Lukács 22

1 Közeledett a kovásztalanok ünnepe, amit Pászkának is mondanak. 2 A főpapok és az írástudók keresték, hogyan tehetnék el láb alól őt, mert féltek a néptől. 3 A Sátán pedig belement az Iskariótinak nevezett Júdásba, aki a tizenkettőhöz számított. 4 Elmenve a főpapokkal beszélt együtt és a parancsnokokkal, arról, hogy adja át őt. 5 Megörültek és összegyűjtötték a neki adandó ezüstöt. 6 És kiegyeztek, hogy alkalmas időt keres az ő átadására, a sokaságon kívül.
7 Eljött a kovásztalanok napja, a pászka áldozat bemutatása. 8 Elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek és készítsétek el nekünk a pászkát, hogy megehessük.” 9 Ők ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” 10 Ő ezt mondta: „Lám, bementek a városba össze fogtok találkozni egy vizeskorsót hordó emberrel. Legyetek a követői abba a házba, amelyikbe bemegy, 11 és kérdezzétek meg a ház gazdáját: Így szól hozzád a tanító, hol van az a szállás, ahol a tanítványaimmal megeszem a pászkát? 12 És ő mutat nektek egy étkezésre való nagy emeleti helységet; ott készítsétek el.” 13 Elmenvén pedig, mindent úgy leltek, ahogy azt nekik mondta és elkészítették a pászkát.
14 És mikor eljött az óra, leült az apostolokkal együtt. 15 És mondta nekik: „Vágyva vágytam veletek ezt a pászkát megenni, szenvedésem előtt. 16 Mert mondom nektek, nem eszem abból, amíg csak be nem teljesedik az Isten Országában.”. 17 és fogta a kelyhet, hálát adott mondván: „vegyétek és osszátok szét magatok közt, 18 mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól a szőlő terméséből, amíg az Isten Országa el nem jön.” 19 És hálát adván vette a kenyeret, megtörte és nekik adva így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 20 Hasonlóképpen az ivócsészét is a vacsora után, szólván: „Ez az új szövetség kelyhe az én véremben, ami értetek ontatik ki.
21 De lám, az engem eláruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert ugyan az Emberfia elmegy, ahogy az rendeltetett, azonban jaj annak az embernek, aki elárulja!” 23 És keresni kezdték maguk között, hogy ki lehet az, aki ezt tervezi tenni.
24 Történt, hogy versengés támadt közöttük, hogy ki tudható a nagyobbnak. 25 Ő ezt mondta nekik: „A nemzeteken uralkodnak a fejedelmeik és akiknek hatalmuk van, jótevőnek hívatják magukat. 26 Ti azonban ne így! Hanem, aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legifjabb és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. 27 Mert melyik a nagyobb, aki asztalnál fekvő vagy aki szolgál? Nemde az, aki az asztalnál fekvő!? Én pedig szolgálóként vagyok köztetek.
28 Ti vagytok azok, akik velem maradtok a kísértéseimben. 29 És én nektek adom úgy, amint én kaptam az Atyámtól, az Országot, 30 hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az Országomban és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.”
31 [Az Úr pedig ezt mondta:] „Simon, Simon, lám, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32 Én azonban könyörögtem érted, hogy meg ne törjön a hited, hogy megtérvén támasza legyél testvéreidnek.” 33 Ő pedig ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok érted a tömlöcbe vagy akár a halálba is menni!” 34 Ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, nem hangzik ma addig a kakas, amíg háromszor meg nem tagadsz engem, hogy láttál.”
35 És mondta nekik: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saruk nélkül, hátráltatva voltatok-e valamiben is?” Ők azt mondták: „Semmiben!” 36 Ezt mondta nekik: „Hanem most, akinek van erszénye, vegye elő és a tarisznyát hasonlóan, s akinek nincs adja el ruháját és vásároljon szablyát. 37 Mert mondom nektek, hogy ennek az írásnak, még be kell teljesednie bennem: a törvénytelenek közé számíttatott; mert a dolgaimnak a végén vagyok.” 38 Azok pedig ezt mondták: „Urunk, lám, van két szablyánk!” Ő azonban ezt mondta nekik: „Elég!”
39 És szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték őt. 40 Lévén pedig azon a helyen, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jöjjetek!” 41 Aztán eltávolíttatott tőlük, mintegy kődobásnyira és térdre esve imádkozott, 42 szólván: „Atyám, ha gondolod, elveszed ezt a kelyhet tőlem, de ne az én akaratom, hanem a tied legyen!” [43 Ekkor egy hírnököt pillantott meg, aki megerősítette őt. 44 És lévén küzdelmes, buzgó imádságban, az izzadsága olyan lett, mint a földre hulló nagy vércseppek.] 45 Amikor felkelt az imádságból, a tanítványaihoz menve a szomorúság miatti alvásban találta őket. 46 Ezt mondta nekik: „Mit alszotok!? Felkelve imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jöjjetek!”
47 És amikor még beszélt, lám, egy csoportosulás jött, élén a Júdásnak nevezettel, aki egy volt a tizenkettőből, ez Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja őt. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: „Júda, csókkal árulod el az Emberfiát?” 49 Ezt látván a körülötte levők, ezt mondták: „Urunk, odavágunk a szablyákkal!” 50 Az egyik közülük pedig lesújtott a főpap rabszolgájára és lenyeste egyik fülét. 51 Jézus pedig felelve ezt mondta: „Elég legyen!” És annak fülét érintve, meggyógyította azt.
52 Jézus pedig ezt mondta azoknak, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templomi tiszteknek és a véneknek: „Úgy jöttetek ki, mint valami rablóra, szablyákkal és botokkal. 53 Amikor mindennap veletek voltam a Templomban, nem tettétek rám a kezeiteket, de ez most a ti órátok és a Sötétség hatalma.”
54 Közrefogták őt vezetve és bevezették a főpap házába. Péter azonban követte távolról. 55 Az udvarban tüzet raktak és leültek Péterrel együtt. 56 És meglátva őt egy lányka, amint a fényben ült, szemügyre véve őt, ezt mondta: „Ez is azzal együtt volt!”. 57 Ő pedig megtagadta, így szólván: „Nem ismerem őt, asszony!” 58 De egy kevéssel ezután más is látva őt, mondta: „Te is vele vagy!” Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem vagyok!” 59 Úgy egy óra múlván, másvalaki is bizonygatta, mondván: „Igazán! Ez is vele volt, mert galileai!” 60 Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit szólsz!” És rögvest megszólalt a kakas. 61 Megfordult az Úr és Péterre tekintet. Péter visszaemlékezett ekkor az Úr beszédére, hogy „Mielőtt a kakas hangja szól, háromszor tagadsz meg engem.” 62 Péter elmenve, keservesen sírt.
63 Azok a férfiak, akik elfogták, gúnyolták és verték őt. 64 Körbetakarták őt és kérdezgették, hogy ugyan prófétálja már meg, hogy ki ütötte arcul. 65 És még sok más káromlást is mondtak neki.
66 És amint nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Elvezették őt a főtanácsba, 67 szólván: „Ha te vagy a Felkent, mond meg nekünk!” Ő ezt mondta nekik: „Ha mondom is nektek, nem hiszitek. 68 Ha pedig kérdezek, nem feleltek. 69 Mostantól pedig az Isten erejének jobbja felől ül az Emberfia!” 70 Ezt mondta mind: „Te vagy, talán az Isten Fia?” Ő így felelt nekik: „Ti mondtátok, hogy én vagyok!” 72 azok ezt mondták: „Mi szükség van még tanúságra? Hisz magunk hallottuk a saját szájából!”

Share Button