Lukács 19 görög-magyar

 

1 Καὶ εἰσελθὼν διήρχετο τὴν Ἰερειχώ.

1 És bemenve átment Jerikón.

2 Καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ὀνόματι καλούμενος Ζακχαῖος, καὶ αὐτὸς ἦν ἀρχιτελώνης καὶ αὐτὸς πλούσιος·

2 Volt ott egy Zakeusnak nevezett férfi, aki gazdag fővámos volt.

3 καὶ ἐζήτει ἰδεῖν τὸν Ἰησοῦν τίς ἐστιν, καὶ οὐκ ἠδύνατο ἀπὸ τοῦ ὄχλου ὅτι τῇ ἡλικίᾳ μικρὸς ἦν.

3 Ő kereste a lehetőségét, hogy megláthassa Jézust, de nem volt képes a nagy tömeg miatt és mert kis termetű volt.

4 καὶ προδραμὼν εἰς τὸ ἔμπροσθεν ἀνέβη ἐπὶ συκομορέαν ἵνα ἴδῃ αὐτόν, ὅτι ἐκείνης ἤμελλεν διέρχεσθαι.

4 És, hogy láthassa őt, előrefutva, fellépett egy szikomorfára, mert arra kellett elmennie.

5 καὶ ὡς ἦλθεν ἐπὶ τὸν τόπον, ἀναβλέψας [ὁ] Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν Ζακχαῖε, σπεύσας κατάβηθι, σήμερον γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ σου δεῖ με μεῖναι.

5 Amint arra a helyre ért, feltekintve így szólt hozzá Jézus: „Zakeus, lépj le onnan sietve! Mert ma a te házadban kell maradnom!”

6 καὶ σπεύσας κατέβη, καὶ ὑπεδέξατο αὐτὸν χαίρων.

6 Az sietve lelépett onnan és örömmel fogadta be őt.

7 καὶ ἰδόντες πάντες διεγόγγυζον λέγοντες ὅτι Παρὰ ἁμαρτωλῷ ἀνδρὶ εἰσῆλθεν καταλῦσαι.

7 De zúgolódtak mind, akik látták ezt, mondván, hogy vétkező férfihoz ment be feloldódni.

8 σταθεὶς δὲ Ζακχαῖος εἶπεν πρὸς τὸν κύριον Ἰδοὺ τὰ ἡμίσιά μου τῶν ὑπαρχόντων, κύριε, [τοῖς] πτωχοῖς δίδωμι, καὶ εἴ τινός τι ἐσυκοφάντησα ἀποδίδωμι τετραπλοῦν.

8 Zakeus pedig előállva így szólt az Úrhoz: „A vagyonom felét, Uram, a koldusoknak adom és ha valamiket rágalmazással szereztem, négyszeresen megadom.”

9 εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν [ὁ] Ἰησοῦς ὅτι Σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Ἀβραάμ [ἐστιν]·

9 Jézus ezt mondta neki: „Ma lett ennek a háznak a megszabadulása, mivelhogy ő is Ábrahám fia!

10 ἦλθεν γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ζητῆσαι καὶ σῶσαι τὸ ἀπολωλός.

10 Mert az Emberfia megkeresni és megtartani jött az elveszettet.”

11 Ἀκουόντων δὲ αὐτῶν ταῦτα προσθεὶς εἶπεν παραβολὴν διὰ τὸ ἐγγὺς εἶναι Ἰερουσαλὴμ αὐτὸν καὶ δοκεῖν αὐτοὺς ὅτι παραχρῆμα μέλλει ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἀναφαίνεσθαι·

11 Az ezeket hallgatóknak, pedig hozzátett még egy példázatot, mert közel lévén Jeruzsálemhez, azt gondolták, hogy hamar meg szándékozik mutatkozni az Isten Országa.

12 εἶπεν οὖν Ἄνθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν καὶ ὑποστρέψαι.

12 Így szólt tehát: „Egy nemes ember elment messzi vidékre, hogy uradalmat szerezzen magának és visszatérjen.

13 καλέσας δὲ δέκα δούλους ἑαυτοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς δέκα μνᾶς καὶ εἶπεν πρὸς αὐτοὺς πραγματεύσασθαι ἐν ᾧ ἔρχομαι.

13 Magához hívatta tíz rabszolgáját, tíz mínát adott nekik és ezt mondta: Ügyködjetek, amíg megjövök.

14 Οἱ δὲ πολῖται αὐτοῦ ἐμίσουν αὐτόν, καὶ ἀπέστειλαν πρεσβείαν ὀπίσω αὐτοῦ λέγοντες Οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ᾽ ἡμᾶς.

14 A honfitársai azonban gyűlölték és utána küldtek véneket, így szólva: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjon felettünk.

15 Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἐπανελθεῖν αὐτὸν λαβόντα τὴν βασιλείαν καὶ εἶπεν φωνηθῆναι αὐτῷ τοὺς δούλους τούτους οἷς δεδώκει τὸ ἀργύριον, ἵνα γνοῖ τί διεπραγματεύσαντο.

