Lukács 5

1 És történt, hogy amíg ő a Genezáret tavánál állt, a sokadalom odasereglett az Isten Igéit hallgatni. 2 És a tavon két hajót látott állni: A halászok pedig azokból kilépve a hálóikat mosták. 3 Ő belépve az egyik hajóba, ami Simoné volt, kérte őt, hogy egy kicsit beljebb vigye a földtől; Aztán leülve a hajóból tanította a sokadalmat.
4 Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Vezess be a mélybe és eresszétek le hálóitokat a fogásra.” 5 És Simon felelve mondta: „Felügyelőnk, egész este fáradoztunk semmit sem fogva, azonban a te szódra leeresztem a hálót.” 6 Ezt megtéve annyi sok halat kerítettek be egybe, hogy a hálójuk szakadozni kezdett. 7 Jeleztek a társaiknak, akik a másik hajóval jöttek, hogy segítsenek nekik; és jöttek a másik hajót is megtöltve, csaknem a süllyedésig. 8 Látva ezt Simon Péter, Jézus térdeihez esett, mondva: „Menj el tőlem, mert vétkes férfi vagyok, Uram!” 9 Mert félelem környezte őt és mind a vele együtt levőket a halzsákmány miatt, amit fogtak. 10 Hasonlóképp Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simonnak voltak társai. És ezt mondta Simonnak Jézus: „Ne félj! Mostantól embereket ejtesz foglyul.” 11 És a földre vezetve hajóikat minden odahagytak és követték őt.
12 És történt, hogy amikor az egyik városban volt, egy leprával teli férfi meglátta Jézust, arcra borulva kérte őt, mondva: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” 13 És kezét kinyújtva megérintette őt, mondván: „Akarom, tisztulj meg!” Rögvest elment róla a lepra. 14 Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el, hanem: ’menj és mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel tisztulásodért, amint Mózes előírta, tanúságul nekik.’ 15 Azonban annál jobban terjedt a beszéd felőle és nagy sokaság gyűlt össze őt hallani, és hogy meggyógyíttassanak gyengeségeikből. 16 Ő azonban félrevonult a pusztába és imádkozott.
17 Történt egy napon, hogy tanított. Ültek ott farizeusok és törvénytanítók, akik Galilea és Júdea minden falujából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És lám, egy embert hoztak be férfiak hordágyon, aki béna volt és igyekeztek azt bevinni és eléje tenni. 19 Azonban nem találtak módot, hogy a sokadalom miatt bevigyék, felmentek a tetőre és a cserepezeten keresztül bocsátották le őt hordágyastól Jézus elé középre. 20 Látván hitüket, mondta: „Ember, elbocsátattak a vétkeid!” 21 Az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni, szólván: „Ki az, aki ily káromlón beszél? Ki bocsáthatja el a vétkeket, ha csak nem egyedül az Isten?” 22 Jézus azonban felismerte tanakodásukat és ezt mondta nekik válaszolva: „Mit tanakodtok szívetekben? 23 Mi könnyebb: Mondani, hogy elbocsátattak a vétkeid, vagy mondani, hogy kelj fel és járj!? 24 Azonban, hogy megtudjátok, van hatalma az Emberfiának a földön a vétkek elbocsátására,” – ezt mondta a bénának – „Mondom neked, kelj fel és hordágyadat fogva menj a házadba!” 25 Az tüstént felkelt előttük, fogta, amin feküdt és hazament, az Istent dicsőítve. 26 És önkívület fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és félelem töltötte el őket, mondván: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!”
27 Ezek után, pedig látott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült, és mondta neki: „Kövess engem!” 28 Az, mindenét hagyva felállt és követte őt. 29 Ez a Lévi nagy lakomát készített a házában és nagy sokasága volt ott a vámosoknak és másoknak, akik velük együtt voltak odatelepedve. 30 A farizeusok és az írástudók zúgolódtak a tanítványai ellen, mondva: „Miért esztek és isztok vámosokkal és vétkesekkel?” 31 Jézus így felelt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük a gyógyítóra, hanem a rosszul levőknek. 32 Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a vétőket az átelmélkedésre.”
33 Azok ezt mondták neki. „János tanítványai sűrűn böjtölnek és imádkoznak, hasonlóan a farizeusokéi is, azonban a tieid esznek és isznak.” 34 Jézus ezt mondta nekik: „Nem tehetitek ezt a násznéppel, amíg velük van a vő. 35 Azonban jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vő, akkor, azokban a napokban majd böjtölni fognak.”
36 Példázatot is mondott nekik: „Senki sem veti az új ruhából hasított foltot régi ruhára, mert ha mégis, az újat is meghasítja és réginek sem illik az újból vett folt. 37 És senki sem vet új bort régi tömlőbe, de ha mégis, fel fogja szakítani az új bor a tömlőket, és az kifolyik és elvesznek a tömlők is. 38 Hanem az új bornak, új tömlő kell. 39 És senki, aki óbort iszik, nem akar újat; mert azt mondja: ’Kellőbb az ó’.”

Share Button