Márk 12

1 És példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, tornyot épített és kiadta azt földműveseknek és idegen földre utazott. 2 És eljött az idő és elküldött egy rabszolgát a földművesekhez, hogy hozzon tőlük a szőlő gyümölcséből. 3 Azok megragadták azt, megverték, és üres kézzel bocsátották el. 4 Erre másik rabszolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették. 5 Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még sok másikat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. 6 Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: ’A fiamat tisztelni fogják.’ 7 A földművesek azonban így szóltak egymáshoz: ’Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!’ 8 Megfogták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. 9 Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a földműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja. 10 Vagy nem ismeritek az Írást:
„A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
11 az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a szemünkben’.”
12 Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a sokadalomtól. Felismerték ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Otthagyták hát őt, és elmentek.
13 Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. 14 Odajöttek és azt mondták neki: „Tanító! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az Igazság szerint tanítod. Szabad-e adózni a Cézárnak, vagy nem? Adjunk vagy ne adjunk?” 15 Ő azonban látta képmutatásukat, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” 16 Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A Cézáré.” 17 Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a Cézárnak, ami a Cézáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.
18 Ekkor odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 19 „Tanító! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének magjából. 20 Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva magot. 21 Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott magot. Éppúgy a harmadik. 22 Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak magot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” 24 Jézus azt mondta nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten erejét! 25 Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a hírnökök az Égben. 26 A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: `Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ 27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
28 Ekkor odajött hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” 29 Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: `Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! 30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ Ez az első parancsolat. 31 A második pedig ez: `Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!’. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” 32 Az írástudó azt mondta neki: „Jól van, Tanító! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; 33 és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint tenmagunkat, többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” 34 Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni. 35 Jézus azonban, amikor a Templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Felkent Dávid Fia? 36 Hiszen maga Dávid mondja a Szent Szellemben:
„Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől ülj,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet.”
37 Ha maga Dávid Urának nevezi őt, akkor hogyan lehet a fia?” S a nagy sokaság szívesen hallgatta őt.
38 És ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni, 39 a zsinagógákban az első helyeken ülni, a lakomákon pedig a főhelyeken. 40 Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!”
41 Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és nézte, hogyan dob a tömeg érmet a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. 42 Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két leptont, ami egy negyed. 43 Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik érmet dobtak a kincstárba. 44 Mert azok mind a fölöslegükből vetettek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, egész megélhetését.”

Share Button