15 Történt pedig, hogy az uradalom megvétele után, amikor visszajött, hívta a rabszolgáit, akiknek az ezüstöt adta, hogy megismerje, mit ügyködtek össze.

16 παρεγένετο δὲ ὁ πρῶτος λέγων Κύριε, ἡ μνᾶ σου δέκα προσηργάσατο μνᾶς.

16 Ott lett az első és mondta: Uram, mínád tíz mínát jövedelmezett.

17 καὶ εἶπεν αὐτῷ Εὖγε, ἀγαθὲ δοῦλε, ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου, ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων.

17 Mondta neki: Jól van, jó rabszolga; Mivel a kevésben hűnek bizonyultál, legyen hatalmad tíz város fölött.

18 καὶ ἦλθεν ὁ δεύτερος λέγων Ἡ μνᾶ σου, κύριε, ἐποίησεν πέντε μνᾶς.

18 Jött a másik szólva: Mínád, Uram, öt mínát tesz.

19 εἶπεν δὲ καὶ τούτῳ Καὶ σὺ ἐπάνω γίνου πέντε πόλεων.

19 Ennek azt mondta: Legyél öt város fölött.

20 καὶ ὁ ἕτερος ἦλθεν λέγων Κύριε, ἰδοὺ ἡ μνᾶ σου ἣν εἶχον ἀποκειμένην ἐν σουδαρίῳ·

20 Jött egy másik is, szólva: Uram, lásd itt a mínád, egy kendőben volt elfektetve.

21 ἐφοβούμην γάρ σε ὅτι ἄνθρωπος αὐστηρὸς εἶ, αἴρεις ὃ οὐκ ἔθηκας καὶ θερίζεις ὃ οὐκ ἔσπειρας.

21 Mert félek tőled, mivel rideg ember vagy, elragadod, amit nem te tettél le és learatod, amit nem te szórtál el.

22 λέγει αὐτῷ Ἐκ τοῦ στόματός σου κρίνω σε, πονηρὲ δοῦλε· ᾔδεις ὅτι ἐγὼ ἄνθρωπος αὐστηρός εἰμι, αἴρων ὃ οὐκ ἔθηκα καὶ θερίζων ὃ οὐκ ἔσπειρα;

22 Így szólt neki: A szád által ítéllek el téged, gonosz rabszolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, elragadom, amit nem ültettem és learatom, amit nem vetettem el.

23 καὶ διὰ τί οὐκ ἔδωκάς μου τὸ ἀργύριον ἐπὶ τράπεζαν; κἀγὼ ἐλθὼν σὺν τόκῳ ἂν αὐτὸ ἔπραξα.

23 Miért nem adtad az ezüstömet a pénzváltó asztalra, hogy mire megjövök, kamatot hozzon?

24 καὶ τοῖς παρεστῶσιν εἶπεν Ἄρατε ἀπ᾽ αὐτοῦ τὴν μνᾶν καὶ δότε τῷ τὰς δέκα μνᾶς ἔχοντι·

24 És az ott állóknak ezt mondta: Vegyétek el tőle a mínát és adjátok annak, akinél tíz mína van.

25 – καὶ εἶπαν αὐτῷ Κύριε, ἔχει δέκα μνᾶς· –

25 De mondták neki: Uram, tíz mínája van.

26 λέγω ὑμῖν ὅτι παντὶ τῷ ἔχοντι δοθήσεται, ἀπὸ δὲ τοῦ μὴ ἔχοντος καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται.

26 Mondom nektek, akinek van, annak még adatik, attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van!

27 Πλὴν τοὺς ἐχθρούς μου τούτους τοὺς μὴ θελήσαντάς με βασιλεῦσαι ἐπ᾽ αὐτοὺς ἀγάγετε ὧδε καὶ κατασφάξατε αὐτοὺς ἔμπροσθέν μου.

27 Sőt, ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, vezessétek ide és vágjátok le előttem!”

28 Καὶ εἰπὼν ταῦτα ἐπορεύετο ἔμπροσθεν ἀναβαίνων εἰς Ἰεροσόλυμα.

28 Ezeket mondta elől menve Jeruzsálembe.

29 Καὶ ἐγένετο ὡς ἤγγισεν εἰς Βηθφαγὴ καὶ Βηθανιὰ πρὸς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον Ἐλαιῶν, ἀπέστειλεν δύο τῶν μαθητῶν

29 Történt pedig, hogy amikor Betfagéhoz közeledett és Betániához, az Olajfák hegyének nevezett hegyhez, elküldött két tanítványt,

30 λέγων Ὑπάγετε εἰς τὴν κατέναντι κώμην, ἐν ᾗ εἰσπορευόμενοι εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον, ἐφ᾽ ὃν οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἐκάθισεν, καὶ λύσαντες αὐτὸν ἀγάγετε.

30 szólván: „Eredjetek az átellenben levő faluhoz, amelybe bemenve leltek egy megkötözött csikót, melyet ember sohasem ült meg és eloldozva vezessétek ide.

