Márk 4

1 És ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy sokaság gyülekezett köré, ő pedig a hajóba belépve leült a tengeren, a sokaság pedig mind a parton maradt. 2 És sok példabeszédben tanította őket, és így szólt a tanításában nekik:

3 „Halljátok! Lám, kiment a magvető magot vetni. 4 A magvetés közben volt, ami az út mellé esett, jöttek a szárnyasok és megették. 5 És más, sziklás helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamar kikelt, mert nem volt a földnek mélysége, 6 és amikor felkelt a Nap, elégett, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7 Ismét másik a tövisesbe esett és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem adott gyümölcsöt. 8 És mások jó földbe estek és felnövekedve megadták a gyümölcsöt, az egyik harmincszorost, a másik hatvanszorost, a harmadik pedig százszorost.” 9 És ezt mondta: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg.”

10 És mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő, megkérdezte őt a példabeszédről. 11 Ezt mondta nekik: „Az Isten országának titka nektek adatott, azoknak pedig, akik kívül vannak, mindez példabeszédekben lesz meg,

12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak,

hallván halljanak és ne értsenek;

hogy meg ne térjenek és el ne hagyassanak nekik”.

13 És ezt mondta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan ismertek rá mind a többi példázatra? 14 Az Igét veti a magvető. 15 Akiknél az Ige az út mellé esik, azok, amikor hallják azt, rögtön érkezik a Sátán, és elviszi a beléjük szórt Igét. 16 És eképpen vannak a sziklás helyre vetődők, azok, mikor hallják az Igét, mindjárt befogadják örömmel, 17 de nem ereszt bennük gyökeret, hanem csak ideiglenes, s amikor az Ige miatt gyötrelem és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. 18 És mások a tövisek közé vetődők, azok, akik az Igét hallják, 19 de a lét gondjai, a csalóka gazdagság és más dolgok megkívánása betölti őket, s ezek elfojtják az Igét, így az, gyümölcstelen lesz. 20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az Igét meghallják, befogadják és gyümölcsöt hoznak, az egyik harmincszorost, a másik hatvanszorost, a harmadik pedig százszorost.”

21 Aztán mondta nekik: „Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tétessék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a lámpatartóra tétessék? 22 Mert nincs rejtett dolog, amely meg ne nyilvánulna, és nincs elrejtett, amely nyilvánosságra ne jutna. 23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” 24 Majd ezt mondta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, azzal mérettek ti is, és még hozzá is tesznek nektek. 25 Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

26 És szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. 27 Azután már akár alszik, akár fölkel, éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. 28 Mert a föld magától hozza meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a szemet a kalászban. 29 Mikor pedig megadja a termést, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás”.

30 És szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát vagy milyen példabeszéddel láttassuk? 31 Mint a mustármag, mikor a földbe szórják, kisebb minden magnál, amely a földön van; 32 és mikor elvetették, felszáll és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában sátrat verhetnek az ég szárnyasai.”

33 Sok ilyen példabeszédben beszélte el nekik az Igét, ahogyan képesek voltak meghallani. 34 Példabeszéd nélkül, pedig nem beszélt hozzájuk; a sajátjainak, azonban saját tanítványaiként oldotta fel mindet.

35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!” 36 Erre azok elbocsátották a sokaságot, őt magukkal vitték úgy, ahogy a hajóban volt. Azonban más hajók is voltak velük. 37 Nagy szélvihar lett, s a hullámok becsaptak a hajóba, úgy, hogy már-már megtelt. 38 Ő pedig a hajó hátsó végében volt egy vánkoson aludva. Felkeltették, s ezt mondták neki: „Tanító! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” 39 Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: „Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. 40 Azután hozzájuk fordult: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nem bíztok?” 41 Erre nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél és tenger is meghallgatja?”

Share Button