Lukács 24

1 Szombat elsején, a hajnal mélyén, a síremlékhez mentek elhozva az előkészített fűszereket. 2 A síremlék kövét, pedig elgördítve találták. 3 Bementek, de nem találták az Úr Jézus testét. 4 És ők zavarban voltak ezek miatt, de lám, két férfi állt melléjük ragyogó ruhában. 5 Ők pedig rémületükben az arcukat a földre hajtották és azok ezt mondták nekik: „Mit keresitek az élőt, a holtak között? 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek, mint beszélt nektek, még Galileában lévén! 7 Mondván: Az Emberfiának a vétkes emberek kezébe kell átadatnia és kereszteltetnie és harmadnapon feltámadnia.” 8 Erre visszaemlékeztek szavaira.
9 És visszatérve a síremléktől hírt vittek a tizenegynek mindezekről és mind a többieknek. 10 Ezek voltak, a magdalai Mária, Johanna, Jakab anyja Mária és a többi asszony velük együtt. 11 De csak üres beszédnek tűnt fel ez nekik és nem hittek azoknak. 12 Péter pedig felkelvén a síremlékhez futott és behajolva egyedül a lepleket látta és elment magában csodálva a megtörténteket.
13 És lám, azon a napon kettő közülük egy Emmausz nevű faluba mentek, ami mintegy hatvan sztadionnyira van Jeruzsálemtől. 14 És egymás közt a történtekről regéltek. 15 Történt, hogy regéltek és vitatkoztak egymás közt [a történtekről], maga Jézus szegődött melléjük és ment együtt velük. 16 Szemeik azonban le voltak fogva, így nem ismerték fel őt. 17 Ezt mondta nekik: „Milyen igék ezek, amiket egymással váltotok útközben?” És búsan megálltak. 18 Egy Kleofás nevű, pedig felelve neki, ezt mondta: „Egyedül te nem jártál Jeruzsálemben és nem ismered a történteket, amik ezekben a napokban lettek?”. 19 És ezt mondta nekik: „Melyek?” Azok ezt mondták neki: „A názáreti Jézus dolgai, ama férfi, aki erős próféta volt műben és igében, az Isten és az egész nép előtt, 20 hogy adták oda őt a főpapoknak és az elöljáróknak, a halálos ítéletre és hogy keresztelték meg őt. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő szándékozik megváltani Izraelt, azonban mindezzel együtt már harmad napja van, hogy ezek történtek. 22 Hanem valami közülünk való asszonyok megzavartak minket, akik a síremlék közelében jártak, 23 és nem lelték az ő testét és hazajővén elmondták, hogy hírnököket is láttak, akik élőnek mondták őt. 24 És némelyek közülünk elmentek a síremlékhez és úgy találták, amit az asszonyok is mondták, de őt nem látták.” 25 Ő ezt mondta nekik: „Ó ti értetlenek és nehéz szívűek, a próféták beszédeinek elhívésére; 26 Mert nemde ezeket kellett elszenvednie a Felkentnek és bemennie a maga dicsőségébe?” 27 És elkezdve Mózestől, a prófétákon át, magyarázta mindazokat, amik az Írásokban voltak, magáról.
28 És megérkeztek a faluba, ahova igyekeztek. Ő pedig úgy tett, mint, aki tovább megy. 29 De kényszerítették, mondván: „Maradj velünk, mert estélik és a nappal is megtört már.” És velük maradva bement ő is. 30 Mikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és oda adta nekik. 31 Erre megnyíltak a szemeik és felismerték őt, de ő eltűnt előlük. 32 És így szóltak egymáshoz: „Nemde lángoló volt a szívünk, amit hozzánk beszélt az úton, amit az Írásokat magyarázta?”
33 És még ez órában felkeltek és visszafordultak Jeruzsálembe és egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük együtt levőket. 34 Elmondták nekik, hogy valóban feltámadt az Úr és hogy Simon látta. 35 És ezek is elővezették az úton történteket és mint ismerték fel a kenyértörésben.
36 Mikor ezeket beszélték egymás közt, ő [már] középen állt és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! [Én vagyok, ne féljetek!] 37 Azok megrémülve és félelmükben azt gondolták, hogy valami szellemet látnak. 38 Ő ezt mondta nekik: „Miért rendültetek meg és miért kételkedtek a szívetekben? 39 Lássátok a kezeimet és a lábaimat, mert én vagyok az; Tapintsatok meg és lássátok, mert szellemnek nincs húsa és csontja, nekem pedig van.” 40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. 41 Amikor pedig, még mindig nem hittek az öröm miatt, ezt mondta nekik: „Van valami ételetek itten?” 42 Ők pedig adtak neki egy sült halat. 43 És előttük fogta és megette.
44 Ezt mondta nekik: „Ezek az én igéim, amiket nektek mondtam, amíg veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindennek, amik Mózes könyvében megírattak, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem. 45 Akkor megnyitotta az elméjüket, hogy értsék az Írásokat. 46 És mondta nekik: „Mert így van megírva, a Felkentnek szenvednie kell, de feltámad a halálból harmadnap. 47 és hirdetni kell az ő nevében való átelmélkedést, a vétkek elhagyására minden nemzetnek. Jeruzsálemmel kezdve. 48 Ti tanúskodtok erről. 49 És íme, én elküldöm rátok az Atyám ígéretét. Ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem öltitek a Magasság Erejét.”
50 Kivezette őket egész Betániáig és ott kezeit felemelve megáldotta őket. 51 És az áldás közben elvált tőlük és felvitet az Égbe.
52 Ők hódoltak neki és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 53 És mindig a Templomban voltak, hogy áldják az Istent.

Share Button