Márk 4 görög-magyar

 

1 Καὶ πάλιν ἤρξατο διδάσκειν παρὰ τὴν θάλασσαν. καὶ συνάγεται πρὸς αὐτὸν ὄχλος πλεῖστος, ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ πᾶς ὁ ὄχλος πρὸς τὴν θάλασσαν ἐπὶ τῆς γῆς ἦσαν.

1 és ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy sokaság gyülekezett köré, ő pedig a hajóba belépve leült a tengeren, a sokaság pedig mind a parton maradt.

2 καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς πολλά, καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ

2 És sok példabeszédben tanította őket, és így szólt a tanításában nekik:

3 Ἀκούετε. ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων σπεῖραι.

3 „Halljátok! Lám, kiment a magvető magot vetni.

4 καὶ ἐγένετο ἐν τῷ σπείρειν ὃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν, καὶ ἦλθεν τὰ πετεινὰ καὶ κατέφαγεν αὐτό.

4 A magvetés közben volt, ami az út mellé esett, jöttek a szárnyasok és megették.

5 καὶ ἄλλο ἔπεσεν ἐπὶ τὸ πετρῶδες [καὶ] ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν, καὶ εὐθὺς ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς·

5 És más, sziklás helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamar kikelt, mert nem volt a földnek mélysége,

6 καὶ ὅτε ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος ἐκαυματίσθη καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη.

6 és amikor felkelt a Nap, elégett, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.

7 καὶ ἄλλο ἔπεσεν εἰς τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ συνέπνιξαν αὐτό, καὶ καρπὸν οὐκ ἔδωκεν.

7 Ismét másik a tövisesbe esett és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem adott gyümölcsöt.

8 καὶ ἄλλα ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν καλήν, καὶ ἐδίδου καρπὸν ἀναβαίνοντα καὶ αὐξανόμενα, καὶ ἔφερεν εἰς τριάκοντα καὶ ἐν ἑξήκοντα καὶ ἐν ἑκατόν.

8 És mások jó földbe estek és felnövekedve megadták a gyümölcsöt, az egyik harmincszorost, a másik hatvanszorost, a harmadik pedig százszorost.”

9 Καὶ ἔλεγεν Ὃς ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

9 És ezt mondta: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg.”

10 Καὶ ὅτε ἐγένετο κατὰ μόνας, ἠρώτων αὐτὸν οἱ περὶ αὐτὸν σὺν τοῖς δώδεκα τὰς παραβολάς.

10 És mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő, megkérdezte őt a példabeszédről.

11 καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς Ὑμῖν τὸ μυστήριον δέδοται τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ· ἐκείνοις δὲ τοῖς ἔξω ἐν παραβολαῖς τὰ πάντα γίνεται,

11 Ezt mondta nekik: „Az Isten országának titka nektek adatott, azoknak pedig, akik kívül vannak, mindez példabeszédekben lesz meg,

12 ἵνα βλέποντες βλέπωσι καὶ μὴ ἴδωσιν, καὶ ἀκούοντες ἀκούωσι καὶ μὴ συνίωσιν, μή ποτε ἐπιστρέψωσιν καὶ ἀφεθῇ αὐτοῖς.

12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; hogy meg ne térjenek és el ne hagyassanak nekik”.

13 καὶ λέγει αὐτοῖς Οὐκ οἴδατε τὴν παραβολὴν ταύτην, καὶ πῶς πάσας τὰς παραβολὰς γνώσεσθε;

13 És ezt mondta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan ismertek rá mind a többi példázatra?

14 Ὁ σπείρων τὸν λόγον σπείρει.

14 Az Igét veti a magvető.

15 οὗτοι δέ εἰσιν οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν ὅπου σπείρεται ὁ λόγος, καὶ ὅταν ἀκούσωσιν εὐθὺς ἔρχεται ὁ Σατανᾶς καὶ αἴρει τὸν λόγον τὸν ἐσπαρμένον εἰς αὐτούς.

15 Akiknél az Ige az út mellé esik, azok, amikor hallják azt, rögtön érkezik a Sátán, és elviszi a beléjük szórt Igét.

16 καὶ οὗτοί εἰσιν ὁμοίως οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρόμενοι, οἳ ὅταν ἀκούσωσιν τὸν λόγον εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνουσιν αὐτόν,

16 És eképpen vannak a sziklás helyre vetődők, azok, mikor hallják az Igét, mindjárt befogadják örömmel,

17 καὶ οὐκ ἔχουσιν ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσιν, εἶτα γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζονται.

17 de nem ereszt bennük gyökeret, hanem csak ideiglenes, s amikor az Ige miatt gyötrelem és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.

18 καὶ ἄλλοι εἰσὶν οἱ εἰς τὰς ἀκάνθας σπειρόμενοι· οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον ἀκούσαντες,

18 És mások a tövisek közé vetődők, azok, akik az Igét hallják,

19 καὶ αἱ μέριμναι τοῦ αἰῶνος καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου καὶ αἱ περὶ τὰ λοιπὰ ἐπιθυμίαι εἰσπορευόμεναι συνπνίγουσιν τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται.

19 de a lét gondjai, a csalóka gazdagság és más dolgok megkívánása betölti őket, s ezek elfojtják az Igét, így az, gyümölcstelen lesz.

20 καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσιν τὸν λόγον καὶ παραδέχονται καὶ καρποφοροῦσιν ἐν τριάκοντα καὶ [ἐν] ἑξήκοντα καὶ [ἐν] ἑκατόν.

20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az Igét meghallják, befogadják és gyümölcsöt hoznak, az egyik harmincszorost, a másik hatvanszorost, a harmadik pedig százszorost.”

