Márk 8

1 Ezekben a napokban, amikor ismét nagy sokadalom volt együtt és nem volt mit egyenek, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: 2 „Szánom ezt a sokaságot, mert lám, már három napja velem vannak és nincs mit egyenek; 3 ha étlen oszlatom el őket haza, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.” 4 Tanítványai azt felelték neki: „Hogyan is lehetne jóllakatni ezeket kenyérrel a pusztában?” 5 Ő pedig megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?” Azok azt mondták: „Hét.” 6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a sokaság elé tették. 7 Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Aztán ettek és jóllaktak, végül a fölös darabokból hét kosárral szedtek össze. 9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
10 És azonnal belépett a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
11 Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértve őt, Égi jelet kérve tőle. 12 Ekkor szelleméből felsóhajtva, így szól: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem adatik jel e nemzedéknek.” 13 Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
14 Közben elfelejtettek kenyeret venni, és nem volt több, mint egy kenyér náluk a hajóban. 15 Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” 16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” 17 Jézus ismerte ezt, és azt mondta nekik: „Mit tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Hát nem tudjátok, sem nem értitek? Meg van keményedve a szívetek?
18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok; és nem emlékeztek arra, 19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár töredéket szedtetek össze? Azt mondták neki: „Tizenkettőt.” 20 „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?” Azt mondták neki: „Hetet.” 21 Erre így szólt hozzájuk: „Mégsem értitek?”
22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot hoztak neki, és odahívták őt, hogy érintse meg. 23 És kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. 24 Az fölnézett és azt mondta: „Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.” 25 Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. 26 S ő ezzel küldte őt haza: „A faluba ne menj be!”
27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: „Kinek mondanak engem az emberek?” 28 Ők azt felelték neki: „A Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.” 29 Erre megkérdezte őket: „És ti kinek mondotok engem?” Péter felelt neki: „Te vagy a Felkent.” 30 Ő ekkor a meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
31 Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. 32 És nyíltan beszélte el ezt. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte dorgálni. 33 De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megfeddte Pétert ezekkel a szavakkal: „Eredj mögülem, Sátán, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira.”
34 És odahívta a sokaságot a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. 35 Mert, aki meg akarja menteni a lelkét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti a lelkét értem és az örömhírért, megmenti azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? 37 Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 38 Mert aki szégyell engem és az én Igéimet, ebben a házasságtörő és bűnös nemzedékben, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent hírnökökkel.”

Share Button