Lukács 20 görög-magyar

 

1 Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν διδάσκοντος αὐτοῦ τὸν λαὸν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ εὐαγγελιζομένου ἐπέστησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς σὺν τοῖς πρεσβυτέροις,

1 És lett egy napon, amikor tanította a népet a Templomban és az örömhírt hirdette, hogy a főpapok, az írástudók a vénekkel együtt odaálltak,

2 καὶ εἶπαν λέγοντες πρὸς αὐτόν Εἰπὸν ἡμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς, ἢ τίς ἐστιν ὁ δούς σοι τὴν ἐξουσίαν ταύτην.

2 és mondták neki: „Mond meg nekünk, mi hatalommal teszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?”

3 ἀποκριθεὶς δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς Ἐρωτήσω ὑμᾶς κἀγὼ λόγον, καὶ εἴπατέ μοι

3 Felelve pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek egy szót tőletek, mondjátok meg nekem:

4 Τὸ βάπτισμα Ἰωάνου ἐξ οὐρανοῦ ἦν ἢ ἐξ ἀνθρώπων;

4 János bemerítése, az Égből vagy az emberektől volt?”

5 οἱ δὲ συνελογίσαντο πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντες ὅτι Ἐὰν εἴπωμεν Ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ Διὰ τί οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ;

5 Azok pedig összetanakodtak maguk közt, eképpen: „Ha azt mondjuk: az Égből, ezt mondja: miért nem hittetek neki?

6 ἐὰν δὲ εἴπωμεν Ἐξ ἀνθρώπων, ὁ λαὸς ἅπας καταλιθάσει ἡμᾶς, πεπεισμένος γάρ ἐστιν Ἰωάνην προφήτην εἶναι·

6 Ha azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.”

7 καὶ ἀπεκρίθησαν μὴ εἰδέναι πόθεν.

7 Azt felelték hát, hogy nem tudják, honnan van.

8 καὶ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.

8 Jézus ezt mondta erre: „Én sem mondom meg honnan van a hatalmam ezekre a tettekre.”

9 Ἤρξατο δὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγειν τὴν παραβολὴν ταύτην Ἄνθρωπος ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν χρόνους ἱκανούς.

9 És ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta azt munkásoknak és elutazott hosszú időre.

10 καὶ καιρῷ ἀπέστειλεν πρὸς τοὺς γεωργοὺς δοῦλον, ἵνα ἀπὸ τοῦ καρποῦ τοῦ ἀμπελῶνος δώσουσιν αὐτῷ· οἱ δὲ γεωργοὶ ἐξαπέστειλαν αὐτὸν δείραντες κενόν.

10 Idővel egy rabszolgáját küldte a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből; a munkások azonban elküldték őt üresen és megnyuvasztva.

11 καὶ προσέθετο ἕτερον πέμψαι δοῦλον· οἱ δὲ κἀκεῖνον δείραντες καὶ ἀτιμάσαντες ἐξαπέστειλαν κενόν.

11 Elküldte a másik rabszolgáját is hozzájuk, de csúnyán megverték és meggyalázták azt is és elküldték üresen.

12 καὶ προσέθετο τρίτον πέμψαι· οἱ δὲ καὶ τοῦτον τραυματίσαντες ἐξέβαλον.

12 Hozzájuk küldte a harmadikat is, de ezt is megsebesítették és kidobták.

13 εἶπεν δὲ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος Τί ποιήσω; πέμψω τὸν υἱόν μου τὸν ἀγαπητόν· ἴσως τοῦτον ἐντραπήσονται.

13 Ezt mondta a szőlő Ura: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiam. Ha látják, talán megbecsülik!”

14 ἰδόντες δὲ αὐτὸν οἱ γεωργοὶ διελογίζοντο πρὸς ἀλλήλους λέγοντες Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· ἀποκτείνωμεν αὐτόν, ἵνα ἡμῶν γένηται ἡ κληρονομία·

14 Mikor meglátták őt, a munkások eképpen tanakodtak egymás közt: „Ő az örökös, megöljük őt, hogy a mienk legyen az örökség!”

15 καὶ ἐκβαλόντες αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος ἀπέκτειναν. τί οὖν ποιήσει αὐτοῖς ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος;

15 És kivetették őt a szőlőn kívülre megölve. Vajon, mit tesz velük a szőlő Ura?

16 ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργοὺς τούτους, καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις. ἀκούσαντες δὲ εἶπαν Μὴ γένοιτο.

