Lukács 23

1 És felkelve az egész sokaság, elvezették Pilátushoz. 2 És vádolni kezdték őt, szólván: „Úgy találtuk, hogy eltéríti a nemzetünket és tiltja, hogy a Cézárnak megadjuk a vámot. És azt mondja magáról, hogy ő a Felkent fejedelem.” 3 Pilátus pedig őt kérdezte: „Te vagy a Júdeaiak fejedelme?” Ő ezt mondta neki válaszolva: „Te szólsz.” 4 Pilátus pedig ezt mondta a főpapoknak és a sokadalomnak: „Semmi vétket sem találtam ebben az emberben!”. 5 Azonban azok csak erősködtek, ezt mondván: „Fellázítja a népet, tanítva egész Júdeában és Galileától idáig.”
6 Pilátus pedig hallva Galilea nevét, megkérdezte, hogy ez az ember galileai-e? 7 És megismerve, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte őt Heródesnek, mivel az is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.
8 Heródes pedig, látván Jézust, nagyon megörült, mert már eléggé sok ideje akarta látni őt, mivel hallott felőle és remélte, hogy majd valami jelet is láthat tőle. 9 Elég sok beszédben kérdezte őt, de ő semmit sem felelt neki. 10 A főpapok és az írástudók heves igyekezettel vádolták őt bennállva. 11 Megvetvén őt, Heródes tisztjeivel együtt, és gúnyból világos fehér ruhába öltöztették és felküldték őt Pilátushoz. 12 Ezen a napon lettek barátai egymásnak, Pilátus és Heródes, mivel előtte ellenségesek voltak.
13 Pilátus pedig egybe hívta a főpapokat és a népet, 14 nekik mondva ezt: „Elém vezettétek ezt az embert, mint aki a népet lázítja, lám, én előttetek megvizsgálva, semmi olyan vétket nem találtam ebben az emberben, amivel vádoltátok. 15 Még Heródes sem, mert visszaküldte hozzám őt, és semmi halálra méltó dolgot nem tett. 16 Megfeddem, tehát és eloldozom.”
[17 Ünnepenként pedig eloldozott egy foglyot.]
18 De kiabálni kezdett az egész tömeg, mondva: „Vidd ezt és oldozd el Barabbást!” 19 Amely, valami lázadást csinált a városban és gyilkosságért vettettek tömlöcre. 20 Pilátus pedig ismét hozzájuk szólt, mert el akarta oldozni Jézust. 21 Azoktól, pedig felhangzott, szólván: „Kereszteld meg, kereszteld meg őt!” 22 Ő pedig harmadszor mondta nekik: „Mi rosszat tett? Semmi halálos vétket nem találtam benne!” 23 Azok, azonban nekifeküdtek nagy hanggal követelni, hogy feszítse meg. És az ő hangjuk győzedelmeskedett.
24 Pilátus, pedig úgy ítélt, hogy legyen meg az ő kérésük. 25 Eloldozta nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt a tömlöcben, akit kértek, Jézust pedig átadta az akaratuknak.
26 Amint vezették őt, megragadták a kürénébeli Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztfát, hogy hordozza Jézus után.
27 A nép nagy tömege követte őt és asszonyok, akik jajgattak és siratták őt. 28 Hozzájuk fordulva Jézus így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok miattam, hanem magatok miatt sírjatok és a gyermekeitek miatt. 29 Mert lám, érkeznek napok, amikor azt mondják: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek és az emlők, amelyek nem szoptattak! 30 Akkor elkezdik mondani, hogy hegyek: essetek ránk, és halmok: fedjetek el minket! 31 Mert ha a nedves, élőfával ezt teszik, mit tesznek majd a szárazzal?”
32 Vezettek pedig két gonosztevőt is vele együtt, hogy megöljék őket.
33 Mikor pedig elmentek arra a helyre, ami Koponyahegynek neveztetik, ott megfeszítették1 őt és a gonosztevőket, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34 [Jézus pedig így szólt: „Atyám, hagyd el nekik, mert nem tudják mit tesznek.”] Elosztván pedig, ruháira sorsot vetettek.
35 És a nép ott állt nézve. Az elöljárók, pedig csúfolódtak vele, ezt mondván: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ez Isten Felkentje, a választott.” 36 Gúnyolták őt a katonák is, akik odamenve, ecetet vittek neki. 37 Ezt mondták neki: „Ha te vagy a Júdeaiak fejedelme, mentsd meg magad!” 38 Egy felirat is volt felette:
’Ez a Júdeaiak fejedelme.’
39 A felfeszített gonosztevők közül egy káromolta őt, eképpen: „Nemde te vagy a Felkent, mentsd meg magadat és minket is!” 40 A másik így felelt neki megfeddve azt: „Te nem féled az Istent, hiszen te is egyazon ítélet alatt vagy! 41 Mi igazán, mivel mi méltó büntetését vesszük el vétkeink miatt. De ez semmi méltatlant nem gyakorolt.” 42 És mondta neki: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljön a te országod!” 43 Ő így szólt neki: „Legyen, ahogy szólsz, még ma velem leszel a Mennyországban!”
44 És már a hatodik óra volt, és sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 45 A Nap megfogyatkozott, a Szentély kárpitja pedig kettéhasadt középen. 46 És Jézus, nagy hangot hangozván, ezt mondta: „Atyám! A kezedbe teszem a szellemem! Ezt mondva kilehelte szellemét.
47 A százados, látván, hogy mi történt, dicsőítette az Istent, mondván: „Ez az ember valóban igaz volt!” 48 És mind az együtt levő sokadalom, ami ezeket látni ment oda, látva a történteket, a mellét verte és megtért.
49 Az ő ismerősei pedig mind ott álltak messzebb és az asszonyok, akik követték őt Galileától fogva.
50 Volt egy férfi, József nevű, a tanács tagja, nemes és igaz férfiú. 51 Ő volt az aki nem értett egyet a többiek tanácsával és gyakorlatával, Arimatea városából jött, Júdeából, aki várta az Isten Országát. 52 Ez Pilátushoz ment és elkérte Jézus testét. 53 És levéve azt, gyolcsba göngyölte be és egy sziklába vágott síboltba tették őt, ahol még nem feküdt senki sem. 54 Ez volt az előkészület napja és előfénylett már a Szombat.
55 Végig követték őt az asszonyok, akik együtt jártak vele Galileában, megnézték a sírboltot is és azt is, hogyan helyezték el az ő testét. 56 Visszatérve, pedig készítettek fűszereket és kenetet. Szom-baton viszont nyugalomban voltak, a parancsolat szerint.

Share Button