Lukács 22 görög-magyar

 

1 ΗΓΓΙΖΕΝ δὲ ἡ ἑορτὴ τῶν ἀζύμων ἡ λεγομένη Πάσχα.

1 közeledett a kovásztalanok ünnepe, amit Pászkának is mondanak.

2 Καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὸ πῶς ἀνέλωσιν αὐτόν, ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαόν.

2 A főpapok és az írástudók keresték, hogyan tehetnék el láb alól őt, mert féltek a néptől.

3 Εἰσῆλθεν δὲ Σατανᾶς εἰς Ἰούδαν τὸν καλούμενον Ἰσκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν δώδεκα·

3 A Sátán pedig belement az Iskariótinak nevezett Júdásba, aki a tizenkettőhöz számított.

4 καὶ ἀπελθὼν συνελάλησεν τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ στρατηγοῖς τὸ πῶς αὐτοῖς παραδῷ αὐτόν.

4 Elmenve a főpapokkal beszélt együtt és a parancsnokokkal, arról, hogy adja át őt.

5 καὶ ἐχάρησαν καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι.

5 Megörültek és összegyűjtötték a neki adandó ezüstöt.

6 καὶ ἐξωμολόγησεν, καὶ ἐζήτει εὐκαιρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν ἄτερ ὄχλου αὐτοῖς.

6 És kiegyeztek, hogy alkalmas időt keres az ő átadására, a sokaságon kívül.

7 Ἦλθεν δὲ ἡ ἡμέρα τῶν ἀζύμων, ᾗ ἔδει θύεσθαι τὸ πάσχα·

7 Eljött a kovásztalanok napja, a pászka áldozat bemutatása.

8 καὶ ἀπέστειλεν Πέτρον καὶ Ἰωάνην εἰπών Πορευθέντες ἑτοιμάσατε ἡμῖν τὸ πάσχα ἵνα φάγωμεν.

8 Elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek és készítsétek el nekünk a pászkát, hogy megehessük.”

9 οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ Ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμεν;

9 Ők ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”

10 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς Ἰδοὺ εἰσελθόντων ὑμῶν εἰς τὴν πόλιν συναντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων· ἀκολουθήσατε αὐτῷ εἰς τὴν οἰκίαν εἰς ἣν εἰσπορεύεται.

10 Ő ezt mondta: „Lám, bementek a városba össze fogtok találkozni egy vizeskorsót hordó emberrel. Legyetek a követői abba a házba, amelyikbe bemegy,

11 καὶ ἐρεῖτε τῷ οἰκοδεσπότῃ τῆς οἰκίας Λέγει σοι ὁ διδάσκαλος Ποῦ ἐστὶν τὸ κατάλυμα ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω;

11 és kérdezzétek meg a ház gazdáját: Így szól hozzád a tanító, hol van az a szállás, ahol a tanítványaimmal megeszem a pászkát?

12 κἀκεῖνος ὑμῖν δείξει ἀνάγαιον μέγα ἐστρωμένον· ἐκεῖ ἑτοιμάσατε.

12 És ő mutat nektek egy étkezésre való nagy emeleti helységet; ott készítsétek el.”

13 ἀπελθόντες δὲ εὗρον καθὼς εἰρήκει αὐτοῖς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα.

13 Elmenvén pedig, mindent úgy leltek, ahogy azt nekik mondta és elkészítették a pászkát.

14 Καὶ ὅτε ἐγένετο ἡ ὥρα, ἀνέπεσεν καὶ οἱ ἀπόστολοι σὺν αὐτῷ.

14 És mikor eljött az óra, leült az apostolokkal együtt.

15 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς Ἐπιθυμίᾳ ἐπεθύμησα τοῦτο τὸ πάσχα φαγεῖν μεθ᾽ ὑμῶν πρὸ τοῦ με παθεῖν·

15 És mondta nekik: „Vágyva vágytam veletek ezt a pászkát megenni, szenvedésem előtt.

16 λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ φάγω αὐτὸ ἕως ὅτου πληρωθῇ ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ.

16 Mert mondom nektek, nem eszem abból, amíg csak be nem teljesedik az Isten Országában.”.

17 καὶ δεξάμενος ποτήριον εὐχαριστήσας εἶπεν Λάβετε τοῦτο καὶ διαμερίσατε εἰς ἑαυτούς·

17 és fogta a kelyhet, hálát adott mondván: „vegyétek és osszátok szét magatok közt,

18 λέγω γὰρ ὑμῖν, οὐ μὴ πίω ἀπὸ τοῦ νῦν ἀπὸ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως οὗ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἔλθῃ.