21 Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι Μήτι ἔρχεται ὁ λύχνος ἵνα ὑπὸ τὸν μόδιον τεθῇ ἢ ὑπὸ τὴν κλίνην, οὐχ ἵνα ἐπὶ τὴν λυχνίαν τεθῇ;

21 Aztán mondta nekik: „Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tétessék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a lámpatartóra tétessék?

22 οὐ γὰρ ἔστιν κρυπτὸν ἐὰν μὴ ἵνα φανερωθῇ, οὐδὲ ἐγένετο ἀπόκρυφον ἀλλ᾽ ἵνα ἔλθῃ εἰς φανερόν.

22 Mert nincs rejtett dolog, amely meg ne nyilvánulna, és nincs elrejtett, amely nyilvánosságra ne jutna.

23 Εἴ τις ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

24 Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς Βλέπετε τί ἀκούετε. ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε μετρηθήσεται ὑμῖν καὶ προστεθήσεται ὑμῖν.

24 Majd ezt mondta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, azzal mérettek ti is, és még hozzá is tesznek nektek.

25 ὃς γὰρ ἔχει, δοθήσεται αὐτῷ· καὶ ὃς οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ᾽ αὐτοῦ.

25 Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

26 Καὶ ἔλεγεν Οὕτως ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ὡς ἄνθρωπος βάλῃ τὸν σπόρον ἐπὶ τῆς γῆς

26 És szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe.

27 καὶ καθεύδῃ καὶ ἐγείρηται νύκτα καὶ ἡμέραν, καὶ ὁ σπόρος βλαστᾷ καὶ μηκύνηται ὡς οὐκ οἶδεν αὐτός.

27 Azután már akár alszik, akár fölkel, éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.

28 αὐτομάτη ἡ γῆ καρποφορεῖ, πρῶτον χόρτον, εἶτεν στάχυν, εἶτεν πλήρη σῖτον ἐν τῷ στάχυϊ.

28 Mert a föld magától hozza meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a szemet a kalászban.

29 ὅταν δὲ παραδοῖ ὁ καρπός, εὐθὺς ἀποστέλλει τὸ δρέπανον, ὅτι παρέστηκεν ὁ θερισμός.

29 Mikor pedig megadja a termést, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás”.

30 Καὶ ἔλεγεν Πῶς ὁμοιώσωμεν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, ἢ ἐν τίνι αὐτὴν παραβολῇ θῶμεν;

30 És szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát vagy milyen példabeszéddel láttassuk?

31 ὡς κόκκῳ σινάπεως, ὃς ὅταν σπαρῇ ἐπὶ τῆς γῆς, μικρότερον ὂν πάντων τῶν σπερμάτων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς–

31 Mint a mustármag, mikor a földbe szórják, kisebb minden magnál, amely a földön van;

32 καὶ ὅταν σπαρῇ, ἀναβαίνει καὶ γίνεται μεῖζον πάντων τῶν λαχάνων καὶ ποιεῖ κλάδους μεγάλους, ὥστε δύνασθαι ὑπὸ τὴν σκιὰν αὐτοῦ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνοῖν.

32 és mikor elvetették, felszáll és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában sátrat verhetnek az ég szárnyasai.”

33 Καὶ τοιαύταις παραβολαῖς πολλαῖς ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον, καθὼς ἠδύναντο ἀκούειν·

33 Sok ilyen példabeszédben beszélte el nekik az Igét, ahogyan képesek voltak meghallani.

34 χωρὶς δὲ παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς, κατ᾽ ἰδίαν δὲ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυεν πάντα.

34 Példabeszéd nélkül, pedig nem beszélt hozzájuk; a sajátjainak, azonban saját tanítványaiként oldotta fel mindet.

35 Καὶ λέγει αὐτοῖς ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὀψίας γενομένης Διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν.

35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!”

36 καὶ ἀφέντες τὸν ὄχλον παραλαμβάνουσιν αὐτὸν ὡς ἦν ἐν τῷ πλοίῳ, καὶ ἄλλα πλοῖα ἦν μετ᾽ αὐτοῦ.

36 Erre azok elbocsátották a sokaságot, őt magukkal vitték úgy, ahogy a hajóban volt. Azonban más hajók is voltak velük.

37 καὶ γίνεται λαῖλαψ μεγάλη ἀνέμου, καὶ τὰ κύματα ἐπέβαλλεν εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε ἤδη γεμίζεσθαι τὸ πλοῖον.

37 Nagy szélvihar lett, s a hullámok becsaptak a hajóba, úgy, hogy már-már megtelt.

38 καὶ αὐτὸς ἦν ἐν τῇ πρύμνῃ ἐπὶ τὸ προσκεφάλαιον καθεύδων· καὶ ἐγείρουσιν αὐτὸν καὶ λέγουσιν αὐτῷ Διδάσκαλε, οὐ μέλει σοι ὅτι ἀπολλύμεθα;

38 Ő pedig a hajó hátsó végében volt egy vánkoson aludva. Felkeltették, s ezt mondták neki: „Tanító! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?”

39 καὶ διεγερθεὶς ἐπετίμησεν τῷ ἀνέμῳ καὶ εἶπεν τῇ θαλάσσῃ Σιώπα, πεφίμωσο. καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη.

39 Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: „Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.

40 καὶ εἶπεν αὐτοῖς Τί δειλοί ἐστε; οὔπω ἔχετε πίστιν;

40 Azután hozzájuk fordult: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nem bíztok?”

41 καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν, καὶ ἔλεγον πρὸς ἀλλήλους Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν ὅτι καὶ ὁ ἄνεμος καὶ ἡ θάλασσα ὑπακούει αὐτῷ;

41 Erre nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél és tenger is meghallgatja?”

 

Share Button