Lukács 9

1 Tizenkét tanítványát összehívva, erőt adott nekik és hatalmat az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. 2 És elküldte őket az Isten Országát hirdetni és [betegeket] gyógyítani. 3 És ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se ezüstöt, s két köntösötök se legye. 4 És ha egy házba bementek, maradjatok ott és onnan induljatok. 5 És ha valahol be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábatokról tanúságul ellenük.” 6 Kimenvén pedig, bejárták a falvakat, hirdetve az örömhírt és gyógyítva mindenütt.
7 Heródes, negyedes fejedelem pedig hallva a minden megtörtént dologról, zavarba jött, mivel azt mondták némelyek, hogy János támadt fel a halálból. 8 Mások pedig, hogy Illés jelent meg, megint mások, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 9 Heródes ezt mondta: „Jánost én fejeztem le! Kicsoda ez, aki felől ezeket hallom?” És kereste, hogy lássa.
10 És visszafordulva az apostolok elmondtak neki mindent, amit tettek. És odavette őket magához és különvonult velük egy Betszaidának hívott városba. 11 A sokaság pedig, ezt felismervén követte őt. Ő örömmel fogadta őket és beszélt nekik az Isten Országáról, és akiknek szükséges volt gyógyulni, meggyógyította.
12 A Nap pedig hanyatlani kezdett, odament hozzá a tizenkettő mondván: „Oszlasd el a sokadalmat, hogy elmenjenek a környező falvakba és tanyákra megszállni és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.” 13 Ő azonban ezt mondta nekik: „Adjatok ti nekik enni!” Azok ezt mondták: „Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal. Ha csak el nem megyünk és mi vásárolunk élelmet az egész népnek.” 14 Mert volt ott mintegy ötezer férfi. Mondta tehát a tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba.” 15 És így tettek és letelepítették valamennyit. 16 Vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, megáldotta és megtörte és a tanítványoknak adta, hogy a sokaság elé tegyék. 17 Ettek és megelégedtek mindnyájan és felszedték a fölös darabokat tizenkét kosárral.
18 És történt egyszer, mikor magában imádkozott egyedül, s csak a tanítványai voltak vele. Megkérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?” 19 Azok így válaszoltak: „A Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig a régi próféták közül egynek.” 20 Ezt mondta nekik: „Azonban ti kinek mondotok engem?” Péter válaszolt neki: „Isten Felkentjének.” 21 Ő pedig rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22 Így szólva: „Mert szükséges, hogy az Emberfia sokat szenvedjen és elutasíttassék a vének, a főpapok és az írástudók által, megölessen és harmadnapra feltámadjon.
23 Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát és ragadja meg keresztjét minden nap és kövessem engem. 24 Mert mind ki meg akarja menteni a lelkét elveszejti azt, amint ki elveszejti értem a lelkét, megmenti azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha megnyeri is az egész világot, azonban magát elveszejti és károsodik. 26 Mert amint valaki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyelleni fogja, amikor eljön dicsőségében és az Atyáéval és a szent hírnökökével. 27 De mondom nektek az igazat, vannak az itt állók közül, akik meg nem ízlelik a halált, míg nem látják az Isten Országát.
28 Történt pedig ezen beszédre következőleg nyolc nappal, hogy fogta Pétert, Jánost és Jakabot és felment a hegyre imádkozni. 29 És imádkozás közben az arca képe más lett és ruhája villámló fehér. 30 És lám két férfi beszélt vele, Mózes és Illés. 31 Akik dicsőségben megjelenve az ő kivonulásáról beszéltek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni. 32 Péter és a vele levők elnehezedtek az álomtól. Fel-kelvén pedig látták az ő dicsőségét és azét a két férfiét, akik vele együtt álltak. 33 És lett, hogy amikor azok eltávoztak tőle, ezt mondta Péter Jézusnak: „Elöljáró, jó nekünk itt lenni, készítünk három sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Nem tudva mit is mond. 34 Mikor pedig ezeket mondta, lett egy felhő és beárnyékolta őket; ők pedig elteltek félelemmel, amikor azok bementek a felhőbe. 35 És hang jött a felhőből: „Ez az én fiam, a Kiszólított, őt hallgassátok!” 36 És amikor a hang szólott, Jézus már egyedül találtatott, és ők hallgattak és semmit el nem mondtak senkinek a látottakból.
37 Másnap lementek a hegyről és nagy sokaság ment elé. 38 És lám, egy férfi a sokadalomból felkiáltott: „Tanító, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyszülöttem, 39 időnként egy szellem fogja meg és hirtelen kiáltozni kezd, majd ráncigálja, hogy habzik a szája és csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte. 40 Már kértem a tanítványaidat, hogy vessék ki belőle, de nem volt erejük.” 41 Jézus ezt válaszolta: „Ó, hitetlen és kifordult nemzetség, meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek? Vezesd ide a fiadat!” 42 Amíg az feléje jött, az ördög a földhöz verte és rángatta. De Jézus megfeddte a tisztátalan szellemet és meggyógyította a fiút, s odaadta az apjának. 43 Elámultak mindnyájan az Isten nagyságán.
Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak azokon, amiket tett, mondta a tanítványainak: 44 „Tegyétek füleitekbe ezen igéket: mert az Emberfia, az emberek kezére adatik.” 45 Ők azonban nem értették ezt a beszédet és el volt rejtve ez előlük, hogy ne észleljék azt; de féltek megkérdezni e mondás felől.
46 Előjött egy kérdés közöttük, hogy ki a nagyobb közülük? 47 Jézus pedig látva a szívük gondolatát, odavett egy gyermeket és maga mellé állította. 48 Ezt mondta neki: „Bárki, aki e gyerme-ket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és ha valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött; mert aki legkisebb közöttetek, az lesz a nagy.”
49 János felelt neki: „Elöljárónk, láttunk valakit, aki a te nevedben vet ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” 50 Ezt mondta neki Jézus: „Ne tiltsátok meg, mert, aki nincs ellenünk, az, velünk van.”

51 Történt, hogy amikor felvitetésének napjai elközelítettek, arcát a Jeruzsálem felé vivő útnak fordította, 52 és hírnököket küldött az arca előtt. Azok elmentek és bementek egy Szamaritánus faluba, hogy szállást készítsenek. 53 De nem fogadták be őt, mert Jeruzsálem felé ment. 54 Amikor látták ezt a tanítványai, János és Jakab, ezt mondták: „Uram, akarod, hogy mondjuk, szálljon alá tűz az égből és veszejtse el azokat.” 55 Jézus pedig megfordulva, ezt parancsolta nekik: [„Nem tudjátok, hogy milyen szellem van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek lelkét elveszejtse, hanem azért, hogy megmentse.”] 56 Elmentek ezért más faluba.
57 Az út közben menve valaki így szólt: „Követlek, akárhová is mennél!”. 58 Jézus ezt mondta neki: „A rókáknak van odvuk és az égi szárnyasoknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hova lehajtania.”. 59 Másnak meg ezt mondta: „Kövess engem!” Az ezt mondta: „Uram, visszafordulva, elmennék először eltemetni az apámat.” 60 Jézus így szólt: „Hagyd a holtaknak temetni a maguk halottait, te pedig menj és hirdesd az Isten Országát.” 61 De más is mondta: „Követlek téged, Uram! Először, azonban visszafordulnék elbúcsúzni háznépemtől.” 62 Jézus ezt mondta neki: „Senki, aki az eke szarvára tette a kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten Országára.”

Share Button