Márk 3

   1 És ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy aszú kezű ember. 2 Lesték őt, vajon meggyógyítja-e Szombatnapon, hogy vádolhassák. 3 Akkor ő ezt mondta az aszú kezű embernek: „Állj középre.” 4 Aztán mondta nekik: „Szabad-e Szombaton jót vagy rosszat tenni, lelket megmenteni vagy veszni hagyni?” Azok csak hallgattak. 5 Ekkor haragosan körülnézett rajtuk, és elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A farizeusok, mihelyst kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
7 Jézus pedig tanítványaival együtt átköltözött a tengerhez. Nagy tömeg [követte] őt Galileából, Júdeából, 8 Jeruzsálemből, Idúmeából, sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidón környékéről is nagy tömeg jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt.
9 Mondta a tanítványainak, hogy egy hajócska álljon készen számára a sokadalom miatt, hogy ne szorongassák őt. 10 Mert sokakat meggyógyított, nekiestek, hogy megérinthessék, akiket valami kínzott. 11 A tisztátalan szellemek pedig, amikor meglátták, eléestek és így kiáltoztak: 12 „Te vagy az Isten Fia.” Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne tegyék őt feltűnővé.
13 Azután fölment a hegyre és odahívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. 14 Megtett tizenkettőt [akiket küldötteknek neveznek], hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni, 15 és hatalmat nekik, hogy kivessék az ördögöket. 16 [Ezt a tizenkettőt tette meg]: Simont, akinek a Péter nevet adta; 17 ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; 18 és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, 19 és az iskarióti Júdást, aki eladta őt.
20 És haza érkeztek; és velük együtt érkezett ismét a sokaság is, úgyhogy még csak kenyeret sem voltak képesek enni. 21 És meghallván ezt az övéi, kijöttek, hogy erővel vigyék őt, mert azt mondták: kivan.
22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök feje által veti ki az ördögöket.
23 Ekkor odahívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: „Hogy vetheti ki a sátán a sátánt? 24 Ha valamely ország megoszlik önmagával, az, az ország nem állhat fenn; 25 és ha egy ház megoszlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. 26 Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. 27 Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát.
28 Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; 29 de aki a Szent Szellem ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétkesség fogja terhelni.” 30 Mert azt mondták: „Tisztátalan szellem van benne.”
31 Ekkor az anyja és a testvérei érkeztek, és kint megállva üzentek neki, hívva őt. 32 A körülötte ülő sokaságból szóltak is neki: „Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!” 33 Ő így felelt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 34 Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: „Lám, az én anyám és testvéreim. 35 Mert aki Isten akaratát teszi, az, az én testvérem, nővérem és anyám.” 

Share Button