31 καὶ ἐάν τις ὑμᾶς ἐρωτᾷ Διὰ τί λύετε; οὕτως ἐρεῖτε ὅτι Ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει.

31 Ha valaki kérdezne titeket, miért oldjátok el, mondjátok azt, az Úrnak van szüksége rá.”

32 ἀπελθόντες δὲ οἱ ἀπεσταλμένοι εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς.

32 Elmenve pedig a küldöttek mindent úgy találtak, ahogy mondta.

33 λυόντων δὲ αὐτῶν τὸν πῶλον εἶπαν οἱ κύριοι αὐτοῦ πρὸς αὐτούς Τί λύετε τὸν πῶλον;

33 Eloldva pedig azt a csikót, ezt mondták annak urai: „Miért oldjátok el a csikót?”

34 οἱ δὲ εἶπαν ὅτι Ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει.

34 Ezt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége.”

35 καὶ ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἐπιρίψαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια ἐπὶ τὸν πῶλον ἐπεβίβασαν τὸν Ἰησοῦν·

35 És Jézushoz vezették azt és köntöseiket a csikóra vetve, Jézust ráhelyezték.

36 πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια ἑαυτῶν ἐν τῇ ὁδῷ.

36 Felsőruháikat pedig mentükben az útra terítették.

37 ἐγγίζοντος δὲ αὐτοῦ ἤδη πρὸς τῇ καταβάσει τοῦ Ὄρους τῶν Ἐλαιῶν ἤρξαντο ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίροντες αἰνεῖν τὸν θεὸν φωνῇ μεγάλῃ περὶ πασῶν ὧν εἶδον δυνάμεων,

37 Amikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, tanítványainak zöme örvendezve, nagy hanggal dicsérni kezdte az Istent, mind a látott csodákért,

38 λέγοντες Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος, ὁ βασιλεύς, ἐν ὀνόματι Κυρίου· ἐν οὐρανῷ εἰρήνη καὶ δόξα ἐν ὑψίστοις.

38 így szólván: „Áldott a Fejedelem, Aki az Úr nevében jön! Békesség az Égben És dicsőség a magasságban!”

39 Καί τινες τῶν Φαρισαίων ἀπὸ τοῦ ὄχλου εἶπαν πρὸς αὐτόν Διδάσκαλε, ἐπιτίμησον τοῖς μαθηταῖς σου.

39 A sokaságból némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, fedd meg a tanítványaidat!”

40 καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν Λέγω ὑμῖν, ἐὰν οὗτοι σιωπήσουσιν, οἱ λίθοι κράξουσιν.

40 Így felelt nekik: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

41 Καὶ ὡς ἤγγισεν, ἰδὼν τὴν πόλιν ἔκλαυσεν ἐπ᾽ αὐτήν,

41 És a Város közelébe érve, siratta azt.

42 λέγων ὅτι Εἰ ἔγνως ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ καὶ σὺ τὰ πρὸς εἰρήνην– νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ ὀφθαλμῶν σου.

42 Így szólt: Bár felismerted volna, legalább ezen a napon a békességhez való dolgokat! De most elrejtezett a szemeid elől.

43 ὅτι ἥξουσιν ἡμέραι ἐπὶ σὲ καὶ παρεμβαλοῦσιν οἱ ἐχθροί σου χάρακά σοι καὶ περικυκλώσουσίν σε καὶ συνέξουσίν σε πάντοθεν,

43 Mert jönnek majd napok rád, amikor ellenségeid falaidhoz vetődnek és körbekerítve téged, mindenfelől szorongatnak,

44 καὶ ἐδαφιοῦσίν σε καὶ τὰ τέκνα σου ἐν σοί, καὶ οὐκ ἀφήσουσιν λίθον ἐπὶ λίθον ἐν σοί, ἀνθ᾽ ὧν οὐκ ἔγνως τὸν καιρὸν τῆς ἐπισκοπῆς σου.

44 és földre taszítanak téged és gyermekeidet benned; és követ kövön nem hagynak majd benned, mivel nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

45 Καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸ ἱερὸν ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας,

45 És a Templomba bemenve, kezdte kivetni a vásározókat.

46 λέγων αὐτοῖς Γέγραπται Καὶ ἔσται ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ἐποιήσατε σπήλαιον λῃστῶν.

46 Így szólva: „ Meg van írva: Az én házam, az imádság háza, Ti pedig rablók barlangjává tettétek!

47 Καὶ ἦν διδάσκων τὸ καθ᾽ ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ· οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς ἐζήτουν αὐτὸν ἀπολέσαι καὶ οἱ πρῶτοι τοῦ λαοῦ,

47 És minden nap a Templomban tanított. A farizeusok, az írástudók és a nép elöljárói keresték, hogy elveszejthessék,

48 καὶ οὐχ ηὕρισκον τὸ τί ποιήσωσιν, ὁ λαὸς γὰρ ἅπας ἐξεκρέμετο αὐτοῦ ἀκούων.

48 és nem lelték mitévők legyenek, mert az egész nép, őt hallgatva, rajta csüngött.

 

Share Button