Máté 20

   1 „Mert hasonló az Egek Országa a gazda emberhez, aki korán reggel kiment munkásokat felfogadni a szőlőjébe. 2 Miután napi egy dénárban összhangra jutottak a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott állván tétlenül a piactéren. 4 Azt mondta nekik: ’Eredjetek ti is a szőlőbe, és ami igazságos, meg fogom adni nektek.’ 5 Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. 6 Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ’Miért álltok itt egész nap munkátlanul?’ 7 Azt mondták neki: ’Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ’Eredjetek ti is a szőlőbe.’ 8 Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ’Hívd a munkásokat, és add ki nekik a jutalmukat, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’ 9 Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy dénárt. 10 Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy dénárt kaptak. 11 Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 mondva: ’Ezek az utolsók csak egy órát tevékenykedtek, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’ 13 Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ’Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14 Vedd, ami a tiéd, és eredj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Gonosz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’ 16 Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”
17 Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához vette a tizenkét [tanítványt], és azt mondta nekik: 18 „Lám, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak és halálra ítélik őt, 19 és átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.”
20 Ekkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 21 Ő pedig ezt mondta neki: „Mit akarsz?” Az ezt mondta: „Mond, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön az Országodban.” 22 Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Van-e erőtök inni a kehelyből, amelyből én szándékozom inni?” Azt felelték neki: „Van erőnk!” 23 Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, ezeket nem én fogom adni, hanem, akiknek azt Atyám készítette.”
24 Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon felháborodott a két testvérre. 25 Jézus azonban odahívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy a nemzetek vezetői uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26 Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgálótok, 27 és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti rabszolgátok. 28 Aminthogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és lelkét adja váltságul sokakért.”
29 Amikor kimentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt. 30 És lám, ott ült az út mellett két vak és meghallotta, hogy Jézus arra halad, felkiáltottak: „Könyörülj rajtunk, [Uram], Dávid Fia!” 31 A sokadalom rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!” 32 Jézus megállt és fennhangon hívta őket és így szólt: „Mit akartok, hogy tegyek veletek?” 33 Azok azt felelték neki: „Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.” 34 Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt. 

Share Button