Lukács 2

1 És lett azokban a napokban, hogy Augustus Cézártól parancs jött, hogy mind az egész lakott világ összeirattassék. 2 Ez az összeírás először Quirinius, Szíria helytartójának idejében volt. 3 Ezért mindenki a maga városába ment, hogy összeirattassék. 4 Fölment József is Galilea Názáret nevű városából, Júdeába, Dávid városába, ami Betlehemnek neveztetik, mivel Dávid házából és hazájából származott, 5 hogy beirattassék Máriával együtt, akit eljegyzett, és aki várandós volt. 6 És lett, hogy amikor ott voltak, beteltek a szülésének napjai. 7 És megszülte a fiát, az elsőszülöttet, bepólyálta és jászolba helyezte, mert nem volt nekik helyük a fogadóban.
8 És kinn a mezőn pásztorok voltak azon a vidéken, és éjszaka a nyájuk mellett őrködtek. 9 És lám, az Úr hírnöke odajött és az Úr dicsősége körülvette őket; és nagy félelembe estek. 10 A hírnök pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Mert lám, nagy örömöt hirdetek nektek, mely az egész népnek az öröme lesz. 11 Mert megszületett ma nektek a Szabadító, aki a Felkent Úr, Dávid városában. 12 És ez a jel nektek: egy magzatot találtok bepólyálva a jászolban feküdni.” 13 És tüstént a hírnökkel együtt lett az Égi seregek teljessége dicsérve az Istent, így szólva:
14 „Dicsőség a magasságban Istennek,
és béke a földön
a jóakaratú embereknek!”
15 És történt, hogy amikor a hírnökök elmentek tőlük az Égbe, ezt beszélték egymás között a pásztorok: „Menjünk Betlehembe és lássuk ezt a valóra vált beszédet, amit az Úr megismertetett velünk.” 16 Elmentek ezért sietősen és megtalálták Máriát és Józsefet, és a magzatot a jászolban fekve. 17 Ezt látván, elbeszélték a nekik mondott beszédet eme gyermek felől. 18 És mind, akik ezt hallották, elcsodálkoztak ezeken, amiket a pásztorok mondtak. 19 Mária pedig megjegyezte e beszédeket és szívében megtanácskozta. 20 A pásztorok pedig visszatértek dicsőítve és dicsérve az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, amint nekik elbeszélték.
21 Amikor betelt a nyolcadik nap körülmetélték őt, és Jézusnak hívták a nevét, amint a hírnök nevezte őt, még mielőtt az anyja méhében megfogant volna.
22 Amikor pedig betöltettek Mária tisztulásának napjai Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe az Úrnak bemutatni. 23 Amint az Úr törvényében az meg volt írva: Minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívattassék. 24 És hogy áldozatot adjanak, amint az Úr törvénye mondja: Egy pár gerlicét vagy két galambfiat.
25 És lám, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek Simeon volt a neve, és ez az ember igaz és jámbor volt, várta Izrael megmenekülését és a Szent Szellem volt rajta. 26 És feltáratott neki a Szent Szellem által, hogy nem lát halált, mielőtt nem látta az Úr Felkentjét. 27 És a Templomba jött a Szellemben, és amikor a gyermek Jézust bevitték a szülei, hogy őérte a Törvény szokása szerint tegyenek, 28 ő a karjaiba vette és áldotta az Istent, mondva:
29 „Oldozd el most gazdám, rabszolgádat, szavaid szerint békében;
30 mert látták szemeim az üdvösségedet,
31 amit minden nép arca elé készítettél.
32 A Fény kinyilatkoztatására a nemzeteknek,
és a te néped, Izrael dicsőségére.”
33 És az ő anyja és apja elcsodálkoztak azon, amit felőle beszéltek. 34 Megáldotta őt Simeon és mondta Máriának: „Sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel, aminek ellentmondanak; 35 és a te lelkedet is tőr járja át, hogy sok szív gondolata nyilatkozzon meg.”
36 Volt egy prófétaasszony, Anna, Áser törzséből, Fánuel lánya, aki már igen öreg volt, s hét évig élt a férjével szüzessége után. 37 Mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt. Soha sem hagyta el a Templomot, mindig böjtölt és imádkozott és könyörgött éjjel és nappal. 38 Ő is odament abban az órában és hálát adott az Istennek, és beszélt felőle mindenkinek, akik Jeruzsálemben voltak várva a megváltást.
39 Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszafordultak Galilea felé a városukba, Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, teljesedett bölcsességben és Isten kegyelme volt rajta.
41 A szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe, a Pászka ünnepre. 42 És amikor tizenkét esztendős lett, felvitték őt is az ünnep szokása szerint. 43 És a napok eltelvén, amikor visszatértek, a gyermek Jézus fennmaradt Jeruzsálemben. Nem ismerték őt a szülei; 44 hanem gondolván, hogy az utazótársaságban van, egy napi járóföldet mentek, s a rokonok, ismerősök között keresték őt. 45 És nem találván, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy megkeresni őt. 46 És lett, hogy harmadnapra megtalálták a Templomban, a tanítók között ülve, hallgatva és kérdezve őket. 47 Hanem mind megdöbbentek őt hallgatva, az értelmén és feleletein. 48 És meglátva őt meglepődtek és így szólt az anyja: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lám, apád és én is bánatban kerestünk téged.” 49 és így szólt hozzájuk: „Mi dolog, hogy kerestek engem? Nem tudjátok, hogy az Atyám dolgaiban szükséges lennem?” 50 De ők nem értették a nekik szóló beszédet. 51 És elment velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. De az anyja szívében tartotta ezeket a beszédeket. 52 És Jézus előrehaladt a bölcsességben, életkorban és kegyességben, az Isten és az emberek előtt.

Share Button