18 mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól a szőlő terméséből, amíg az Isten Országa el nem jön.”

19 καὶ λαβὼν ἄρτον εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς λέγων Τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου [[τὸ ὑπὲρ ὑμῶν διδόμενον· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν.

19 És hálát adván vette a kenyeret, megtörte és nekik adva így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”

20 καὶ τὸ ποτήριον ὡσαύτως μετὰ τὸ δειπνῆσαι, λέγων Τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη ἐν τῷ αἵματί μου, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν ἐκχυννόμενον]].

20 Hasonlóképpen az ivócsészét is a vacsora után, szólván: „Ez az új szövetség kelyhe az én véremben, ami értetek ontatik ki.

21 πλὴν ἰδοὺ ἡ χεὶρ τοῦ παραδιδόντος με μετ᾽ ἐμοῦ ἐπὶ τῆς τραπέζης·

21 De lám, az engem eláruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.

22 ὅτι ὁ υἱὸς μὲν τοῦ ἀνθρώπου κατὰ τὸ ὡρισμένον πορεύεται, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι᾽ οὗ παραδίδοται.

22 Mert ugyan az Emberfia elmegy, ahogy az rendeltetett, azonban jaj annak az embernek, aki elárulja!”

23 καὶ αὐτοὶ ἤρξαντο συνζητεῖν πρὸς ἑαυτοὺς τὸ τίς ἄρα εἴη ἐξ αὐτῶν ὁ τοῦτο μέλλων πράσσειν.

23 És keresni kezdték maguk között, hogy ki lehet az, aki ezt tervezi tenni.

24 Ἐγένετο δὲ καὶ φιλονεικία ἐν αὐτοῖς, τὸ τίς αὐτῶν δοκεῖ εἶναι μείζων.

24 Történt, hogy versengés támadt közöttük, hogy ki tudható a nagyobbnak.

25 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς Οἱ βασιλεῖς τῶν ἐθνῶν κυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ ἐξουσιάζοντες αὐτῶν εὐεργέται καλοῦνται.

25 Ő ezt mondta nekik: „A nemzeteken uralkodnak a fejedelmeik és akiknek hatalmuk van, jótevőnek hívatják magukat.

26 ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως, ἀλλ᾽ ὁ μείζων ἐν ὑμῖν γινέσθω ὡς ὁ νεώτερος, καὶ ὁ ἡγούμενος ὡς ὁ διακονῶν·

26 Ti azonban ne így! Hanem, aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legifjabb és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

27 τίς γὰρ μείζων, ὁ ἀνακείμενος ἢ ὁ διακονῶν; οὐχὶ ὁ ἀνακείμενος; ἐγὼ δὲ ἐν μέσῳ ὑμῶν εἰμὶ ὡς ὁ διακονῶν.

27 Mert melyik a nagyobb, aki asztalnál fekvő vagy aki szolgál? Nemde az, aki az asztalnál fekvő!? Én pedig szolgálóként vagyok köztetek.

28 Ὑμεῖς δέ ἐστε οἱ διαμεμενηκότες μετ᾽ ἐμοῦ ἐν τοῖς πειρασμοῖς μου·

28 Ti vagytok azok, akik velem maradtok a kísértéseimben.

29 κἀγὼ διατίθεμαι ὑμῖν, καθὼς διέθετό μοι ὁ πατήρ μου βασιλείαν,

29 És én nektek adom úgy, amint én kaptam az Atyámtól, az Országot,

30 ἵνα ἔσθητε καὶ πίνητε ἐπὶ τῆς τραπέζης μου ἐν τῇ βασιλείᾳ μου, καὶ καθῆσθε ἐπὶ θρόνων τὰς δώδεκα φυλὰς κρίνοντες τοῦ Ἰσραήλ.

30 hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az Országomban és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.”

31 Σίμων Σίμων, ἰδοὺ ὁ Σατανᾶς ἐξῃτήσατο ὑμᾶς τοῦ σινιάσαι ὡς τὸν σῖτον·

31 [Az Úr pedig ezt mondta:] „Simon, Simon, lám, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

32 ἐγὼ δὲ ἐδεήθην περὶ σοῦ ἵνα μὴ ἐκλίπῃ ἡ πίστις σου· καὶ σύ ποτε ἐπιστρέψας στήρισον τοὺς ἀδελφούς σου.

