Márk 10

1 És felállt onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment, és ismét sokaság jött össze köréje, és ahogy szokása, ismét tanította őket. 2 A farizeusok odajöttek hozzá, s megkérdezték tőle kísértésképpen: „Szabad-e a férfinak eloldoznia az asszonyát?” 3 Ő így felelt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?” 4 Ők azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és eloldozzuk.” 5 Erre Jézus azt válaszolta nekik: „A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot. 6 A teremtés kezdetén azonban férfivá és nővé alkotta őket. 7 Ezért az ember elhagyja apját és anyját, az asszonyához ragaszkodik, 8 és a kettő egy hússá lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy hús. 9 Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!”
10 Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. 11 Azt mondta nekik: „Aki eloldozza az asszonyát és másik feleséget vesz, házas-ságtöréssel vét ellene. 12 És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.”
13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok megszidták őket. 14 Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom nektek, aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.” 16 Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
17 Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdre esett előtte és megkérdezte: „Jó Tanító! Mit tegyek, hogy örököljem az öröklétet?” 18 Jézus azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. 19 Tudod a parancsokat: ’Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!’” 20 Az illető azt felelte neki: „Tanító! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” 21 Akkor Jézus rátekintett, megszerette őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: eredj, add el vagyonodat, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz az Égben. Azután jöjj, s kövess engem!” 22 Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert sok szerzeménye volt.
23 Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek a szükségleteik megvannak!” 24 A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig ismét felelt és ezt mondta nekik: „Gyermekeim! Bizony, nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” 26 Azok pedig szerfölött csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” 27 Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges.”
28 Ekkor szólni kezdett Péter: „Lám, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!” 29 Jézus ezt mondta: „Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az örömhírért, 30 százannyit kap már most, ebben a létben: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; és az eljövendő létben, az öröklétet. 31 Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”
32 Mikor útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, ők pedig félve követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: 33 „Lám, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a nemzeteknek. 34 Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.”
35 Ekkor elémentek Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: „Tanító! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” 36 Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” 37 Azt mondták neki: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” 38 Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy képesek vagytok-e bemerítkezni azzal a bemerítéssel, amellyel én meríttetem be?” 39 Ők azt felelték neki: „Képesek vagyunk” Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a bemerítéssel, amellyel én bemeríttetem, ti is be fogtok meríttetni. 40 De, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom megadni, az azoké lesz, akiknek készítették.”
41 Amikor a tíz meghallotta ezt, hara-gudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42 Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43 Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgálótok; 44 aki pedig első akar lenni köztetek, az a rabszolgája lesz mindenkinek. 45 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és lelkét adja váltságul sokakért.”
46 És megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokadalommal, a vak Bartimeus, Timeus fia az út mellett ült és kéregetett. 47 Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” 48 Sokan feddték őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” 49 Jézus megállt és mondva: „Hívjátok őt!”. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bátorság! Kelj föl, hív téged!” 50 Mire az ledobta a felső ruháját, lábára állt és odament hozzá. 51 Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek neked?” A vak azt felelte neki: „Rabbúni! Hogy lássak!” 52 Jézus erre azt mondta neki: „Eredj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

Share Button