Márk 14

1 Két nappal ezután volt a Pászka és a kovásztalanok ünnepe. A főpapok és az írástudók azt kérdezgették, miképpen foghatnák el őt csellel, és hogyan ölhetnék meg. 2 Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
3 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástrom edényben valódi, drága nárdusz olajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte. 4 Voltak, akik bosszankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: „Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? 5 Ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!” És megharagudtak az asszonyra. 6 Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. 8 Ő megtette azt, amit bírt: előre megkente testemet a temetésre. 9 Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az örömhírt, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.”
10 Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy eladja őt nekik. 11 Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy ezüstöt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy átadhassa őt.
12 A kovásztalanok első napján pedig, mikor a pászkát feláldozzák, tanítványai mondták neki: „Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a pászkát?” 13 Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: „Eredjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz, kövessétek őt, 14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Tanító kérdezi: `Hol van a szállásom, ahol a pászkát tanítványaimmal megehetem?’ 15 Mutatni fog nektek egy nagy emeleti szobát készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.” 16 Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
17 Amikor este lett, odaérkezett a tizenkettővel. 18 Amikor letelepedve ettek, Jézus így szólt: „Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem”. 19 Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: „Csak nem én vagyok az, Uram?” 20 Ő azt felelte nekik: „A tizenkettő közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból. 21 Az Emberfia ugyan elvezetődik, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!”
22 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Vegyétek, ez az én testem.” 23 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. 24 Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kionttatik. 25 Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.”

26 És énekelve kimentek az Olajfák hegyére. 27 Jézus azt mondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van:
`Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok’.
28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” 29 Péter erre azt mondta neki: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!” 30 Jézus azt felelte neki: „Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.” 31 Ő még erősebben beszélt: „Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!” Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.
32 Odaértek a birtokra, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” 33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és szorongani. 34 Azt mondta nekik: „Bánatos a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.” 35 Egy kissé előbbre ment, a földre leesett és imádkozott: „Hogyha lehetséges, távozzék el tőlem ez az óra.” 36 Ezt mondta: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” 37 Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jöjjetek! A szellem ugyan kész, de a hús erőtlen.” 39 Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. 40 És ismét visszajött, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. 41 Majd harmadszor is odaérkezett, és azt mondta nekik: „Aludjatok már és nyugodjatok! Elég! Eljött az óra! Lám, az Emberfiát a vétkesek kezébe adják át. 42 Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.”
43 Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. 44 Aki elárulta őt, jelt adott nekik mondva: „Akit megcsókolok, ő az, ra-gadjátok meg, és biztosítva vigyétek el.” 45 Amint odajött, mindjárt hozzáment mondva: „Rabbi!” És megcsókolta őt. 46 Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. 47 Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48 Jézus így felelt nekik szólva: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49 Mindennap veletek voltam, a Templomban tanítva, mégsem fogtatok el. Hanem hogy az Írások beteljesíttessenek.” 50 És őt elhagyva elfutottak mind. 51 Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták, 52 de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott.
53 Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén. 54 Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap udvaráig, és a szolgálókkal a fénynél leülve melegedett.
55 A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanút kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem leltek. 56 Sokan tettek ugyanis hamis tanúságot ellene, de tanúságaik nem egyeztek egymással. 57 Végül néhányan felálltak, és hamis tanúságot tettek ellene ezekkel a szavakkal: 58 „Hallottuk, hogy ez azt mondta: `Lebontom ezt a kéz alkotta Szentélyt, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott’.” 59 De a vallomásuk így sem volt egyenlő. 60 Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?” 61 Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap ismét megkérdezte őt: „Te vagy-e a Felkent, az Áldott Fia?” 62 Jézus azt mondta neki: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben”. 63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?” Erre azok mind elítélték őt, méltónak a halálra.
65 Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, körültakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: „Prófétálj!” S a szolgálók is arcul verték őt.
66 És Péter lent volt az udvarban. Odaérkezett a főpap egyik szolgálója, 67 látta Pétert melegedni, megnézve őt, azt mondta: „Te is a Názáreti Jézussal voltál!” 68 Ő azonban letagadta: „Nem tudom ki, és azt sem értem, mit beszélsz.” Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas.
69 A szolgálólány megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte az ott álldogálóknak, hogy ez is azok közül való. 70 Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: „Igazán közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” 71 Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” 72 Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” És sírni kezdett.

Share Button