32 Én azonban könyörögtem érted, hogy meg ne törjön a hited, hogy megtérvén támasza legyél testvéreidnek.”

33 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ Κύριε, μετὰ σοῦ ἕτοιμός εἰμι καὶ εἰς φυλακὴν καὶ εἰς θάνατον πορεύεσθαι.

33 Ő pedig ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok érted a tömlöcbe vagy akár a halálba is menni!”

34 ὁ δὲ εἶπεν Λέγω σοι, Πέτρε, οὐ φωνήσει σήμερον ἀλέκτωρ ἕως τρίς με ἀπαρνήσῃ εἰδέναι.

34 Ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, nem hangzik ma addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem, hogy láttál.”

35 Καὶ εἶπεν αὐτοῖς Ὅτε ἀπέστειλα ὑμᾶς ἄτερ βαλλαντίου καὶ πήρας καὶ ὑποδημάτων, μή τινος ὑστερήσατε; οἱ δὲ εἶπαν Οὐθενός.

35 És mondta nekik: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saruk nélkül, hátráltatva voltatok-e valamiben is?” Ők azt mondták: „Semmiben!”

36 εἶπεν δὲ αὐτοῖς Ἀλλὰ νῦν ὁ ἔχων βαλλάντιον ἀράτω, ὁμοίως καὶ πήραν, καὶ ὁ μὴ ἔχων πωλησάτω τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ καὶ ἀγορασάτω μάχαιραν.

36 Ezt mondta nekik: „Hanem most, akinek van erszénye, vegye elő és a tarisznyát hasonlóan, s akinek nincs adja el ruháját és vásároljon szablyát.

37 λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι τοῦτο τὸ γεγραμμένον δεῖ τελεσθῆναι ἐν ἐμοί, τό Καὶ μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη· καὶ γὰρ τὸ περὶ ἐμοῦ τέλος ἔχει.

37 Mert mondom nektek, hogy ennek az írásnak, még be kell teljesednie bennem: a törvénytelenek közé számíttatott; mert a dolgaimnak a végén vagyok.”

38 οἱ δὲ εἶπαν Κύριε, ἰδοὺ μάχαιραι ὧδε δύο. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς Ἱκανόν ἐστιν.

38 Azok pedig ezt mondták: „Urunk, lám, van két szablyánk!” Ő azonban ezt mondta nekik: „Elég!”

39 Καὶ ἐξελθὼν ἐπορεύθη κατὰ τὸ ἔθος εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν· ἠκολούθησαν δὲ αὐτῷ [καὶ] οἱ μαθηταί.

39 És szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték őt.

40 γενόμενος δὲ ἐπὶ τοῦ τόπου εἶπεν αὐτοῖς Προσεύχεσθε μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν.

40 Lévén pedig azon a helyen, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jöjjetek!”

41 καὶ αὐτὸς ἀπεσπάσθη ἀπ᾽ αὐτῶν ὡσεὶ λίθου βολήν, καὶ θεὶς τὰ γόνατα προσηύχετο

41 Aztán eltávolíttatott tőlük, mintegy kődobásnyira és térdre esve imádkozott,

42 λέγων Πάτερ, εἰ βούλει παρένεγκε τοῦτο τὸ ποτήριον ἀπ᾽ ἐμοῦ· πλὴν μὴ τὸ θέλημά μου ἀλλὰ τὸ σὸν γινέσθω.

42 szólván: „Atyám, ha gondolod, elveszed ezt a kelyhet tőlem, de ne az én akaratom, hanem a tied legyen!”

43 [[ὤφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ ἐνισχύων αὐτόν.

[43 Ekkor egy hírnököt pillantott meg, aki megerősítette őt.

44 καὶ γενόμενος ἐν ἀγωνίᾳ ἐκτενέστερον προσηύχετο· καὶ ἐγένετο ὁ ἱδρὼς αὐτοῦ ὡσεὶ θρόμβοι αἵματος καταβαίνοντες ἐπὶ τὴν γῆν.]]

44 És lévén küzdelmes, buzgó imádságban, az izzadsága olyan lett, mint a földre hulló nagy vércseppek.]

