Márk 9

1 És ezt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek, vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa erőben.” 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és átalakult előttük, 3 a ruhái szerfölött ragyogó fehérek lettek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni. 4 Egyszerre megmutatkozott nekik Illés Mózessel együtt; és Jézussal beszélgettek. 5 Ekkor Péter válaszolva azt mondta Jézusnak: „Rabbi, jó nekünk itt lennünk! Hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” 6 Nem is tudta, mit felel, mert teljesen meg voltak rettenve. 7 Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok.” 8 Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust magát.
9 Amikor lefelé lépdeltek a hegyről, meghagyta nekik, hogy amit láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. 10 Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról kérdezgettek, hogy mit jelent az: `feltámad a halálból’.
11 Aztán megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?” 12 Ő így felelt nekik: „Illés, amikor eljön, először helyreállít mindent. És, miért van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie? 13 Hanem mondom nektek, hogy Illés már eljött, és azt tették vele, amit akartak, amint írva volt felőle.”
14 És visszajőve a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. 15 És rögtön, az egész sokaság látván őt, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. 16 És megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok egymással?” 17 A tömegből valaki ezt felelte: „Tanító! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van, 18 ha valahol megfogja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy vessék ki, de nem volt erejük.” 19 Ő így szólt hozzájuk: „Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt hozzám!” 20 Erre odavitték hozzá. Amint meglátta őt, a szellem azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett. 21 Ő megkérdezte az apját: „Mennyi ideje, hogy így lett?” Az ezt válaszolta: „Gyermekkorától. 22 Sokszor tűzbe és a vízbe vetette őt, hogy elveszejtse. De ha valamit tehetsz, légy a segítségünkre, könyörülj rajtunk.” 23 Jézus így szólt hozzá: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” 24 A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” 25 Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan szellemet, és azt mondta neki: „Te süket és néma szellem! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!” 26 Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. 27 Jézus pedig kézen fogva fölemelte őt; az pedig fölkelt.
28 Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 29 Azt felelte nekik: „Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádsággal.”
30 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki felismerje. 31 Tanította ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 32 Azok nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.
33 És megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: „Mit tanakodtatok az úton?” 34 Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb. 35 Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindet szolgálja.”. 36 Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte és azt mondta nekik: 37 „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.”.
38 Ekkor János azt mondta neki: „Tanító! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket és megtiltottuk neki.” 39 Jézus azt felelte: „Ne akadályozzátok meg őt! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar átkozni. 40 Hiszen, aki nincs ellenünk, az velünk van.
41 Mert, aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert a Felkentéi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.
42 Aki pedig megbotránkoztat egyet e bennem bízó kicsik közül: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. 43 Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt az alvilágba jutnod, az olthatatlan tűzre. (44, lásd: a 48. verset)
45 Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az öröklétre bemenned, mintha két lábaddal együtt az alvilágba vetnek. (46, lásd: a 48. verset)
47 Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel az alvilágba vetnek, 48 ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.
49 Mindenkit tűzzel fognak megsózni. 50 Jó a só; de ha a só sótlanná válik, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyen békesség köztetek.”

Share Button