16 Eljön és elveszejti ezeket a munkásokat és a szőlőt meg másoknak adja.” Ezt hallván így beszéltek: „Így ne legyen!”

17 ὁ δὲ ἐμβλέψας αὐτοῖς εἶπεν Τί οὖν ἐστὶν τὸ γεγραμμένον τοῦτο Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας;

17 Ő azonban rájuk nézvén, így szólt: „Tehát, mi van megírva: A kő, melyet az építők elvetettek, az lett a szegletkő?

18 πᾶς ὁ πεσὼν ἐπ᾽ ἐκεῖνον τὸν λίθον συνθλασθήσεται· ἐφ᾽ ὃν δ᾽ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν.

18 Mind, aki erre a kőre esik összezúzódik, akire pedig ráesik szétmorzsolódik.”

19 Καὶ ἐζήτησαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐπιβαλεῖν ἐπ᾽ αὐτὸν τὰς χεῖρας ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ, καὶ ἐφοβήθησαν τὸν λαόν, ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς εἶπεν τὴν παραβολὴν ταύτην.

19 És keresték őt az írástudók és a fő-papok, hogy rávethessék kezeiket az ő órájában, de féltek a néptől, mert felismerték, hogy őróluk szól a példázat.

20 Καὶ παρατηρήσαντες ἀπέστειλαν ἐνκαθέτους ὑποκρινομένους ἑαυτοὺς δικαίους εἶναι, ἵνα ἐπιλάβωνται αὐτοῦ λόγου, ὥστε παραδοῦναι αὐτὸν τῇ ἀρχῇ καὶ τῇ ἐξουσίᾳ τοῦ ἡγεμόνος.

20 Figyeltették, tehát és kémet küldtek rá, aki igaznak tetette magát, hogy ráfoghasson valami igét, amiért átadható lesz a feljebbvalóknak és a helytartó hatalmának.

21 καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν λέγοντες Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ὀρθῶς λέγεις καὶ διδάσκεις καὶ οὐ λαμβάνεις πρόσωπον, ἀλλ᾽ ἐπ᾽ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ διδάσκεις·

21 Megkérdezték hát tőle: „Tanító, tudjuk, hogy te helyesen szólsz és tanítasz és nem fogsz álarcot, hanem az igazság szerint tanítod az Isten útját:

22 ἔξεστιν ἡμᾶς Καίσαρι φόρον δοῦναι ἢ οὔ;

22 Szabad adót adni a Cézárnak vagy nem?”

23 κατανοήσας δὲ αὐτῶν τὴν πανουργίαν εἶπεν πρὸς αὐτούς

23 Ő pedig észlelvén ravaszságukat, így szólt hozzájuk:

24 Δείξατέ μοι δηνάριον· τίνος ἔχει εἰκόνα καὶ ἐπιγραφήν; οἱ δὲ εἶπαν Καίσαρος.

24 „Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Azok mondták: „A Cézáré.”

25 ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς Τοίνυν ἀπόδοτε τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ.

25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg hát a Cézárnak azt, ami a Cézáré és az Istennek, ami az Istené!”

26 καὶ οὐκ ἴσχυσαν ἐπιλαβέσθαι τοῦ ῥήματος ἐναντίον τοῦ λαοῦ, καὶ θαυμάσαντες ἐπὶ τῇ ἀποκρίσει αὐτοῦ ἐσίγησαν.

26 És nem tudták megfogni a beszédével a nép előtt. Csodálkoztak a feleletei felől és elhallgattak.

27 Προσελθόντες δέ τινες τῶν Σαδδουκαίων, οἱ λέγοντες ἀνάστασιν μὴ εἶναι, ἐπηρώτησαν αὐτὸν

27 Odamentek hozzá némely szadduceusok, akik azt mondják, hogy feltámadás nincs, megkérdezték őt,

28 λέγοντες Διδάσκαλε, Μωυσῆς ἔγραψεν ἡμῖν, ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ ἔχων γυναῖκα, καὶ οὗτος ἄτεκνος ᾖ, ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα καὶ ἐξαναστήσῃ σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ.

28 mondván: „Tanító, Mózes azt írta nekünk: ha valamelyik testvéred meghal és ennek asszonya volt, de ez gyermektelen volt, hogy vegye a testvére asszonyát és támasszon neki magot a testvérének.

