Lukács 7

1 Amikor befejezte minden beszédét az őt hallgató népnek, bement Kafarnaumba. 2 Egy századosnak valamelyik rosszul levő rabszolgája, akit sokra tartott, már szinte a halálán volt. 3 Az pedig hallván Jézus felől, a júdeaiak véneit elküldve érte, kérte, hogy jöjjön el a rabszolgáját megmenteni. 4 Azok pedig odaérkezve, erősen kérlelték, hogy menjen el hozzá, mivel „Érdemes arra, hogy megtedd ezt neki. 5 Mert szereti a nemzetünket és a zsinagógát is ő építette nekünk.” 6 Jézus tehát elment velük. Amikor azonban már nem messze volt a háztól, a százados elküldte barátait elé, ezt mondva neki: „Uram, ne fáradj! Mert nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj! 7 Amiért magamat sem tartottam érdemesnek, hogy hozzád jöjjek. Hanem csak szólj és meggyógyul az inasom. 8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és katonák vannak alattam, ha ennek szólok: eredj, elmegy, és ha a másiknak: jöjj, az odajön, és a rabszolgámnak: tedd ezt, megteszi.” 9 Jézus pedig ezeket hallván, igen elcsodálkozott és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, ilyen hitet nem találtam Izraelben.”. 10 És az elküldöttek a házba visszatérve már gyógyultan találták a rabszolgát.
11 És lett másnap, hogy a Nain nevű városba ment. Együtt mentek vele tanítványai és nagy sokadalom is. 12 Amikor a város kapujához érkezett, lám, egy halottat hoztak, egy anya egyetlen fiát, aki özvegy volt, és a város nagy sokasága volt vele. 13 Megkönyörült rajta az Úr, látván őt és mondta neki: „Ne sírj!” 14 Odamenve megérintette a koporsót, a hordozók megálltak, és mondta: „Ifjú, mondom neked, kellj fel!” 15 A halott felült és beszélni kezdett, és átadták az anyjának. 16 És elfogott mindenkit a félelem és dicsőítették az Istent mondván: „Nagy próféta támadt közöttünk!” és: „Rátekintett a népére az Isten.” 17 És a híre elterjedt egész Júdeában és annak környékén minden tartományban.
18 Jánosnak, pedig elmondták mindezeket a tanítványai. Kettőt el is küldött hozzá a tanítványai közül János. 19 Elküldte őket az Úrhoz, mondva: „Te vagy az eljövendő vagy mást várjunk?” 20 Amikor odaértek hozzá a férfiak, mondták: „A Bemerítő János küldött hozzád minket, mondván: Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?” 21 Sokakat gyógyított meg abban az órában betegségből, gyötrelmekből, gonosz szellemektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezt felelte nekik: „Menjetek Jánoshoz és jelentsétek, amit láttatok és hallottatok:
A vakok látnak, a sánták járnak,
A leprások megtisztulnak, a süketek hallanak,
A holtak felkelnek, a szegények az örömhírt hallgatják.
23 És boldog, aki bennem meg nem botránkozik.”
24 Amikor elmentek János hírnökei, így beszélt felőle: „Miért mentetek a pusztába, látni széltől ingatott nádszálat? 25 Vagy mit mentetek látni? Finom ruhába öltözött embert? Mert akik drága öltözetben és kényelemben élnek a fejedelmi palotákban vannak. 26 Hanem mit mentetek látni, Prófétát? Igen, mondom nektek, hogy prófétánál is nagyobbat. 27 Ez az, akiről írva van:
„Lám, elküldöm hírnökömet arcod előtt,
hogy elkészítse előtted az utadat.”
28 Mert mondom nektek, azok között, akiket asszony szült, nincs nagyobb, mint János, de a legkisebb is nagyobb nála az Isten Országában.”
29 És hallotta ezt mind az egész nép és a vámosok, s bemerítkeztek János merítkezésével. 30 A farizeusok és a törvénytudók az Isten tanácsát elvetve nem merítkeztek be általa.
31 „Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek az embereit és mihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltoznak:
Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
Siratót énekeltünk, de nem sírtatok.
33 Mert jött a Bemerítő János és nem evett sem nem ivott bort, ezt mondtátok. Ördöge van! 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, s ezt mondjátok. Falánk és borissza ember, vámosok és vétkesek barátja! 35 De igazoltatik a bölcsesség minden gyermeke által.”
36 Kérte pedig őt, egy a farizeusok közül, hogy étkezzen vele. Ezért bement a farizeus házába és leült. 37 És lám, egy asszony, akinek sok vétke volt, megtudván, hogy a farizeus házában van, hozott egy alabástrom kenetet. 38 És megállt a lábánál hátul sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábait és a fejének hajával törölte meg, s csókolgatta a lábait és megkente a drága kenettel. 39 Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, ezt mondta magában: „Ha ez próféta volna, ismerné, hogy ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti. Mert vétkes az.” 40 Jézus pedig felelve neki, így szólt: „Simon, mondanék neked valamit.” Az pedig: „Mond, tanító.” 41 Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz, a másik ötven dénárral tartozott. 42 Amikor nem tudták odaadni, elengedte mindkettőnek. Szerinted, tehát melyik szerette őt teljesebben?” 43 Simon pedig, így felelt: „Úgy gondolom, hogy az, amelyiknek többet engedett el.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen választottál.” 44 Ekkor az asszonyhoz fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, a lábaimnak nem adtál vizet, ő a könnyeivel öntözte a lábaimat és a feje hajával törölte meg. 45 Nekem csókot nem adtál, ez pedig, amióta bejöttem nem szűnt meg a lábaimat csókolni. 46 Nem kented olajjal a fejemet, ő pedig drága kenettel kente a lábaimat. 47 Ezért mondom neked: Neki sok vétke bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek, pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” 48 Ezt mondta neki: „Megbocsáttattak a vétkeid!” 49 A vele együtt étkezők elkezdtek maguk között beszélni: „Ki ez, hogy a vétkeket elengedi?” 50 Ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged. Menj békével!”

Share Button