Máté 17

   1 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. 2 És átalakult előttük, és az arca ragyogott, mint a Nap, ruhája pedig fehér volt, mint a Fény. 3 És lám, megjelent nekik Mózes és Illés, akik mintegy beszélnek ővele. 4 Péter pedig válaszolva, mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építünk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.” 5 Mikor ő még beszélt, lám, fényes felhő borítja be őket; és íme hang jön a felhőből, mondva: „Ez az én szeretet Fiam, akiben én örömöm lelem: őt hallgassátok.”
6 És a tanítványok amint ezt hallották, arcra estek és igen megrémültek. 7 Jézus pedig hozzájuk menve megérintette őket, és mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” 8 Mikor pedig szemeiket fölemelték, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
9 Amikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik Jézus, mondva: „Senkinek se mondjátok el amit láttatok, míg fel nem támadt az Emberfia a halálból.” 10 És megkérdezték őt a tanítványai, mondva: „Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” 11 Ő pedig felelve, mondta nekik: „Illés bizony eljön előbb, és mindent helyreállít; 12 De mondom nektek, hogy Illés már eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Ezenképpen az Emberfiának is szenvednie kell majd általuk.” 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy a Bemerítő Jánosról szólt nekik.
14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, térdre esve előtte, 15 és mondta: „Uram, mentsd meg az én fiamat, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. 16 Elvittem őt a tanítványaidhoz, és nem volt erejük őt meggyógyítani.” 17 Jézus pedig ezt felelte, mondva: „Ó hitetlen és elfajzott nemzetség! Vajon meddig leszek még veletek? Vajon meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide nekem.” 18 Akkor megfeddte Jézus és kiment belőle az ördög; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva.
19 Ekkor a tanítványok Jézushoz mentek, külön megkérdezték tőle: „Nekünk miért nem volt erőnk azt kivetni?” 20 Jézus pedig mondta nekik: „A kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek, ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmihez sem lennétek erőtlenek.. (21)i
22 Mikor pedig Galileában összegyűltek, mondta nekik Jézus: „Az Emberfia emberek kezére adatik; 23 megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni.” Erre igen elszomorodtak.
24 Mikor pedig eljutottak Kafarnaumba, a kétdrachma-szedők Péterhez mentek és mondták neki: „A tanítótok nem teljesíti a kétdrachmát?” 25 Mondja: „Igen.” És amikor bement a házba, megelőzte őt Jézus, mondva: „Mit gondolsz Simon? A föld uralkodói kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól vagy az idegenektől?” 26 Mondta neki Péter: „Az idegenektől.” Mondja neki Jézus: „Tehát a fiak szabadok. 27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely rá akad: és felnyitva a száját, egy sztatért találsz benne: azt kivéve, add oda nekik értem és érted.” 

Share Button