus, könyörülj rajtam!”. 39 De az elől menők rászóltak, hogy hallgasson, de az csak még hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 40 Megállt Jézus és megparancsolta, hogy vezessék hozzá őt; Mikor odaérkezett, megkérdezte őt: 41 „Mit akarsz, hogy tegyek neked?” Az pedig mondta: „Uram, hogy lássak!” 42 És mondta neki Jézus: „Láss! A hited megmentett téged!” 43 Rögtön megjött a látása és követte őt, dicsőítve az Istent és mind a nép látván, dicsérte az Istent.
19

s bemenve átment Jerikón. 2 Volt ott egy Zakeusnak nevezett férfi, aki gazdag fővámos volt. 3 Ő kereste a lehetőségét, hogy megláthassa Jézust, de nem volt képes a nagy tömeg miatt és mert kis termetű volt. 4 És, hogy láthassa őt, előrefutva, fellépett egy szikomorfára, mert arra kellett elmennie. 5 Amint arra a helyre ért, feltekintve így szólt hozzá Jézus: „Zakeus, lépj le onnan sietve! Mert ma a te házadban kell maradnom!” 6 Az sietve lelépett onnan és örömmel fogadta be őt. 7 De zúgolódtak mind, akik látták ezt, mondván, hogy vétkező férfihoz ment be feloldódni. 8 Zakeus pedig előállva így szólt az Úrhoz: „A vagyonom felét, Uram, a koldusoknak adom és ha valamiket rágalmazással szereztem, négyszeresen megadom.” 9 Jézus ezt mondta neki: „Ma lett ennek a háznak a megszabadulása, mivelhogy ő is Ábrahám fia! 10 Mert az Emberfia megkeresni és megtartani jött az elveszettet.”
11 Az ezeket hallgatóknak, pedig hozzátett még egy példázatot, mert közel lévén Jeruzsálemhez, azt gondolták, hogy hamar meg szándékozik mutatkozni az Isten Országa. 12 Így szólt tehát: „Egy nemes ember elment messzi vidékre, hogy uradalmat szerezzen magának és visszatérjen. 13 Magához hívatta tíz rabszolgáját, tíz mínát adott nekik és ezt mondta: Ügyködjetek, amíg megjövök. 14 A honfitársai azonban gyűlölték és utána küldtek véneket, így szólva: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjon felettünk. 15 Történt pedig, hogy az uradalom megvétele után, amikor visszajött, hívta a rabszolgáit, akiknek az ezüstöt adta, hogy megismerje, mit ügyködtek össze. 16 Ott lett az első és mondta: Uram, mínád tíz mínát jövedelmezett. 17 Mondta neki: Jól van, jó rabszolga; Mivel a kevésben hűnek bizonyultál, legyen hatalmad tíz város fölött. 18 Jött a másik szólva: Mínád, Uram, öt mínát tesz. 19 Ennek azt mondta: Legyél öt város fölött. 20 Jött egy másik is, szólva: Uram, lásd itt a mínád, egy kendőben volt elfektetve. 21 Mert félek tőled, mivel rideg ember vagy, elragadod, amit nem te tettél le és learatod, amit nem te szórtál el. 22 Így szólt neki: A szád által ítéllek el téged, gonosz rabszolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, elragadom, amit nem ültettem és learatom, amit nem vetettem el. 23 Miért nem adtad az ezüstömet a pénzváltó asztalra, hogy mire megjövök, kamatot hozzon? 24 És az ott állóknak ezt mondta: Vegyétek el tőle a mínát és adjátok annak, akinél tíz mína van. 25 De mondták neki: Uram, tíz mínája van. 26 Mondom nektek, akinek van, annak még adatik, attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van! 27 Sőt, ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, vezessétek ide és vágjátok le előttem!”

28 Ezeket mondta elől menve Jeruzsálembe.
29 Történt pedig, hogy amikor Betfagéhoz közeledett és Betániához, az Olajfák hegyének nevezett hegyhez, elküldött két tanítványt, 30 szólván: „Eredjetek az átellenben levő faluhoz, amelybe bemenve leltek egy megkötözött csikót, melyet ember sohasem ült meg és eloldozva vezessétek ide. 31 Ha valaki kérdezne titeket, miért oldjátok el, mondjátok azt, az Úrnak van szüksége rá.” 32 Elmenve pedig a küldöttek mindent úgy találtak, ahogy mondta. 33 Eloldva pedig azt a csikót, ezt mondták annak urai: „Miért oldjátok el a csikót?” 34 Ezt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége.” 35 És Jézushoz vezették azt és köntöseiket a csikóra vetve, Jézust ráhelyezték. 36 Felsőruháikat pedig mentükben az útra terítették. 37 Amikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, tanítványainak zöme örvendezve, nagy hanggal dicsérni kezdte az Istent, mind a látott csodákért, 38 így szólván:
„Áldott a Fejedelem,
Aki az Úr nevében jön!
Békesség az Égben
És dicsőség a magasságban!”
39 A sokaságból némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, fedd meg a tanítványaidat!” 40 Így felelt nekik: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
41 És a Város közelébe érve, siratta azt. 42 Így szólt: Bár felismerted volna, legalább ezen a napon a békességhez való dolgokat! De most elrejtezett a szemeid elől. 43 Mert jönnek majd napok rád, amikor ellenségeid falaidhoz vetődnek és körbekerítve téged, mindenfelől szorongatnak, 44 és földre taszítanak téged és gyermekeidet benned; és követ kövön nem hagynak majd benned, mivel nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”
45 És a Templomba bemenve, kezdte kivetni a vásározókat. 46 Így szólva: „ Meg van írva:
Az én házam, az imádság háza,
Ti pedig rablók barlangjává tettétek!”
47 És minden nap a Templomban tanított. A farizeusok, az írástudók és a nép elöljárói keresték, hogy elveszejthessék, 48 és nem lelték mitévők legyenek, mert az egész nép, őt hallgatva, rajta csüngött.

Share Button