Lukács 4

1 Jézus pedig a Szent Szellemmel eltelve visszafordult a Jordántól és a pusztába vezettetett a Szellem által. 2 Negyven napig kísértette az ördög. És semmit sem evet azokban a napokban, csak amikor betöltötte őket éhezett meg. 3 Ezt mondta neki az ördög: „Ha az Isten fia vagy, mond ennek a kőnek, hogy legyen kenyér.” 4 Jézus pedig felelt neki: „Írva van, hogy nem csak kenyérrel él az ember, [hanem az Isten minden szózatával.]
5 Majd felvezette őt és megmutatta a lakott világ minden országát egy szempillantásban, 6 és ezt mondta neki az ördög: „Neked adom ezek minden hatalmát és dicsőségét, mert nekem adatott, és akinek akarom, adom azt. 7 Tehát, ha te le fogsz borulni előttem, mind a tied lesz.” 8 Jézus ezt felelte neki: „Írva van: Az Urad, Istened előtt hódolj, és egyedül neki szolgálj!”
9 Ezután Jeruzsálembe vezette őt és a Templom ormára állította, mondva neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innét! 10 Mert írva van: ’Hírnökeinek parancsol felőled, hogy őrizzenek téged.’
11 És:
’Kezükkel hordoznak téged, hogy lábadat kőbe ne üsd.’”
12 Jézus pedig ezt felelte neki: „Megmondatott, Ne kísértsd Uradat, Istenedet.”
13 És elvégezve minden kísértést az ördög, egy időre eltávozott tőle.

14 Jézus pedig visszafordult a Szellem erejében Galileába. Híre pedig körüljárt az egész vidéken. 15 És tanította őket zsinagógáikban dicsőíttetvén minde-nektől.
16 És Názáretbe ment, ahol nevelkedett, szokása szerint bement a Szombat napján a zsinagógába és felállt felolvasásra. 17 Odaadták neki Izajás próféta tekercsét. A tekercset kibontván lelte ezt a helyet, ahol ez volt írva:
18 Az Úr Szelleme van rajtam
mivelhogy felkent engem,
örömhírt vinni a szegényeknek,
elküldött engem,
hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és a vakoknak szemük nyílását,
hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat.
19 Hogy az Úr kedves esztendejét hirdessem.”
20 És a tekercset feltekerve és a szolgának odaadva, leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. 21 És elkezdett hozzájuk szólni: „Ma teljesedett be az Írás a füleitek hallatára.”
22 Mindenki tanúságot tett neki és elcsodálkoztak kegyes szavain, amelyek a szájából jöttek ki és mondták: „Nem József fia ez?” 23 És mondta nekik: „Bizonyára ezt a példázatot mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd magad! Amiket Kafarnaumban hallottunk tőled, tedd meg a saját hazádban is!” 24 De mondta: „Bizony mondom nektek, egy próféta sem kedves a hazájában. 25 De igazán mondom nektek, sok özvegy volt Izraelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy, hogy az egész földön nagy éhség lett. 26 és azok közül egyhez sem küldetett Illés, ha csak nem a szidóni Szareptába az özvegyhez. 27 És sok leprás volt Izraelben Elizeus korában, de azok közül egy sem tisztult meg csak a szíriai Naámán.” 28 Mindenkit, aki a zsinagógában volt indulat töltötte el ezeket hallván. 29 Felkelve kidobták a városon kívülre és elvezették annak a hegynek a szélére, ahol a városuk épült, hogy letaszítsák. 30 Ő azonban közöttük áthaladva eltávozott.
31 És lement Kafarnaumba, Galilea városába és tanította azokat Szombat napokon; 32 meglepődtek a tanításán, mert igéi hatalmasak voltak.
33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi szellemtől megszállt ember, aki nagy hanggal kiáltott: 34 „Ó, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Elveszejteni jöttél minket; tudom ki vagy te. Az Isten Szentje!” 35 Megfenyegette őt Jézus, ezt mondva: „Némulj meg és menj ki belőle!” És az ördög azt középre hajítva kiment belőle és nem ártott neki. 36 Félelem támadt mindenkiben és egymás közt beszélve mondták: „Milyen Ige ez, mert hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek és azok kimennek.” 37 Elterjedt a hír felőle a környék minden helyén.
38 Felállva kiment a zsinagógából Simon házába. Simon anyósa pedig magas lázzal feküdt és kérték őt miatta. 39 Fölé hajolva parancsolt a láznak és az elhagyta őt. Ő azonnal felkelt és szolgált neki.
40 Amikor, pedig a Nap lement, odavitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeiket, ő pedig kezeit rájuk téve meggyógyította valamennyit. 41 Sokakból ördögök mentek ki, kiáltozva és mondva: „Te vagy az Isten Fia!” De megfenyítvén nem engedte őket beszélni, mert ők tudták, hogy ő a Felkent.
42 Virradatkor pedig kijőve puszta helyre ment. és a sokaság felkereste őt, odamentek hozzá és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő pedig ezt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten Országának örömhírét, mert ezért küldettem.” 44 És hirdette Júdea zsinagógáiban.

Share Button