45 καὶ ἀναστὰς ἀπὸ τῆς προσευχῆς ἐλθὼν πρὸς τοὺς μαθητὰς εὗρεν κοιμωμένους αὐτοὺς ἀπὸ τῆς λύπης,

45 Amikor felkelt az imádságból, a tanítványaihoz menve a szomorúság miatti alvásban találta őket.

46 καὶ εἶπεν αὐτοῖς Τί καθεύδετε; ἀναστάντες προσεύχεσθε, ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν.

46 Ezt mondta nekik: „Mit alszotok!? Felkelve imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jöjjetek!”

47 Ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ ὄχλος, καὶ ὁ λεγόμενος Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα προήρχετο αὐτούς, καὶ ἤγγισεν τῷ Ἰησοῦ φιλῆσαι αὐτόν.

47 És amikor még beszélt, lám, egy csoportosulás jött, élén a Júdásnak nevezettel, aki egy volt a tizenkettőből, ez Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja őt.

48 Ἰησοῦς δὲ εἶπεν αὐτῷ Ἰούδα, φιλήματι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως;

48 Jézus pedig ezt mondta neki: „Júda, csókkal árulod el az Emberfiát?”

49 ἰδόντες δὲ οἱ περὶ αὐτὸν τὸ ἐσόμενον εἶπαν Κύριε, εἰ πατάξομεν ἐν μαχαίρῃ;

49 Ezt látván a körülötte levők, ezt mondták: „Urunk, odavágunk a szablyákkal!”

50 καὶ ἐπάταξεν εἷς τις ἐξ αὐτῶν τοῦ ἀρχιερέως τὸν δοῦλον καὶ ἀφεῖλεν τὸ οὖς αὐτοῦ τὸ δεξιόν.

50 Az egyik közülük pedig lesújtott a főpap rabszolgájára és lenyeste egyik fülét.

51 ἀποκριθεὶς δὲ [ὁ] Ἰησοῦς εἶπεν Ἐᾶτε ἕως τούτου· καὶ ἁψάμενος τοῦ ὠτίου ἰάσατο αὐτόν.

51 Jézus pedig felelve ezt mondta: „Elég legyen!” És annak fülét érintve, meggyógyította azt.

52 εἶπεν δὲ Ἰησοῦς πρὸς τοὺς παραγενομένους ἐπ᾽ αὐτὸν ἀρχιερεῖς καὶ στρατηγοὺς τοῦ ἱεροῦ καὶ πρεσβυτέρους Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων;

52 Jézus pedig ezt mondta azoknak, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templomi tiszteknek és a véneknek: „Úgy jöttetek ki, mint valami rablóra, szablyákkal és botokkal.

53 καθ᾽ ἡμέραν ὄντος μου μεθ᾽ ὑμῶν ἐν τῷ ἱερῷ οὐκ ἐξετείνατε τὰς χεῖρας ἐπ᾽ ἐμέ· ἀλλ᾽ αὕτη ἐστὶν ὑμῶν ἡ ὥρα καὶ ἡ ἐξουσία τοῦ σκότους.

53 Amikor mindennap veletek voltam a Templomban, nem tettétek rám a kezeiteket, de ez most a ti órátok és a Sötétség hatalma.”

54 Συλλαβόντες δὲ αὐτὸν ἤγαγον καὶ εἰσήγαγον εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἀρχιερέως· ὁ δὲ Πέτρος ἠκολούθει μακρόθεν.

54 Közrefogták őt vezetve és bevezették a főpap házába. Péter azonban követte távolról.

55 περιαψάντων δὲ πῦρ ἐν μέσῳ τῆς αὐλῆς καὶ συνκαθισάντων ἐκάθητο ὁ Πέτρος μέσος αὐτῶν.

55 Az udvarban tüzet raktak és leültek Péterrel együtt.

56 ἰδοῦσα δὲ αὐτὸν παιδίσκη τις καθήμενον πρὸς τὸ φῶς καὶ ἀτενίσασα αὐτῷ εἶπεν Καὶ οὗτος σὺν αὐτῷ ἦν·

56 És meglátva őt egy lányka, amint a fényben ült, szemügyre véve őt, ezt mondta: „Ez is azzal együtt volt!”.

57 ὁ δὲ ἠρνήσατο λέγων Οὐκ οἶδα αὐτόν, γύναι.

57 Ő pedig megtagadta, így szólván: „Nem ismerem őt, asszony!”

