Márk 7

1 És eljött Jeruzsálemből néhány farizeus és írástudó, akik Jézus köré gyűltek. 2 Látták, hogy egynémely tanítványa közönséges kezű, azaz mosdatlanul esznek a kenyeret. 3 A farizeusok ugyanis, és mind a júdeaiak, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve az öregek hagyományát. 4 Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg be nem merítkeznek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak bemerítését. 5 Megkérdezték tehát őt a farizeusok és az írástudók: „Miért nem járnak a tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?”
6 Ő ezt felelte nekik: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:
„Ez a nép, ajkával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem,
7 pedig hiába tisztelnek, ha emberi tanítást és parancsokat tanítanak”.
8 Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, [a korsók és poharak bemerítését, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot tettek.]” 9 És ezt mondta nekik: „Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. 10 Mert Mózes ezt mondta: `Tiszteld apádat és anyádat’; és: `Aki apjára vagy anyjára rosszat szól, haljon meg’. 11 Ti azonban azt mondjátok: `Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz adomány az, amivel neked tartoznék’, 12 azontúl már nem hagyjátok, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, 13 s így érvénytelenítitek Isten Igéjét a ti hagyományotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét tesztek.”
14 És ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: „Hallgassatok mind és értsétek meg: 15 Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt közönségessé, hanem ami az emberből kijön, az teszi az embert közönségessé. [16 Akinek füle van a hallásra, hallja meg.]”
17 Amikor bement a házba a tömegtől, megkérdezték őt tanítványai a példá-zatról. 18 Ezt mondta nekik: „Hát, ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti közönségessé őt, 19 mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig az árnyékszékbe kerül?” Ezzel megtisztított minden ételt. 20 „Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az teszi közönségessé az embert. 21 Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz meggondolások, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22 házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, gonosz szemek, káromkodás, kevélység és esztelenség. 23 Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ez közönségessé teszi az embert.”
24 Onnan pedig továbbállt és Tírusz és Szidón vidékére ment. Bement egy házba, de nem akarta, hogy felismerje valaki; mégsem maradhatott rejtve. 25 Hanem rögtön meghallotta egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan szellem volt; odajött és a lábaihoz esett. 26 Az asszony görög volt, szír-föníciai nemzetségű, s kérte őt, hogy vesse ki lányából az ördögöt. 27 Ő azt mondta neki: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyafiaknak vetni.” 28 De az válaszolt neki és így szólt: „Uram! A kutyafiak is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!” 29 Erre ő azt mondta neki: „Mivel ezt mondtad, eredj, kiment az ördög lányodból.” 30 Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
31 És ismét elment Tírusz vidékéről. Szidónon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. 32 Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. 33 Félrevonta őt külön a sokaságtól, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, 34 és föltekintve az Égre, fohászkodott, és azt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!” 35 És azonnal megnyíltak a fülei a hallásra, megoldódott nyelvének köteléke, és helyesen beszélt. 36 Ekkor megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, de minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. 37 Szerfölött csodálkoztak és mondták: „Mindent jól tett meg; a süketeket hallókká tette és a némákat beszélőkké!”

Share Button