Márk 11

1 És amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéba és Betániához, az Olajfák hegyénél előre küldött kettőt a tanítványaiból. 2 Azt mondta nekik: „Eredjetek be ebbe a faluba, amelyik veletek átellenben van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide. 3 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, ’Miért teszitek ezt?’ mondjátok, hogy ’Az Úrnak van rá szüksége.’ és azonnal elengedi ide.” 4 Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották. 5 Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: „Miért oldjátok el a szamarat?” 6 Ők azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik és hagyták őket. 7 A szamarat elvitték Jézushoz. Rávetettették ruháikat, ő pedig felült rá. 8 Sokan az útra szórták ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról a földre. 9 Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak:
„Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely lám, eljön!
Hozsanna a magasságban!”
11 Ő pedig bement Jeruzsálembe, a Templomba, mindent körbenézve, de mivel már estére járt az óra, kiment Betániába a tizenkettővel.
12 Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. 13 Látott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit, mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, ha csak nem leveleket; mert még nem volt itt a füge ideje. 14 És felelve mondta neki: „Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” A tanítványai hallották ezt.
15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a Templomba, és kezdte kidobni azokat, akik adtak és vettek a Templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, 16 s nem hagyta, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a Templomtéren. 17 És tanítva mondta nekik: „Nincs talán megírva, hogy:
az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára?
Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.”
18 És hallották a főpapok és az írástudók ezt, és azt kérdezték, hogy mi mó-don veszejthetnék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg magán kívül volt a tanításától.
19 Amikor beesteledett, kiment a városon kívülre.
20 Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy gyökerestől kiszáradt. 21 Péter visszaemlékezve azt mondta neki: „Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” 22 Jézus ezt felelte nekik: „Bízzatok az Istenben! 23 Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: `Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!’, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is lesz. 24 Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek.
25 Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, hogy ha valami van valaki ellen, hogy a ti égi Atyátok is, megbocsássa nektek vétkeiteket.” [26 Mert, ha ti nem hagytok el semmit sem, akkor a ti égi Atyátok sem hagyja el nektek a mulasztásaitokat.]
27 Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a Templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, 28 és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” 29 Jézus ezt mondta nekik: „Kérdezek tőletek én is egy szót. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. 30 János bemerítése az Égtől volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” 31 Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, az Égből, azt mondja majd: akkor miért nem hittetek neki? 32 Ha pedig azt mondjuk: `Az emberektől’?” Féltek a sokadalomtól, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. 33 Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”

Share Button