Máté 21

  1 Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus elküldött két tanítványt. 2 Azt mondva nekik: „Menjetek be a veletek szemközt lévő faluba. Rögtön találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. 3 Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja küldeni őket.” 4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a beszéd, amit a próféta mondott:
5 „Mondjátok Sion leányának:
Lám, fejedelmed jön hozzád;
szelíd ő, s szamárháton ül,
csikón, az igaalattinak fián”
6 A tanítványok elmentek és megtették, amint azt Jézus parancsolta nekik. 7 Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk. 8 A hatalmas sokadalom pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták. 9 A sokadalom, amely előtte haladt és akik követték, így kiáltoztak:
Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!
10 Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult mondva: „Kicsoda ez?” 11 A sokadalom ezt mondta: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”
12 Jézus bement a Templomba és kivetette onnan mindazokat, akik vásároztak a Templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felforgatta. 13 Azt mondta nekik: „Írva van:
`Az én házamat az imádság házának fogják hívni’,
ti pedig rablók barlangjává teszitek azt
14 A Templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket. 15 A főpapok és az írástudók látván a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a Templomban: „Hozsanna Dávid Fiának!”, felháborodtak. 16 Azt mondták neki: „Hallod, hogy ezek miként szólnak?” Jézus ezt mondta nekik: „Igen. De sohasem olvastátok:
Kisdedek és csecsemők szájából rendeltél magadnak dicséretet?”
17 Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.
18 Hajnalban, amikor visszatért a városba, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem lelt rajta, csupán leveleket. Azt mondja neki: „E létben már soha ne legyen gyümölcs belőled!” Erre a fügefa azonnal kiszáradt.
20 Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: „Miért száradt ki a fügefa azonnal?” 21 Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nem egyedül a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ’Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne. 22 Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.”
23 Amikor bement a Templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei, mondva: „Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?” 24 Jézus így válaszolt nekik: „Kérdeznék tőletek én is egy szót, ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25 János bemerítése honnan volt? Az Égből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás közt: 26 „Ha azt mondjuk: ’az Égből’, azt mondja majd nekünk: ’Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ’Az emberektől’, félhetünk a sokadalomtól, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.” 27 Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
28 „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ’Fiam! Eredj ma, dolgozz a szőlőben!’ 29 Az így válaszolt: ’Nem akarok’, de később megbánta és kiment. 30 Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ’Én, Uram!’ De nem ment ki. 31 A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be az Isten Országába, mint ti. 32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazságosság útján és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki, s ti még ennek láttán sem bántátok meg később, hogy higgyetek neki.”
33 „Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítéssel körbekerítette, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt fölműveseknek, és külföldre utazott. 34 Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte rabszolgáit a földművesekhez, hogy szedjék be a gyümölcsét. 35 A földművesek azonban megfogták a rabszolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36 Ekkor ismét küldött más rabszolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. 37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ’A fiamat majd tisztelni fogják.’ 38 De a földművesek, mihelyst meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ’Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’ 39 Megfogták őt, kivetették a szőlőn kívülre és megölték. 40 Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a földművesekkel?” 41 Azt mondták neki: „A gonoszokat gonoszul el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más földműveseknek adja, akik megadják neki a gyümölcsöt a maga idejében.”
42 Jézus ekkor azt mondta nekik: „Hát sohasem ismertétek fel az Írásokban:
’A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?
43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten Országát, és olyan nemzetnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit. [44 Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.”]
45 Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok felismerték, hogy róluk beszél. 46 Ekkor keresték őt, hogy hatalmukba kerítsék, de féltek a sokaságtól, mert az emberek prófétának tartották őt. 

Share Button