Lukács 8

1 Történt a következőkben, hogy bejárta a városokat és a falvakat hirdetve Isten Országának örömhírét és vele volt a tizenkettő, 2 és némely asszonyok, akiket gonosz szellemektől és betegségekből gyógyított ki, a Magdalainak hívott Mária, akiből hét ördög ment ki, 3 és Heródes intézőjének, Kuzának asszonya Johanna, Zsuzsanna, és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki.
4 Mikor pedig nagy tömeg gyűlt össze és jött hozzá minden városból, példázat által szólt: 5 „Kiment a magvető magot vetni. Magvetés közben némely az út mellé esett és letaposódott és az ég szárnyasai megették azt. 6 Mások sziklára estek és kisarjadva megszáradtak, mert nem volt nedvesség. 7 Mások tövisek közé estek és a tövisekkel együtt sarjadván ki, azok megfojtották. 8 Mások jó földbe estek és százszoros gyümölcsöt teremtek sarjadván.” Ezeket mondván hangzott: „Akinek van füle hallani, hallja!”
9 Kérdezték őt a tanítványai, hogy mi lehet ez a példázat? 10 Ezt mondta: „Nektek megadatott ismerni az Isten Országának titkait, a többieknek azonban példázatokban, hogy nézvén ne lássanak és hallván ne értsenek.
11 A példázat pedig ez: A mag az Isten Igéje. 12 Az út mellett levők pedig, akik meghallják, de aztán eljön az ördög és elragadja a szívükből az Igét, hogy ne üdvözüljenek hívőkként. 13 Amik pedig a sziklára estek, akik mikor hallották, örömmel fogadják az Igét, de amelyeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, de a kísértés idején nem hisznek 14 A tövisekbe esők, amelyek meghallották, de az élés gondja, gazdagsága és élvezete miatt elmenvén megfullasztatnak és nem érlelődnek be. 15 A jó földbe esők, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják és a türelemben gyümölcshozók.
16 Senki sem gyújt lángot, hogy elrejtse azt valami eszközzel vagy az ágy alá, hanem felteszi a lángot, hogy akik be-mennek, lássák a Fényt. 17 Mert nincs oly elrejtet, ami meg ne nyilvánulna, sem pedig oly elrejtett, amit meg ne ismerhetnénk és amire Fény ne derülne.
18 Tehát lássátok, hogy hallgassátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amit gondol, hogy van, az is elvétetik.”
19 Jöttek pedig hozzá az anyja és a testvérei, de nem tudtak odajutni a sokadalom miatt. 20 Hírül adták neki: „Az anyád és testvéreid állnak kint és téged akarnak látni.” 21 Ő pedig felelve ezt mondta nekik: „Ezek az én anyám és a testvéreim, akik az Isten Igéit hallgatják és meg is teszik.”
22 Lett pedig egy napon, hogy belépett egy hajóba ő és a tanítványai, majd ezt mondta nekik: „Menjünk a tó túlsó partjára.” És elindultak. 23 Azonban a hajózás közben elaludt. De viharos szél csapott le a tóra és megteltek és veszedelembe kerültek 24 Odamentek hozzá és felkeltették őt szólva: „Tanító, tanítónk, elveszünk!” Ő pedig felkelve megfeddte a szelet és a víz hullámait és megszűntek és lett csendesség. 25 Ezt mondta nekik: „Hol a ti hitetek?” Félelemmel telve és csodálkozva mondták egymásnak: „Ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”
26 A gerazaiak vidékére hajóztak, ami Galilea tartománya. 27 Amikor kiment a földre, eléje jött egy férfi a városból, akinek sok ördöge volt régóta, sem ruhát nem viselt, sem házban nem lakott, hanem sírboltokban. 28 Mikor meglátta Jézust elévetette magát felkiáltva és nagy hanggal mondta: „Mi dolgom teveled, Jézus, a Magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem.” 29 Mert megparancsolta annak a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok ideje hatalmában tartotta és ezért láncokkal megkötözték, és lábait megbilincselték, és megkötözve őrizték, de a köteléket elszakította és az ördög a pusztába űzte. 30 Megkérdezte őt Jézus: „Mi a neved?” Az így szólt: „Legió” mert sok ördög volt benne. 31 És kérték őt, hogy ne küldje őket a mélységbe. 32 Volt pedig ott egy disznókonda a hegyi erdőségben legelészve. Kérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba mehessenek. És megengedte nekik. 33 Miután kimentek az ördögök az emberből, bementek a disznókba, mire a konda a meredekről a tóba rohant és megfulladt.
34 Ezt látván a legeltetők, elfutottak és elmenve vitték a hírt a városokba és a tanyákra. 35 Kimentek, hogy saját maguk lássák mi történt, Jézushoz jöttek és az embert az ördögök nélkül a földön ülve, felöltözve és az eszénél találták, Jézus lábainál, erre félelem fogta el őket. 36 Elbeszélték nekik az azt látók, hogy is menekíttetett meg az ördöngös. 37 A gerázaiak lakossága pedig kérte őt, hogy távozzék el onnan, mert igen nagy félelem szállta meg őket. Jézus pedig belépve a hajóba eltávozott onnan. 38 Kérte őt a férfi, akiből az ördögök kimentek, hogy vele lehessen, de Jézus elbocsátotta, ezt mondva: 39 „Fordulj vissza házadba és beszéld el mily nagy dolgokat tett veled az Isten.” És elmenvén hirdette minden városban, hogy mit tett neki Jézus.
40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert várták mindnyájan. 41 És lám, jött egy férfi, akinek Jairus volt a neve és ez a zsinagóga elöljárója volt, és kérte Jézust a lábai elé esvén, hogy jöjjön a házába. 42 Mert volt neki egy egyszülött lánykája, mintegy tizenkét esztendős és az a halálán volt. A sokaság pedig arra mentében fojtogatta. 43 Egy asszony, aki vérfolyásos volt tizenkét éve [és bár minden javát az orvosokra költötte] nem tudták kigyógyítani. 44 Hátulról odamenve megérintette ruhája szélét. Vérfolyása pedig rögvest elállt. 45 Jézus ezt mondta: „Ki érintett engem?”. Mindenki tagadta, de Péter mondta: „Vezetőnk, a sokadalom tolong és szorongat téged!” 46 De Jézus ezt mondta: „Valaki megérintett engem, mert észleltem, hogy erő jött ki tőlem.” 47 Látta pedig az asszony, hogy nem rejthette tovább, remegve előjött és leesvén előtte az egész nép előtt megvallotta, miért érintette meg őt, s hogy azonnal meggyógyult. 48 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited megszabadított téged; Menj békével!” 49 Amikor még beszélt, megjött a zsinagóga elöljárójának valakije, mondva: „A lányod meghalt. Ne fáraszd tovább a tanítót.” 50 Jézus ezt hallva így válaszolt: „Ne félj, csak bízz és megmentetik!” 51 A házba bemenvén, pedig senkit sem engedett be magával együtt, csak Pétert, Jánost és Jakabot és a lányka apját és anyját. 52 Mind sírtak és jajgattak. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok, mert nem halt meg, hanem elaludt.” 53 De kinevették őt tudván, hogy halott. 54 Ő pedig megragadta a kezét és hangzón mondta: „Lányka, kelj fel!” 55 És visszafordult annak a szelleme és rögtön felkelt, Meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 Erre önkívületbe estek a szülei; megparancsolta pedig, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

Share Button