58 καὶ μετὰ βραχὺ ἕτερος ἰδὼν αὐτὸν ἔφη Καὶ σὺ ἐξ αὐτῶν εἶ· ὁ δὲ Πέτρος ἔφη Ἄνθρωπε, οὐκ εἰμί.

58 De egy kevéssel ezután más is látva őt, mondta: „Te is vele vagy!” Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem vagyok!”

59 καὶ διαστάσης ὡσεὶ ὥρας μιᾶς ἄλλος τις διισχυρίζετο λέγων Ἐπ᾽ ἀληθείας καὶ οὗτος μετ᾽ αὐτοῦ ἦν, καὶ γὰρ Γαλιλαῖός ἐστιν·

59 Úgy egy óra múlván, másvalaki is bizonygatta, mondván: „Igazán! Ez is vele volt, mert galileai!”

60 εἶπεν δὲ ὁ Πέτρος Ἄνθρωπε, οὐκ οἶδα ὃ λέγεις. καὶ παραχρῆμα ἔτι λαλοῦντος αὐτοῦ ἐφώνησεν ἀλέκτωρ.

60 Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit szólsz!” És rögvest megszólalt a kakas.

61 καὶ στραφεὶς ὁ κύριος ἐνέβλεψεν τῷ Πέτρῳ, καὶ ὑπεμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ ῥήματος τοῦ κυρίου ὡς εἶπεν αὐτῷ ὅτι Πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι σήμερον ἀπαρνήσῃ με τρίς.

61 Megfordult az Úr és Péterre tekintet. Péter visszaemlékezett ekkor az Úr beszédére, hogy „Mielőtt a kakas hangja szól, háromszor tagadsz meg engem.”

62 [καὶ ἐξελθὼν ἔξω ἔκλαυσεν πικρῶς.]

62 Péter elmenve, keservesen sírt.

63 Καὶ οἱ ἄνδρες οἱ συνέχοντες αὐτὸν ἐνέπαιζον αὐτῷ δέροντες,

63 Azok a férfiak, akik elfogták, gúnyolták és verték őt.

64 καὶ περικαλύψαντες αὐτὸν ἐπηρώτων λέγοντες Προφήτευσον, τίς ἐστιν ὁ παίσας σε;

64 Körbetakarták őt és kérdezgették, hogy ugyan prófétálja már meg, hogy ki ütötte arcul.

65 καὶ ἕτερα πολλὰ βλασφημοῦντες ἔλεγον εἰς αὐτόν.

65 És még sok más káromlást is mondtak neki.

66 Καὶ ὡς ἐγένετο ἡμέρα, συνήχθη τὸ πρεσβυτέριον τοῦ λαοῦ, ἀρχιερεῖς τε καὶ γραμματεῖς, καὶ ἀπήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ συνέδριον αὐτῶν,

66 És amint nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Elvezették őt a főtanácsba,

67 λέγοντες Εἰ σὺ εἶ ὁ χριστός, εἰπὸν ἡμῖν. εἶπεν δὲ αὐτοῖς Ἐὰν ὑμῖν εἴπω οὐ μὴ πιστεύσητε·

67 szólván: „Ha te vagy a Felkent, mond meg nekünk!” Ő ezt mondta nekik: „Ha mondom is nektek, nem hiszitek.

68 ἐὰν δὲ ἐρωτήσω οὐ μὴ ἀποκριθῆτε.

68 Ha pedig kérdezek, nem feleltek.

69 ἀπὸ τοῦ νῦν δὲ ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καθήμενος ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως τοῦ θεοῦ.

69 Mostantól pedig az Isten erejének jobbja felől ül az Emberfia!”

70 εἶπαν δὲ πάντες Σὺ οὖν εἶ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ; ὁ δὲ πρὸς αὐτοὺς ἔφη Ὑμεῖς λέγετε ὅτι ἐγώ εἰμι.

70 Ezt mondta mind: „Te vagy, talán az Isten Fia?” Ő így felelt nekik: „Ti mondtátok, hogy én vagyok!”

71 οἱ δὲ εἶπαν Τί ἔτι ἔχομεν μαρτυρίας χρείαν; αὐτοὶ γὰρ ἠκούσαμεν ἀπὸ τοῦ στόματος αὐτοῦ.

71 azok ezt mondták: „Mi szükség van még tanúságra? Hisz magunk hallottuk a saját szájából!”

 

Share Button