29 ἑπτὰ οὖν ἀδελφοὶ ἦσαν· καὶ ὁ πρῶτος λαβὼν γυναῖκα ἀπέθανεν ἄτεκνος·

29 Volt hét testvér, az első asszonyt vett, de meghalt gyermektelenül.

30 καὶ ὁ δεύτερος

30 A második is,

31 καὶ ὁ τρίτος ἔλαβεν αὐτήν, ὡσαύτως δὲ καὶ οἱ ἑπτὰ οὐ κατέλιπον τέκνα καὶ ἀπέθανον·

31 és a harmadik is elvette azt, majd hasonlóképp mind a hét és nem hagytak gyermeket és meghaltak.

32 ὕστερον καὶ ἡ γυνὴ ἀπέθανεν.

32 Később meghalt az asszony is.

33 ἡ γυνὴ οὖν ἐν τῇ ἀναστάσει τίνος αὐτῶν γίνεται γυνή; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα.

33 Az asszony, tehát feltámadva, melyiké lesz? Mert, ugye mind a hétnek asszonya volt?”

34 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς Οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου γαμοῦσιν καὶ γαμίσκονται,

34 Ezt mondta nekik Jézus: „Ennek a létnek a fiai házasodnak és férjhez adatnak,

35 οἱ δὲ καταξιωθέντες τοῦ αἰῶνος ἐκείνου τυχεῖν καὶ τῆς ἀναστάσεως τῆς ἐκ νεκρῶν οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται·

35 Akik, pedig történetesen méltónak találtatnak arra a létre és feltámadnak a halálból, sem nem házasodnak, sem pedig férjhez nem mennek.

36 οὐδὲ γὰρ ἀποθανεῖν ἔτι δύνανται, ἰσάγγελοι γάρ εἰσιν, καὶ υἱοί εἰσιν θεοῦ τῆς ἀναστάσεως υἱοὶ ὄντες.

36 Mert meg sem halhatnak már többé, mert hasonlóak a hírnökökhöz és az Isten fiai lesznek, a feltámadás fiai.

37 ὅτι δὲ ἐγείρονται οἱ νεκροὶ καὶ Μωυσῆς ἐμήνυσεν ἐπὶ τῆς βάτου, ὡς λέγει Κύριον τὸν θεὸν Ἀβραὰμ καὶ θεὸν Ἰσαὰκ καὶ θεὸν Ἰακώβ·

37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, már Mózes is jelezte a csipkebokorról szóló részben, amint szólítja: az Urat, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.

38 θεὸς δὲ οὐκ ἔστιν νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων, πάντες γὰρ αὐτῷ ζῶσιν.

38 Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké; mert mind neki él.”

39 ἀποκριθέντες δέ τινες τῶν γραμματέων εἶπαν Διδάσκαλε, καλῶς εἶπας·

39 Némelyik írástudó pedig felelve, mondta: „Tanító, jól mondtad!”

40 οὐκέτι γὰρ ἐτόλμων ἐπερωτᾷν αὐτὸν οὐδέν.

41 Mert többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

41 Εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς Πῶς λέγουσιν τὸν χριστὸν εἶναι Δαυεὶδ υἱόν;

41 Ő ezt mondta nekik: „Miként mondják a Felkentet Dávid fiának?

42 αὐτὸς γὰρ Δαυεὶδ λέγει ἐν Βίβλῳ Ψαλμῶν Εἶπεν Κύριος τῷ κυρίῳ μου Κάθου ἐκ δεξιῶν μου

42 Mert maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Mondja az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbom felől,

43 ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου·

43 amíg nem ellenségeidet teszem, a lábaid alá zsámolyul!

44 Δαυεὶδ οὖν αὐτὸν κύριον καλεῖ, καὶ πῶς αὐτοῦ υἱός ἐστιν;

44 Dávid tehát Urának hívja őt, akkor hogy lehet a fia?”

45 Ἀκούοντος δὲ παντὸς τοῦ λαοῦ εἶπεν τοῖς μαθηταῖς

45 Az egész nép hallatára, ezt mondta a tanítványainak:

46 Προσέχετε ἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων περιπατεῖν ἐν στολαῖς καὶ φιλούντων ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις,

46 „Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, akik hosszú köntösökben akarnak járni, kedvelik a köszöntéseket a piactereken és a zsinagógákban az első helyeket elfoglalni és a lakomákon a főhelyeket.

47 οἳ κατεσθίουσιν τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσεύχονται· οὗτοι λήμψονται περισσότερον κρίμα.

47 Akik elemésztik az özvegyek házait és színleg nagyokat imádkoznak, a legsúlyosabb ítélet ezekre vár.”

 

Share Button