Lukács 6

1 Történt, hogy egy Szombaton a veteményesen haladtak keresztül és a tanítványai tépdesték és ették a kalászokat, kezeikkel szétmorzsolván. 2 Némelyek a farizeusokból ezt mondták: „Miért teszitek, amit Szombaton nem szabad?” 3 Jézus ezt mondta nekik, válaszolva: „Sosem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? 4 [Mint] ment be az Isten házába és fogta a kitett kenyereket, megette és adott a vele levőknek is, holott azt nem szabad megenni csak egyedül a papoknak?” 5 És mondta nekik: „Az Emberfia ura a Szombatnak is.”
6 És lett egy másik Szombaton, hogy bement a zsinagógába tanítani és volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. 7 Figyelték őt az írástudók és a farizeusok, hogy vádat találjanak ellene, ha Szombaton gyógyítana. 8 Ő azonban látta a gondolataikat, mondja a sorvadt kezű férfinak: „Kellj fel és állj középre!” És az felállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Kérdezlek titeket, szabad-e Szombaton jót vagy rosszat tenni, lelket megmenteni vagy elveszejteni?” 10 És mindnyájukon körültekintve így szólt: „Egyenesítsd ki a kezedet!” Az megtette és a keze helyreállt. 11 Azok erre elteltek esztelenséggel és arról beszéltek egymással, hogy mit is tegyenek Jézussal.
12 És lett azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni és az éjszakán át imádkozott az Istenhez. 13 Amikor nappal lett, magához szólította a tanítványait és kiválasztott tizenkettőt, akiket küldötteknek nevezett: 14 Simont, akit Péternek nevezett, Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, akit zélótának hívnak, 16 Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki árulóvá lett.
17 Majd lejött velük a hegyről és egy sík helyen megállt és a tanítványainak nagy sokasága és a nép nagy tömege egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidón tengerpartjáról, 18 akik azért jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak gyengeségeikből; és a tisztátalan szellemektől gyötörtek, meggyógyuljanak. 19 És az egész sokadalom igyekezett őt megérinteni, mert erő jött ki belőle és mind meggyógyultak.
20 Ő pedig felemelte szemeit tanítványaira és mondta:
„Boldogok vagytok ti szegények,
mert a tiétek az Isten Országa;
21 boldogok a most éhezők,
mert megelégíttettek;
boldogok a most sírók,
mert nevetni fogtok;
22 boldogok lesztek, amikor gyűlölni fognak titeket az emberek és amikor
kirekesztenek és szidalmaznak és kivetik a neveiteket az Emberfiáért.
23 Örüljetek azokban a napokban és ugrándozzatok, mert lám, a jutalmatok bőséges az Égben. Hiszen hasonlóképpen tettek a prófétákkal az Atyáik.
24 De jaj nektek gazdagok,
mert már megkaptátok vigaszotokat;
25 Jaj nektek, akik most betöltettetek, mert éhezni fogtok;
jaj nektek, akik most nevettek,
mert sírni és jajgatni fogtok;
26 jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek,
mert atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.
27 Hanem mondom nektek, akik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek. 28 Áldjátok a titeket átkozókat és imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak titeket. 29 Ha arcul ütnek, tartsd oda a másikat is, s aki a ruhádat elveszi, a köntösödet se kérd vissza. 30 Mindnek, aki tőled kér, adjál és aki elveszi valamidet, ne kérd vissza.
31 És amint akarjátok, hogy az emberek tegyenek veletek, velük is hasonlóan tegyetek. 32 Mert ha csak a titeket szeretőket szeretitek, mi kegyelmetek van? Mert a vétkesek is szeretik az őket szeretőket. 33 És ha csak a veletek jót tevőkkel tesztek jót, mi kegyelmetek van? A vétkesek is ugyanezt teszik. 34 És ha csupán azoknak adtok kölcsön, akik visszaadják, mi kegyelmetek van? A vétkesek is adnak kölcsönt a vétkeseknek, ha visszakapják. 35 Hanem szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót és adjatok kölcsön semmit vissza nem várva, és sok lesz a ti jutalmatok, a magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.
36 Legyetek ezért irgalmasok, amint az Atyátok is irgalmas. 37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok és ti sem fogtok kárhoztatni, bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatnak. 38 Adjatok és nektek is adatik, jó, megtömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel adnak az öletekbe, mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.”
39 De példázatot is mondott nekik: „Vajon képes-e vak a vaknak utat mutatni? Nemde mindketten a beesnek a gödörbe? 40 Nem feljebb való a tanítvány a tanítónál, azonban mindenki tökéletes, ha olyan, mint a tanítója.
41 Miért nézed a testvéred szemében a szálkát, ha nem veszed észre a saját szemedben a gerendát? 42 Hogy mondhatod a testvérednek: Testvér, hadd vessem ki szemedből a szálkát, ha a te szemedből nem veted ki a gerendát? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a saját szemedből és akkor látsz majd jól ahhoz, hogy kivesd a szálkát a testvéred szeméből.”
43 „Mert nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, sem nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. 44 Mert minden fa a saját gyümölcséről ismerszik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem pedig a szederről szőlőt. 45 A jó ember is a szívének jó kincseiből hoz elő jót, a gonosz pedig gonoszat hoz a gonoszból; mert a szív teljességéből szól a száj.”
46 „Miért hívtok így engem: Uram, Uram! és nem teszitek, amit mondok? 47 Mind ki hozzám jő, hallja az Igéimet és meg is teszi azt, megmondom kihez hasonló: 48 hasonló a házépítő építőhöz, aki leásott és mélyített és sziklára alapozott, jött az áradat és a folyam rázúdult az épületre, azt azonban meg sem tudta mozdítani, mert jól megépítették. 49 Aki pedig hallja, de nem teszi, hasonló a házépítő emberhez, aki csak a földre, alap nélkül épített, majd megérkezvén a folyam, rögtön összedőlt, és lett nagy romlása az épületnek.”

Share Button